kele
perec1
garas1
63. évfolyam
33. szám
Megjelenés:
2019. 08. 16.
kiscim3319
 

Életstílus, szenvedély, kincsvadászat

neno3219A göntérházi Jovanovič Nenad, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Neno a helyi általános iskola gondnoka. Az élete akkor változott meg gyökeresen, amikor megvásárolta az első Danubia típusú motorbiciklijét. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy egy olyan irányba induljon, ahonnan nincs visszaút – nem mintha szeretne letérni, á, dehogy! Egy szenvedélyes régiséggyűjtőhöz látogattunk el és merültünk alá a tárgyak tengerében.

A családi ház udvarára lépve még nem tűnik fel, hogy itt egy múzeumra elegendő tárgy és jármű lakozik. De ahogy az ember egy picit jobban szétnéz, bizony minden apró falfelület, kamrányi helyiség be van rendezve és funkcióval is bír. Aztán mint egy jutalomjáték darabkái, amikor a bónuszokat rejtő ablakok lassacskán felnyílnak, úgy nyílik ki egyik garázs ajtaja a másik után és tárul elénk a gazdag gyűjtemény. A 24 éve kezdődött gyűjtés életstílussá vált, ami magába foglalja a tárgy megszerzését, a felújítási munkákat, majd a járművek esetén azok használatát is. Neno nem kereskedik a tárgyakkal, ő „csupán” vérbeli gyűjtő.

– Egy magyar motorbicikli volt az első, amit megvettem és felújítottam. Aztán egyre többre is lecsaptam, szépen gyűltek a motorok, majd lassacskán a veteránautókra is áttértünk.

Neno nem véletlenül tért át többes számra. Felesége, Helena ugyan eleinte fenntartásokkal tekintett férje új hobbijára, de ahogy az idő múlt és látta a rajongást, ő is egyre nagyobb érdeklődést mutatott a dolog iránt. Mígnem férj és feleség együtt kezdett el járni a veteránjárművek találkozóira, együtt vágtak neki a többnapos motoros és autós kirándulásoknak. Az évek során bejárták egész Magyarországot, Szlovéniát, és a környező országokat is. Hosszabb túrákra mentek Erdélybe és a Balkánra az oldtimerekkel, hol az oldalkocsis motorral, hol a levehető tetejű 72-es Fiattal, vagy pedig a régi gyártmányú „kispolskihoz” tervezett lengyel lakókocsit húzták el egy-egy kempingbe. Rengeteg élmény, még több barát, igazi kalandos élet vette kezdetét.

– Az évek során az embert elkezdik érdekelni más dolgok is a munkán kívül. Én is belevágtam valami újba és szép lassan beletanultam. Sok munkát igényel ez a hobbi, nem mondom, és még több időt, de szeretem minden izgalmával együtt. Ha a járművekről beszélünk, akkor egytől öt évig is eltarthat egy komolyabb munka. Ez attól is függ, hogy a motor vagy autó milyen állapotban van, megvan-e mindene, vagy gyártatni kell hozzá alkatrészt. Az utóbbi években leginkább télen újítgatok, tavasztól őszig pedig használjuk a járműveket. Aztán év közben megérem karban tartani őket – neveti el magát Neno –, ugyanis ha csak a gumik pumpálását nézzük, legalább száz kerékről beszélünk.

Neno gépjárművei a garázsokban sorakoznak. Fessen, katonásan állnak egymás mellett a motorok, az összeszerelő műhelyben pedig úgy csüngnek az üzemanyagtartályok a gerendáról, mint másoknál a sonkák. Becsesen, letakarva a portól is óvva állnak az autók, mind-mind oldtimerek. A legfiatalabb autó 1976-os, vagyis 43 éves, a legidősebb pedig majdnem 90. Neno a többségüket Magyarországon és Szlovákiában vásárolta, de vannak cseh és régi jugoszláv szerzemények is. Szinte mindegyiknek van története, hosszú volna ezekről nosztalgiázni, de a sokat látott kasznik számos kalandot tudnának mesélni. – Korábban hirdetések alapján, a baráti kör segítségével bukkantam rá értékes darabokra, ma már az internet nagy segítség ebben is. Aztán az ember az évek során olyan társaságokban, körökben kezd el mozogni, ahol ugyanaz az érdeklődési kör és a tagok segítik egymást. Van egy kis egészséges rivalizálás is, ami még inkább felspanol a folytatásra. Ezek a baráti kapcsolatok 15–20 évre tekintenek vissza, egyharmaduk határon túli magyarokból áll, a többi pedig anyaországi. Évi 8–9 alkalommal találkozunk, és ahová elmegyünk, ott a járműveket kiállítjuk, a tagok és a közönség is megtekintheti őket. A hosszúhétvégés programokra két-három járművet szállítunk. Attól függően, hány sofőrt tudok szerezni – vagyis a családból, haverokból kit tudok becserkészni a feladatra – teszi hozzá nevetve.

 

 

– Az abszolút kedvencem a legöregebb autóm, egy 1934-es sárga Aero. Cseh gyártmány, egy igazi kincs. Természetesen működik, de ketten alig férünk be, szűk az egész és nagyon merev, még rugózása sincs. De amikor megvettem, már volt benne 246 ezer kilométer, szóval jártak vele annak idején elég sokat. De valljuk be, hosszabb útra menni vele lehetetlen, hiszen egy ép csontja nem maradna az embernek, mire célba érne – nevet fel Neno –, de akkor is ez a kedvencem. A motorok közül egy oldalkocsis Suzuki a favorit, Helenával azzal szoktunk motorozni. Bárhová megyünk vele, megbámulnak az emberek, mivel valódi ritkaságnak számít manapság. És a 72-es Fiat is a szívemhez nőtt, a piros sportkocsi öt évig készült, rengeteg munkám van benne. Levehető tetővel, búgó, sportkocsihoz illő, mély hangjával még ma is látványos, de az utakon is remekül megállja a helyét, megy akár 150–170-nel is. Aztán van még egy felújított lengyel lakókocsink is, amit annak idején a „kispolskihoz” gyártottak. Amikor módunk van rá, akkor elmegyünk kempingezni ezzel a kis lakókocsival. A berendezése kettőnknek éppen elég a praktikus és helytakarékos megoldásokkal, a hűtőben pedig természetesen házi bor és egy kis hazai pálinka is elfér, hogy kínálgatni lehessen a kollégákat.

Neno megmutatta a lakókocsit, majd az öreg sárga autóval és a piros sportkocsival is kijárt az udvarra. A járművek valódi retróhangulatot keltettek, amikor beindította a motorjukat. Miután mindent megmutatott rajtuk, körbejártuk az udvart... – és nicsak, egy telefonfülke is áll az udvarban. A piros „matávos” kabint Neno egy ismerősétől szerezte. Most régi telefonkészülékek vitrinje és az osztrák autópályák autóscsészéi sorakoznak benne. – Még a házba is benézünk – javasolta vendéglátónk, majd megmutatta a régiséggyűjteményt is. A régi használati tárgyaktól a tájházba illő népi eszközökön keresztül a dobozos rádiókig (120 darab van belőlük) és a telefonokig, a porcelán étkészletektől a reneszánsz bútorokig, az ezüstmedáloktól a fából készült feszületekig, a fából készült babakocsitól a petróleumlámpa-sorozatig csak ámul-bámul az ember. – Bolhapiacokon, hirdetéseken keresztül lehet jó, érdekes és értékes dolgokra bukkanni, olyan ez, mint a kincsvadászat. Szerencsére vannak olyan emberek, akik nem tudják, hogy mi van a birtokukban. Az adott bútort vagy járművet jócskán értéke alatt árulják, csak hogy megszabaduljanak tőle. Nekünk, gyűjtőknek pedig az ilyen vétel a legszerencsésebb – mondja Neno.

A nagy meleg elől végül a „férfibarlangban” leltünk menedéket. Így hívja Neno a melléképület egy kiülős –rossz idő esetén és télen beülős – helyiségét. Három éve készült el ez az ereklyeszoba, ahol szeretnek hosszasan időzni a barátok. Itt aztán minden a hobbiról, az emlékekről szól. Amerre csak a tekintetünk téved, képek, díjak, apró ajándéktárgyak, rendszámtáblák, alkatrészekből összehegesztett kupák, szerszámokból kreált szobrok és a barátoktól kapott ajándékok, aláírások mindenütt – és mindennek története van. Nagyon látványos a tároló, amit egy öreg, bontásra ítélt Mercedes csomagtartójában alakítottak ki – mosogatót is rejt és grillező sütőlapot. Már csak ha magunk elé nézünk, a hatalmas üvegasztal lapja alá, láthatjuk azt a rengeteg rajtszámtáblát, mind egy-egy találkozó emlékéről tanúskodik. Az asztal körül egy magyar Ikarus busz ülésein foglalhatunk helyet. – Amikor összejövünk a barátokkal, van, hogy 16–18-an vagyunk idebent.

Neno a hűvös és hangulatos helyiségben mesél még a találkozókról, a kiállításokról. Elmagyarázza, milyen folyamatokon megy át egy-egy tárgy, milyen ismeretekre van szükség a renováláshoz. Az autók felújításához az autószerelői, karosszérialakatosi tapasztalatok szükségesek. Mindezekhez kellenek eszközök, szerszámok, gépek. Ismerni kell a különféle eljárásokat, hiszen ha kell, asztalosi, máskor karosszérialakatosi tapasztalatokra is szükség van. Csak hogy a kedves olvasó átlássa, mennyi tapasztalat és munka van a gyűjtőszenvedély mögött, eláruljuk, Neno eredeti szakmája villanyszerelő. De hát igen, vannak még ezermesterek...

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben