kele
perec1
garas1
63. évfolyam
12. szám
Lendva 
2019. 03. 21.
kiscim1219
 

Muravidék 1918–1922: A márciusi bizonytalanságok után jött a Tanácsköztársaság

trianon1119Ugyan 1919. február 18-án a párizsi békekonferencián a délszláv küldöttség bejelentette igényét a Muravidékre, a kérdéssel az illetékes testületek március folyamán egyáltalán nem foglalkoztak. Azokban a napokban az antant képviselői először a Drávát kívánták jugoszláv–osztrák és jugoszláv–magyar határfolyónak megállapítani, majd később az utóbbi esetében a Mura folyót tervezték határnak tekinteni. A jugoszláv küldöttség márciusban kilátástalan helyzetben volt a Muravidéket illetően, mivel – Slavič Matija, a délszláv küldöttség Mura menti térséggel megbízott szakértője szerint – a „pontatlan” magyar statisztika a békekonferencia döntő testületeit nem késztette erőteljesebb odafigyelésre (az 1910-es magyarországi népszámlálás összegző adataiban a szlovén nemzetiség tételesen tényleg nem szerepelt; az „egyéb nemzeti kisebbségek” között tartották számon).

Fölső képünkön: A muraszombati székhelyű Vendvidéki Népbizottság Direktóriumának a pecsétje Tkálecz Vilmos népbiztos-helyettes aláírásával. Forrás: MNL Vas Megyei Levéltára – XVI 1b Vas Vármegye Direktóriuma 1919.

Részben talán ezért, de a túlzottnak minősített követelés miatt is akkor még a nagyhatalmak nem tartották indokoltnak a Muravidékre bejelentett jugoszláv igényt. A békekonferencia első heteiben felmerülő úgynevezett csehszlovák–délszláv korridor kérdése, amelyet a nyugat-magyarországi területből mintegy 200 kilométer hosszú és 80 kilométer széles sáv elszakításával terveztek létrehozni (a Muravidék is ennek része lett volna), egy időre úgyszintén lekerült a napirendről. Főképpen a délszláv küldöttség szlovén tagjai – a reménytelen helyzet ellenére – az antant passzivitásába nem nyugodtak bele, és elsősorban Slavič rendkívül céltudatos munkájának köszönhetően március 31-re elkészítettek egy tájékoztatót a Muravidékről francia nyelven, amihez statisztikai áttekintő és térkép is készült. Az említett dokumentumokat, amelyek bizonyos szakaszokban eléggé részrehajlóak voltak, kinyomtatták és a küldöttség szlovén tagjai minden fontos címre eljuttatták.

Március első felében két autonómiatervezettel foglalkozott a muravidéki közvélemény, az Obál Béla kormánybiztos köréhez fűződővel és a Klekl Jožef nevével fémjelzett szöveggel. Az Alsólendvai Hiradó 1919. március 9-i száma bírálta a Klekl-féle tervezetet. A hetilap beszámolt Basa Ivan bagonyai plébánosnak a szerkesztőség címére küldött leveléről, amelyben az említett szlovén származású pap cáfolta, hogy ő is aláírta volna a Klekl-féle autonómiatervezetet (hasonló nyilatkozatok a Muraszombat és Vidéke című hetilapban is megjelentek). A cáfolat alapján az Alsólendvai Hiradó cikkében megjegyezték, hogy a muraszombati szlovének „mind jobban felismerik a Klekl-féle autonómiatervezet ama tendenciáját is, hogy a vendeket előbb vagy utóbb Jugoszláviához csatolja”, ezért az újságcikk szerint nem támogatták azt. Bosnyák Lajos belatinci körjegyző március végén a vendvidéki népbiztoshoz és a vármegyei direktóriumhoz írott leveléből viszont az derül ki, hogy „a forradalom kitörése óta (az 1918 októberi eseményekre gondolt) a belatinczi körjegyzőség lakossága jugoszláv érzelmű lett és Jugoszláviához akar csatlakozni.” Mindez arról tanúskodik, hogy a Mura mentén 1919 tavaszán zavaros és bizonytalan idők jártak. Ezért nem véletlen, hogy a Zala megye törvényhatósági közgyűlése által már jóval korábban, még a háború előtt kezdeményezett javaslat éppen akkorra érett be, melynek értelmében az Alsólendvai járás szlovénok lakta településeit felkaroló körjegyzőségekből 1919. március 15-ével Belatinc központtal hivatalosan megalakult a Belatinci „szlovén” járás, amelynek a vezetője Cigány János főszolgabíró lett. Az erőteljes agitáció azokban a napokban kölcsönösen zajlott. Délszláv oldalról a belgrádi kormány aláírásával is terjesztettek márciusban a Muravidéken hangzatos, Magyarországot lejárató röplapokat, aminek előzményeként egy muravidéki küldöttség az új délszláv fővárosba látogatott, hogy határozottabb politikai állásfoglalásra ösztönözze a jugoszláv kormányt a Muravidék hovatartozását illetően.

Márciusban a stájervidékről feltételezett jugoszláv betörések okozta félelem, valamint az ennek megakadályozását szolgáló határvédelem hatékony megszervezése is élénken foglalkoztatta az illetékes állami, megyei és főképpen a honvédelmi szerveket. Muraszombatban és Alsólendva környékén akkorra jelentős magyar katonai erő koncentrálódott.

trianon11192

 

Az 1890-es népszámlálási adatok alapján Slavič Matija és munkatársai 1919 márciusában a párizsi békekonferencián elkészítették francia nyelven a Mura mente etnikai térképét. Forrás: M. Slavič: Naše Prekmurje, Murska Sobota 1999.

 

 

Március második felében Magyarországon a Tanácsköztársaság létrejöttével jelentős belpolitikai változásra került sor, aminek a tágabb földrajzi térségre és a párizsi döntéshozókra kétségtelenül jelentős hatása volt. A március 21-i szociáldemokrata-kommunista „szövetség” kinyilvánítása után, 23-án kinevezték a megyei direktóriumokat. A Vas megyeinek Obál Béla kormánybiztos is a tagja lett, akit a szlovénok lakta vidék nemzetiségi biztosának is kineveztek. A járásokban helyetteseket neveztek ki, az újonnan létrehozott, úgynevezett „vendvidéki járásban” Tkálecz Vilmos lett a népbiztos-helyettes. A „Vendvidéki Kormány Bizottság” hatáskörébe 114 muraszombati, 14 szentgotthárdi járásbeli település tartozott, valamint 28 település az újonnan alapított belatinci járásból. Az úgynevezett vendvidéki népbizottság területén működő forradalmi törvényszék székhelye Muraszombat volt. A szlovénok lakta vidék felett a muraszombati munkástanács gyakorolta az uralmat, amelynek irányító-végrehajtó testületét Csernyevits Sándor, dr. Ritscher Samu és Füleky József alkotta. A direktórium irányításával a szlovénok lakta vidéken is megkezdődött a fegyverek és az autók elkobzása, valamint elrendelték az üzletek bezárását.

Alsólendván úgyszintén megalakult a direktórium, amely a Zalaegerszegen székelő megyei direktóriumnak volt alárendelve. Elnöke Reiter Ernő esernyőgyári könyvelő lett, míg tagjai Mikola Ferenc asztalos és Halász Lajos pincér voltak. Korabeli visszaemlékezések szerint azonban a városban nem volt a „kommünt” dicsőítő hangulat. Az új hatalom kezdettől nagyon figyelt az úgynevezett délszláv veszélyre, ezért a Lendva-pataknak és a várostól délkeletre fekvő domboknak fontos stratégiai szerepet szántak. Azon a szakaszon felállítottak egy rögtönzött telefonlehallgató készüléket is, ami Schrantz Elek alsólendvai mozitulajdonos találmánya volt.

 

 

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben