kele
perec1
garas1
63. évfolyam
49. szám
Megjelenés:
2019. 12. 05.
kiscim4919
 

Ruha teszi az embert!? – Nagy mellénnyel jár

ruha3119Viselettörténeti sorozatunk aktuális fejezetében egy, a hetési viseletben karakteres szerepet betöltő ruhadarabról, a mellényről lesz szó. E ruhadarabról úgy tartják a kutatók, hogy a középkorban még az alsóruházat részeként viselték azzal a céllal, hogy tartsa a nadrágot, és csak később önállósodott és lett belőle látható ruhadarab. A keleti öltözködési kultúrából került hozzánk, méghozzá több hullámban, több nép és több korszak formálta olyanná, amilyennek a 19. századi paraszti viseletekben megismertük. A lovas nomád népek öltözködésére voltak jellemzőek az olyan ruhadarabok, amelyek védték ugyan a testet, de a szabad mozgást kellő bőségüknek és különböző hasítékaiknak köszönhetően nem akadályozták, és ilyenek voltak a mellényfélék is.

 

Képünkön: Férfi mellényben. Alsólendva, 1895. Fotó: Szobotka (NMF 406).

 

A törökök viseletében is fontos szerepet játszott a kaftán alatt viselt hosszú, bokáig érő és zsinóros gombolású mellény, amely Közép- és Kelet-Európában a lengyelek közvetítésével terjedt el, akik igencsak megszerették és magukévá tették ezt a ruházati darabot. Lengyelországban még a 18. században is előfordult a mellénynek ez a dolmánnyal rokon változata, amely nagyon hasonlított a magyarságnál oly közkedvelt állógalléros, zsinóros mellényhez. Ezeket a keleties, a dolmánnyal rokon mellényeket a magyar szabók ujjatlan dolmánynak nevezték.

Az ujjatlan dolmányból kialakult mellény mellett élt a 18. századi Európában az úgynevezett melles vagy mellrevaló is. Ez az elő- és a hátibőr záródásából kialakult, bőrből készült ruhadarab volt. Ezt idővel posztóból is kezdték készíteni és német nyelvterületen Brustfleck névvel illették, amit aztán a magyarok pruszlik elnevezéssel vettek át. Zalában és Somogyban különösen nagy népszerűségnek örvendtek ezek a mellrevalók. A német viseletkultúrából nemcsak a pruszlik került átvételre, hanem a Leibl szóból a lájbi, lajbi, ujjatlan lajbi, kislajbi kifejezések is. Ez az ujjatlan dolmánnyal ellentétben gomblyukas gombolású, egymásra hajló elejű volt, és kihajtott gallérja is lehetett.

A magyaros, zsinórozott mellények mellett idővel egyre divatosabbak lettek a dísztelen kanavászból varrott németes lajbik is, de ezek készülhettek kékfestőből is, majd a polgáriasultabb körökben selyemanyagból is. A magyaros mellényeken a zsinóros díszítést idővel felváltotta vagy kiegészítette a sűrű, sokszor dupla fémgombolás. Ezek a fémgombok, az úgynevezett pitykék az ötvösművészet kis remekei voltak.

Idővel a különféle mellrevalók, mellények szabásai, díszei, jellemzői és elnevezésük is keveredett. A mellény a 18. századtól a magyar parasztöltözetek karakteres darabjává, polgárosodásuk fokmérőjévé lett. Ahol a parasztság vagyoni helyzete megengedte, mint a Sárközben, ott a 19. és 20. század fordulóján csizmanadrághoz illő úri mellényeket is viseltek. A falusi parasztemberek öltözetében felbukkanó, selyemhátú, ujjas nélkül nem hordható, valóságos öltönymellények a tökéletes polgárosodást jelezték.

A női mellényviselési szokások párhuzamosan, a férfi mellénydivattal együtt alakultak, hasonló utat bejárva azzal. A hetési és a göcseji viseletben a mellényfélék főként a férfiviselet részeként jelentek meg. A viselet archaikusabb elemének az oldalgombolású bőrmelles számított, amelyről értékes fotódokumentumok maradtak fenn. A 19. és 20. század fordulóján már a fekete, állónyakú mellények számítottak követendőnek a hetési férfiviseletben. Különös ismérvük a mellrészen lévő, S-alakot formázó szegecses díszítés volt. A hetési női viseletben nem vert mély gyökeret a mellény, mivel a női felsőruházatban a vállkendő volt a domináns ruhadarab. A mellény inkább a viselet újabb korszakában, polgárosulása idején lett a női öltözet része. Akkor is inkább a női díszmagyar-ruhákból átvett testhezálló, derékig érő, dúsan zsinórozott változata kapott szerepet, ahogy a Kárpát-medence oly sok táján abban az időszakban. Az 1920-as évektől ez a női mellénytípus jóval többnek számított, mint egyszerű viseleti darab, a nemzeti érzés fontos kifejezőeszközét látták benne viselői.

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben