kele
perec1
garas1
63. évfolyam
17. szám
Lendva 
2019. 04. 25.
kiscim1719
 

Ruha teszi az embert!? – Rajta van a rossz nadrág!

ruhateszi aprilSorozatunk új epizódjában a parasztosabb vászonruhák után a polgárosultabb megjelenést kölcsönző férfi ruhadarabokat, a vászonnadrágot és a vászonujjast mutatjuk be. Ez a két ruhadarab átmenetet képez az archaikus vászonruhák és a szövetből készült úriasabb viselet között. A magyar parasztférfiak ruhatárában az 1700-as évek elején jelentek meg a szabók által készített szűkebb vászonnadrágok. Ezek alapanyaga a hazai takácsok által készített négy nyüstben szőtt vastag, erős vászon volt. Elsőként a nyugat-dunántúli szabók termékei között találunk ilyen nadrágokat. Ezek a nadrágok anyagukban és szabásukban is a nyugat-európai nadrágtípusokkal tartottak rokonságot. Az 1700-as évek elejéről még csak az ország nyugati részéről, a század végére pedig már az ország keleti feléről is vannak adataink arról, hogy a szűkebb vagy bővebb gatyán kívül vászonnadrágot is viseltek.

Erre a nadrágtípusra kezdetben gyakran alkalmazták a „németes” jelzőt, mivel a hazai nemzetiségeknél volt a leggyakoribb a viselése. A 19. század közepén pedig már többnyire az iparosok és a mesterlegények öltözete volt az akkoriban fehér vitorlavászon-nadrágként emlegetett viseleti darab. Ekkor még ugyanis nem kellett okvetlen sötét színűnek lenni ezeknek a ruhadaraboknak. Az ilyen nadrágok a derékon korcban húzott, madzaggal ráncolt gatyákkal szemben a nyugati nadrágokhoz hasonlóan sliccesek és gombosak voltak. A nadrág két szárból és a két szár közé iktatott ülepből (ület, fenék) állt. A Pest megyei Szokolyán ezt a nadrágot bikkfagatyának is hívták, mert anyaga olyan kemény vászon volt, amiről úgy tartották, hogy a puskagolyó se ment volna rajta át. Az alföldi magyarság nehezen barátkozott meg a szűk vászonruhák viselésével, de a 19–20. század fordulójáról már vannak adatok arról, hogy a kiskunsági szegény emberek, pásztorok is erős, kenderből szőtt, zsákvászonszerű anyagból varrt, úgynevezett tölgyfagatyát viseltek, amit hétköznapra a maga színében hagytak, ünnepre pedig sötétebb színűre festettek.

A sötétebbre festett vászonruha kezdetben a pandúrok, pásztorok és betyárok viselete volt, akik előszeretettel jártak feketére, szürkére vagy kékre festett ruhában, amit aztán később a parasztok is átvettek. A 20. század elején a kék vászonnadrág közismerten az agrárproletárok munkaruhája lett.

A vászonnadrághoz tartozó, szintén négynyüstös vászonból szabott és varrott paraszti használatú kabátféléről, az ujjasról már kevesebbet tudunk, mint a vászonnadrágról. Elnevezése a szakirodalom szerint az ujjas kabát rövidítéséből jött létre. A férfi ujjas a csípőt, combot vagy lábszárat is takaró, elöl záródó, változatos gallérmegoldású, igen eltérő formájú kabátféle volt. Elsősorban bőrből vagy szűrposztóból készült. Ezek mellett a 17–18. századtól kezdtek megjelenni a házi vászonból varrott ujjasok is. Ennek a ruhadarabnak a 17. századi megjelenése, majd beépülése a viseletbe mutatja, hogy a magyar paraszt igenis haladt a korral és követte már akkor is az európai divatot.

 

Képünkön: Pilisvörösvári sváb népviselet, 1900-as évek eleje (www.pilisvorosvar.hu).

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben