kele
perec1
garas1
63. évfolyam
29. szám
Megjelenés:
2019. 07. 18.
2919
 

Ruha teszi az embert!? – Ki viseli a nadrágot?

ruhateszi2719A magyarságot különösen közeli viszony fűzi a nadrághoz, amely a lovasnomád népek találmánya – a gombbal egyetemben. A szkíta nadrág a római tógákkal, tunikákkal szemben ugyanis rendkívül praktikus viseletnek számított azok számára, akik jóformán egész életüket a ló nyergében élték le.

 

Képünkön: Lovas szkíta, aranyrátét, i.e. 400–350, Hermitage Museum

(www.warfare.tk/Ancient/Skythian-horseman_applique-Hermitage.htm)

 

A lónak és a lovaglásnak pedig nagyon fontos szerepe volt a közlekedésben, a teherhordásban, a hadviselésben és a vadászatban az ipari korszak előtt. Csak nadrágban lehet teljes értékűen és kényelmesen lovagolni, szoknyában, ingruhában, indiai dhótiban, antik tógában, tunikában nem! A lovasnépeknél a lovagló férfiak és nők nadrágot viseltek, amit számtalan ókori szkíta és amazon ábrázolása bizonyít. A nadrág viseletének divatját a szkíták terjesztették el, akik a középső kőkorszak óta az egész eurázsiai puszta életformáját és műveltségét meghatározták. Az ókori Kínában csak a lovasok viseltek nadrágot. A rómaiak pedig annyira meghatározónak találták a nadrágot viselő keltákat, hogy Gallia egyik részét nadrágosnak (Gallia Braccata) nevezték el. Nyugat-Európában a nadrágviselet szokása a korai középkorban, a népvándorlás idején honosodott meg és terjedt el. És még egy fontos tudnivaló: a nadrághoz mindig szíj is tartozott.

A magyarországi szegény népréteg körében, a szolganépnél, a későbbi parasztságnál évszázadokon át főként a gatya viselése volt elterjedt, ami eredetileg a csípőn megkötött, keleties szabású, hosszú szárú, vászonból vagy gyolcsból készült férfi alsóruha volt. Ezzel szemben nadrágnak csak a hosszú, bő vagy szűk szárú, ellenzővel vagy gombolással záródó hasítékú, az alsótestet fedő férfiruhát nevezték, amely ruhadarabot évszázadokon át elsősorban a tehetősebbek viselték.

A magyarságnál az újkori nadrágviselés története csak ott kezdődött el, ahol a 15–16. században a középkori harisnyanadrág története Nyugat-Európában befejeződött. A magyar férfiak csak részben követték ezt a változást, mivel felsőruházatuk az európaitól eltérő volt, ezért a nadrágjuk nem szélesedett meg, testhezálló maradt. A 16. század végére, a felsőruházat rövidülésével a nadrág egyre láthatóbbá, hangsúlyossá vált. A magyar szabók a mente, a dolmány és a nadrág mellett a 18. század végéig kínálták az úgynevezett salavárit is. A salavári rövidszárú, szűk pótnadrág volt, amely az alatta viselt nadrág színétől eltérő színben készült, felső szélét lyukakba fűzött zsinórral erősítették az ellenzős nadrág hasítéka alá. A magyar nadrág a 16–17. században féllábszárig érő, igencsak szűk szárú volt, a nadrágszár pedig talpalóval vagy a szárhoz varrt kapcával folytatódott a lábbeliben. Az anyaga mindig vékonyposztóból készült, de durvább, vastagabb anyagból készült változataihoz a közrend is hozzájuthatott. A magyar nadrág mintájára készültek a szűcs által varrt bőrnadrágok is.

A 19. század elején az ellenzős magyar nadrág mellett már többféle gombos nadrág készült a magyar szabók műhelyében is. Ilyen volt a ma pantallónak nevezett hosszú nadrág, amelyet hosszúszárú cipővel viseltek, és sikeresen illeszkedett a magyar férfiöltözetbe. Sikerének titka díszítményében rejlett, amely érdekes módon a huszárruhákon nyugatra került zsinórozás volt.

Érdekes még a bricses, bricsesz vagy priccses nadrág története is. Az angol Gentleman’s Magazine of Fashion 1850 januári száma ugyanis formabontó módon egy „huszár szabású”, azaz csizmába illő, ellenzős nadrágot közölt, amely később gombolt hasítékkal a magyarság körében is kedvelt lett. Hátul folttal szélesített derékrésszel és a combon szélesebbre szabott szárral a csizmanadrágok elődjének is tekinthető. Ezt a csizmát viselő, gazdálkodó, földműves emberek találták praktikus viseletnek. A hosszúszárú nadrágok pedig a faluból eljáró, cipős, bakancsos emberek körében terjedtek el.

S hogy a végén kicsit hazai vizekre evezzünk, meg kell állapítanunk, hogy a Lendva-vidék magyar paraszti férfiviseletben a bőgatyáé volt a főszerep. A nadrágviselés csak az 1. világháború után vált dominánssá a muravidéki férfiak megjelenésében.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben