kele
perec1
garas1
63. évfolyam
29. szám
Megjelenés:
2019. 07. 18.
2919
 

Valódi spártai nők a Muravidéken

spartan 12Aroo! Ezzel a csatakiáltással indul a kaland. A Spartan Race egy akadályfutó verseny, ahol erőre, kitartásra, koncentrációra, ügyességre, jó kondícióra mind szükség van a pályán. Több százan állnak starthoz, férfiak, nők vegyesen, felnőttek minden korosztályból.

 

Két nő a Muravidékről – Cár Urska Dobronakról és Gerenčer Laura Hármasmalomból – jól tudják, milyen kilépni a komfortzónából. Teljesen beleszerettek ebbe a nem mindennapi sportba. Egy éve járják a magyarországi Spartan Race rendezvényeket, számos érmet összegyűjtöttek, és férfiakat meghazudtoló bátorsággal és kitartással vetik magukat a kihívás elé. Urska egy ismerőse révén szerzett tudomást a versenyről, aztán Laura ösztönzésére be is neveztek. Urska elmagyarázta, hogy a kezdő pálya szinte tét nélküli volt, hiszen az akadályok kihagyása itt még nem jár szankciókkal. Míg magasabb szinten már minden egyes teljesítetlen feladat harminc négyütemű fekvőtámaszt jelent, amit bírák ellenőriznek.  „Mondanom sem kell, már az első verseny magába szippantott mindkettőnket, nem is volt kérdés, hogy újra menni fogunk, és tudtuk, hogy legközelebb a nehezebb pályára nevezünk” – mondta Urska.

A különböző színű pályák különféle fokozatot és nehézséget jelentenek. Így a 10 kilométerestől az 50 kilométeresig embert próbáló kihívásban lehet része a versenyzőnek. Az akadályok bizonyos szakaszonként követik egymást. Hol falon kell átmászni, hol mocsárban kúszva, vagy a magasban függeszkedve kell előbbre jutni. 20 kilós zsákokat, vödröket kell cipelni, és mindemellett a csapattársra is figyelni kell, segíteni, amennyire lehet. Laura és Urska eddig 10–16 kilométeres pályákat teljesítettek, de idén júniusban szeretnének részt venni az eplényi, 25 kilométeres terepen, ami már önmagában is egy félmaraton. „Folyamatosan kell edzeni, erősíteni. Ez a verseny nem játék, habár sokan azt gondolják. Komoly felkészülést igényel. Rengeteg olyan feladat van a pályán, amikor a saját súlyunkat kell felhúzni vagy megtartani, tehát az alkar izmaira külön figyelmet kell fordítani, ami nekünk, nőknek kicsit nehezebb” – magyarázza Laura, aki nagyon komolyan veszi a felkészülést, és heti öt alkalommal edz. „A fizikai felkészülésen kívül fejben is ott kell lenni. A pályán le kell tudni küzdeni a félelmeinket, a fóbiákat, a tériszonyt, és még ennél is fontosabb, hogy higgyünk saját magunkban” – veszi át a szót Urska. „A pályán folyamatosan buzdítjuk egymást, de az sem ritka, hogy idegenek segítenek, vagy mi segítünk másoknak. Itt nincs ellenfél, vagyis csak egy: saját magad. Ha le tudod győzni önmagadat, át tudod lépni a saját határaidat, akkor semmi sem állít meg.”

 

 

A két fiatal nőt a verseny sok mindenre megtanította. Kitartóbbak, magabiztosabbak lettek, pozitívan állnak a kihívások elé. Nőtt az állóképességük, erősödtek fizikailag és szellemileg is, és a sok mozgásnak köszönhetően egészségesebben is élnek. „Sokan nem értik, hogy miért járunk ezekre a versenyekre, miért jó ez nekünk? De ezt nem is lehet elmagyarázni, ezt át kell élni!” – mondja Urska, majd Laura folytatja a gondolatot: „itt elsősorban önmagadnak bizonyítasz. Aztán az izgalom, ami az egész versenyen végigkísér, az adrenalin, ami felpörget, mind része az élménynek. A verseny persze egyáltalán nem gyerekjáték. Történnek balesetek is, olyankor végigfut az emberben egy kis félsz, de valahogy mégis erőt veszünk magunkon, és tovább megyünk.”

A pálya végét egy tűzrakás jelzi, amin át kell ugrani. A két muravidéki nő eddig még mindig teljesítette a versenyeket, ami nagy érdem, hiszen nem mindenki teljesíti a pályát. Örömkönnyek, összeborulás, és hatalmas megelégedés, sikerélmény a jutalom. A dicsőség mellé pedig jár egy korsó sör, egy póló és egy érem.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben