kele
perec1
garas1
63. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2019. 09. 19.
kiscim3819
 

Így jártunk Kupuszinában a Dobronaki Nótázókkal

kupuszina2419Kupuszina – magyarul Bácskertes, falu Szerbiában, a Vajdaságban – a nyugat-bácskai körzetben található, Apatin város közelében. Ebbe a községbe látogattunk el a Dobronaki Nótázókkal az ottani Krajcárka népdalkórushoz.

A magyarországi Csoóri Sándor Programnál nyert támogatás tette lehetővé, hogy egy hangtechnikai felszerelés megvásárlása mellett erre az útra is sor kerülhessen. Persze szükséges volt a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a dobronaki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület segítsége is.

Május 24-e, 16 óra. 400 kilométer várt ránk Kupuszináig. Nyolc dalossal indultunk, és szerencsére ennyien is tértünk vissza. No, de közben azért zajlott az élet. Hatórás utazás után Zombor város Knez petrol moteljében szálltunk meg egy kis vacsora és koccintgatás után.

Másnap 9 órakor érkeztünk meg a szállásunktól 10 kilométerre levő Kupuszina kultúrházához, ahol a Krajcárka kórus néhány tagja várt ránk. Velük a Siófoki Férfi Dalkör két rendezvényén ismerkedtünk és barátkoztunk össze. Ez adta az ötletet a szerbiai kalandozásra.

Csizmadia János vezetésével ismerhettük meg a falu történetét és a helyi névrokont, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet. János és feleségének Anna leányát több millióan is megismerhették, Anna ugyanis megnyerte a 2012. évi Fölszállott a páva elnevezésű verseny szólóének és hangszer kategóriáját. Vele sajnos nem találkoztunk, hiszen a győzelem óta zeneakadémiát végzett művésszé vált és kevesebbet van otthon.

A 20 éve még 2.000 fős község mára körülbelül 750 lakosúra olvadt. Az itt élők 78 százaléka vallja magát magyarnak.

Néhány évtizede jelentős változás állt be a Duna holtágaival körbeölelt faluban. Az addigi zöldség- és káposztatermelést almatermesztés váltotta fel. Szinte minden család almát termel, melynek jelentős részét a piacon értékesítik.

A délelőtt folyamán megtekintettük a kultúrházat, a néprajzi gyűjteményt, a helyi erőből felállított Petőfi-szobrot és a gyönyörű Szent Anna-templomot. Átlátogattunk Apatinba is a szintén saját erőből emelt Szent István-szoborhoz.

Kora délután az apatini Duna partján teszteltük a helyben készített Jelen sör minőségét, és mindeközben gyönyörködhettünk a csodás Duna-kanyarban, melynek túlpartja már Horvátország.

 

 

Következett a nap fénypontja, elbuszoztunk a Duna kupuszinai holtágához egy csárdába. Romantikus, napsütéses, árnyékos helyen készült a halászlé, melyet tésztával fogyasztottunk, és itt is ízlett a helyi sör meg a helyi almapálinka. Dobronaki és kupuszinai daloktól zengett a régi épület. Hanglemezeket cseréltünk és terveztük a közös jövőt, no meg poharazgattunk. (Ezt talán nem írtam oda minden programunkhoz, de ezzel járt ez az út.)

Egy ilyen nap után megnyugtató és pihentető volt a másnap délelőtt, melyet a Palicsi-tónál töltöttünk, napsütéses időben. 11 óra tájékán buszra pattantunk és irány haza. Hat óra buszozás meg-megállva, és a jóleső megérkezés.

A majdani visszatérés reményével utaztunk haza, és reméljük, hogy kupuszinai barátaink is megismerhetik Dobronakot, környékét és lakóit egy másik alkalommal.

Köszönjük azoknak, akik dolgoztak az út létrejöttén és bízunk a hasznos és kellemes folytatásban!

Kardos Endre Bozi,

a Dobronaki Nótázók szakmai vezetője

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben