kele
perec1
garas1
63. évfolyam
46. szám
Megjelenés:
2019. 11. 14.
kiscim4619
 

Az első hetek jugoszláv környezetben

goncz3719Közvetlenül a Muravidéknek a délszláv királysághoz csatolása után a horvátok igénye a tájegység korábban Zala megyéhez tartozó részére komoly feszültséget okozott. Bizonyos tisztségeket a megszállás utáni napokban horvát hivatalnokok foglaltak el.

 

Képünkön: a Muravidék legnagyobb számú vallási közössége, az alsólendvai és a muraszombati római katolikus esperesi kerületek kinevezett püspöki helynökei: Strausz Flórián (Alsólendva) és Szlepecz János (Muraszombat), valamint az evangélikus Kováts István.

 

A teljes Muravidék egységes szlovén közigazgatás alá helyezésének eléréséért 1919. augusztus 29-én küldöttség utazott Belgrádba. A bizottság tagjai Lejko Štefan káplán, Godina Jožef, Horvat Jožef, Cigan Jožef, Balažic Matija és a tornisai Litrop Štefan voltak, valamint Belgrádban csatakozott hozzájuk a ljutomeri Kukovec Viktor és Slavič Matija. A tárgyalásokon a küldöttség érveit a klerikális Jugoszláv Klub képviselői és Kukovec Vekoslav liberális képviselő támogatták. A döntő azonban az volt, hogy Pribičević Svetozar belügyminiszter támogatásáról biztosította a muravidéki küldöttséget, amit teljesített is. Szeptember 2-án úgy rendelkezett, hogy a megszállt Muravidék teljes területe fölött az új alkotmány elfogadásáig a szlovén területi kormány által kinevezett kormánybiztos gyakorolja a hatalmat, ami a szlovén közigazgatás érvényesülését jelentette. A muravidéki küldöttség tagjai szeptember 2-án Mišić vajdának megköszönték a jugoszláv hadsereg közreműködését a Muravidék megszállásában.

A délszláv megszállást követően Lajnšic Srečko kormánybiztos vette át a Muravidék feletti hatalom gyakorlását a megszállást végrehajtó katonai parancsnokság képviselőjétől. A kormánybiztos szeptember 2-án a Szkakócról (Skakovci, Szécsenyfa) származó Kočar Jožef személyében helyettest kapott a tájegység délnyugati részének irányítására, Alsólendva székhellyel. Lajšnič szeptember 6-án a muraszombati Dobray szállodába helyezte át a hivatalát, és – az említett belügyminiszteri döntés értelmében – az egész Muravidék területén szlovén közigazgatást vezetett be. Az újonnan létrejött hivatalok tevékenysége nehezen indult, mivel szinte valamennyi magyar hivatalnok elhagyta a Muravidéket, az új tisztviselők pedig nehezen boldogultak a magyar jogrenddel és törvényi rendelkezésekkel, amelyek a kezdeti fázisban még érvényben maradtak. A korábban működő „magyar” főszolgabíróságok teljességében nem szűntek meg, hanem tevékenységüket – annak reményében, hogy majd a békekonferencia Magyarország szempontjából kedvezőbb döntést hoz – a magyarországi oldalon folytatták, részben az elcsatolt lakosság érdekében, valamint a járás magyar oldalon maradt lakossága céljából. Az alsólendvai főszolgabíró, Vizkelety Árpád először Zalabaksán székelt, majd később Lentiben rendezkedett be, a muraszombati Horváth Pál pedig Szentgotthárdon.

Az illetékes jugoszláv igazságszolgáltatási szervek 1919. szeptember 9-én és 10-én átvették a muraszombati és az alsólendvai járásbíróságokat. A magyar bírák hivatalosan tiltakoztak, de az eljárást nem akadályozták. A muraszombati járásbíróság addigi főbírájától, Radu Romulustól Irgolič Hinko vette át az intézmény vezetését, Alsólendván pedig Szabó Jánost Gaber Milko és Muha Miroslav váltotta. Kezdetben ideiglenes jelleggel a bíróságok a magyar jogrend szerint akartak tevékenykedni. Mivel ebből számos, főképpen a nyelvismeret hiányával összefüggő nehézség adódott, a tartományi kormány által kiküldött igazságszolgáltatási megbízott közreműködésével szeptember 18-án egy rögtönzött rendeletet fogadtak el, ami azt követően a muravidéki bíróságok tevékenységének az alapját képezte. A rendelet értelmében második fokon a Muravidék a maribori körzeti bírósághoz tartozott. Alapszinten azonban az egykori Vas megyei részt a muraszombati járásbíróság, a zalait pedig az alsólendvai járásbíróság fedte le. A bíróságok hivatalos nyelve a szlovén és a szerbhorvát volt. Akik nem beszélték a hivatalos nyelvet, németül és magyarul is a bíróságokhoz fordulhattak, azonban az igazságszolgáltatási intézmények csak szlovén nyelven jártak el, és úgy hirdették ki döntéseiket is, valamint adták ki a végzést vagy más határozatokat.

A szlovén ügyvédi és közjegyzői kamarák 1919 szeptemberében kiterjesztették tevékenységüket a Muravidék területére. A korábban itt tevékenykedő közjegyzőknek, amennyiben a Muravidéken akartak maradni, az illetékes jogi főosztálytól kellett erre engedélyt kérni. Az ügyvédeknek és a közjegyzőknek a bíróságokkal folyó ügyvitelben kötelező volt a szlovén vagy a szerbhorvát nyelv használata.

Vallási téren is fontos változásokra került sor szeptember első napjaiban. Az új határ létrejötte következtében a szombathelyi római katolikus megyéspüspök a megszállt területen nem láthatta el a feladatkörét, ezért már 1919. augusztus 28-án kinevezte Szlepecz János muraszombati esperesplébánost a délszláv államhoz került muraszombati és szentgotthárdi járásokban működő plébániák püspöki helynökévé. Ugyanakkor Mikes János szombathelyi megyéspüspök az alsólendvai esperesi kerület püspöki helynökének Strausz Flórián alsólendvai esperesplébánost nevezte ki. A muravidéki evangélikusok, akik a katolikusoknál – arányosan – nagyobb számban ellenezték a Magyarországtól való elcsatolást, az impériumváltás után egy esperesi kerülethez tartoztak (több gyülekezet keretében), amelyet a muraszombati Kováts István irányított. A kis lélekszámú muravidéki református közösség fokozatosan Szentlászló központtal szerveződött meg, a zsidó vallásúak tevékenységét pedig az alsólendvai és a muraszombati rabbik karolták fel.

A muravidéki lakosság körében a délszláv megszállást követő hetekben a helyzet korántsem volt egyértelmű; voltak, akik örültek, hogy jugoszlávok lettek, mások azonban elégedetlenek és csalódottak voltak. A Szombathelyen székelő nyugat-magyarországi kormánybiztost szeptember elején arra kérték néhány szlovénok lakta goricskói falu képviselői, hogy a délszláv megszállás ellen tiltakozó nyilatkozatukat a magyar külügyminiszter juttassa el az antant államok képviselőinek. Hasonló kérést fogalmaztak meg szeptember 20-án Sal, Őrihodos és Kapornak települések polgárai is. A tágabb Mura mentén 1919 szeptemberében az is feszültséget okozott, hogy a jugoszláv katonai alakulatok több, a békekonferencia által nem megjelölt települést is megszállva tartottak. Szijártóházáról, Gáborjánházáról és Bödeházáról a jugoszlávok csak szeptember 8-án vonultak ki. Több Kerka-menti faluból, valamint Jósecről és Szomorócról azonban még szeptember végéig sem.

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben