kele
perec1
garas1
63. évfolyam
12. szám
Lendva 
2019. 03. 21.
kiscim1219
 

1918–1922 hónapról hónapra: 1919 január – Szlovén autonómiatervek a Muravidéken

goncz0219Miután 1918 decemberében a magyar kormány részéről támogatást nyert a „Vend vármegye” (vagy „Mura megye”) megalakításának a terve, ami – egyebek mellett – a zalai és a vasi szlovénok egyesítését tűzte ki célul Muraszombat központtal, Obál Béla, az új vármegye élére kinevezett kormánybiztos 1919 januárjának első felében közzétette annak megszervezésére vonatkozó javaslatát. A „szlovén megyében” három járást terveztek: a felsőlendvait és a muraszombatit a vasi részen, valamint a Zala megyei szlovénok lakta területen a belatincit (melyet az Alsólendvai járás szlovénok lakta része képezett).

(Képünkön: A jugoszláv küldöttség szlovén szekciója a párizsi békekonferencián. A Muravidék szempontjából legaktívabb és leghatékonyabb Slavič Matija a hátsó sorban jobbról a harmadik. Forrás: Pokrajinski muzej Murska Sobota – Muraszombati Területi Múzeum.)

Alsólendva és a magyarok lakta falvak nem szerepeltek a tervezett megye részeként. Obál népgyűlésen kívánta elfogadtatni a tervét, aminek megszervezéséhez az értelmiség, főképpen a szlovén származású papság közreműködését kérte. Segítséget többen ígértek (mások mellett id. Klekl Jožef is), azonban a január 19-én Belatincon megtartott népgyűlés sikertelen volt, mivel az eseményt megelőző hetekben nagyon megváltozott a lakosság hangulata. Belatincon már olyan követelések is elhangzottak, hogy a Mura menti szlovénség az új délszláv államhoz kíván csatlakozni. A „Vend vármegye” elképzelés de facto megbukott. Ezt követően a nemzeti alapú autonómiatervezetek megalkotása került előtérbe a Muravidéken.

Klekl Jožef volt a korabeli események egyik meghatározó hangadója. Ügyes politikusként január második felében több elképzelést felvetett a Mura mente jövőjét illetően. Már néhány nappal az említett belatinci nagygyűlés előtt, január 14-én Cserencsócon néhány szlovén érzelmű katolikus pap segítségével kidolgozta saját autonómiatervezetét. Az elkészített terv Obál vármegyetervével ellentétben valamennyi Mura és Rába mentén élő szlovén egyesítését tűzte ki célul autonóm terület keretében, Slovenska krajina néven, Muraszombat székhellyel. A terület állami hovatartozása tekintetében Kleklék úgy fogalmaztak, hogy lehet az Magyarország fennhatósága alatt is, azonban – taktikusan – a délszláv királysághoz tartozás lehetőségét úgyszintén felvetették, amennyiben a béketárgyalásokon a Mura mentét a jugoszlávoknak ítélik oda. A Klekl-féle autonóm területhez már azokat a túlnyomórészt magyarok lakta településeket is hozzásorolták, amelyek a szlovén–magyar nyelvhatár peremén voltak, valamint minden települést, ahol a lakosság bizonyos része (a legtöbb esetben csupán néhány százaléka) szlovén anyanyelvű volt. Tervezetükben megemlítették a Lendva-hegyet, a Csente-hegyet, a Hosszúfalu-hegyet, Kótot, Kapcát, Szentlászlót, Zsitkócot, Radamost, Szentgotthárdot stb. Követelték, hogy a szlovén autonóm terület valamennyi fontos kérdését saját szerveik keretében rendezhessék, a Magyarországgal való közös ügyeket pedig úgynevezett „közös szervek” bonyolítsák le (állampolgárság, civil és büntetőjogi törvénykezés, gazdaság, közlekedés és szociálpolitika). Továbbá követelték, hogy a hivatalokban, iskolákban és közintézményekben a hivatalos nyelv a szlovén legyen. Alsólendván szlovén iskola létrehozását tervezték a környező települések szlovén nemzetiségű gyermekei számára, valamint szlovén nemzetiségű káplánok alkalmazását sürgették a magyar plébániákon is. Alsólendvát főképpen gazdasági kisugárzása miatt sorolták a szlovén autonóm területhez. A kezdeményezés – érthetően – óriási felháborodást keltett az akkor körülbelül 90 százalékban magyarok lakta városban és a környező falvakban. A városi képviselőtestület a magyar kormánynál táviratban tiltakozott a javaslat ellen, valamint háromtagú bizottságot neveztek ki a véleményüket kifejező memorandum megalkotására.

Némethy Vilmos alsólendvai ügyvéd és köre úgyszintén készített egy hiányosnak mondható autonómiatervezetet, amely szűkkörűen csupán a szlovénok bizonyos nyelvi jogaira tért ki, ami a változó körülményekre való tekintettel akkor már nagyon kevés volt. Tkálecz Vilmosnak, Obál kormánybiztos helyettesének a csoportja pedig olyan megoldáson fáradozott, ami a korábbi „Vend vármegye” terv módosított változatának tekinthető. Az említett autonómiatervek közül a magyar kormány mélyrehatóbban a Klekl nevéhez fűződővel foglalkozott, azonban a további konkrét fejleményekre a szlovén autonómiatörekvéseket illetően csak 1919 februárjában került sor.

Amikor 1919. január 18-án Párizsban megkezdődött az I. világháborút lezárni hivatott békekonferencia, a mai Muravidék nem szerepelt a délszláv állam részéről követelt területek között. A másfél hónappal a békekonferencia kezdete előtt létrejött délszláv királyság delegációjának az első hetekben nem is volt egységes álláspontja a már 1918-ban megszállt tájegységeken túli területi követelésekről. A küldöttség szlovén tagjai követelték a Mura mente szlovénok lakta vidékét, azonban kezdetben gyenge volt a hangjuk. Később a jugoszláv álláspont kezdett változni, amiért Slavič Matijának, a jugoszláv küldöttség szlovén csoportja Muravidékért felelős szakértőjének óriási szerepe volt.

A békekonferencia kezdetén a nagyhatalmak a Drávánál meghúzott határt támogatták a jugoszláv állam, valamint Ausztria és Magyarország között. Bő egy hónapra volt szüksége a délszláv küldöttségnek, hogy a nagyhatalmak álláspontja – Slavič szerint – a „határt a Dráváról a Murára” tolja. Miután ez megtörtént, csak ezt követően adódott esély arra, hogy a Muravidékkel is érdemben foglalkozzanak. A Muravidékre vonatkozó kezdeti jugoszláv érdektelenség egyik oka a szerb, valamint a horvát és szlovén igénylési szempontok közötti különbségben rejlett. A horvát és szlovén képviselők a nemzeti elvet tartották célszerűbbnek érvényesíteni, míg a szerbek számára már a háború alatt kidolgozott stratégiai terv volt az ígéretesebb. Mivel először a Pešić tábornok által előterjesztett szerb elképzelésekkel ismerkedtek meg a nagyhatalmak képviselő 1919 januárjában, a küldöttség szlovén tagjai akkor még alig reménykedhettek a Muravidék megszerzésében. A Muraköz az 1918 decemberében bekövetkezett megszállás után jugoszláv fennhatóság alá került (amit a magyar kormány tudomásul vett). Kormánybiztosa, Perko alezredes januárban kijelentette, hogy nincs felhatalmazásuk a Murán túli ( muravidéki) területek birtokbevételére, valamint azt is elmondta, hogy a Muravidéket karácsonykor megszálló tiszteket megbüntették és további eljárás folyik ellenük.

MCSi Design