kele
perec1
garas1
63. évfolyam
47. szám
Megjelenés:
2019. 11. 21.
kiscim4719
 

Ruha teszi az embert!? – Vállkendő vagy mellkendő?

ruha40191A magyar női felsőruházat igazi története a szoknya és a felső rész szétválásával kezdődött. Az így kialakult nyakban ráncolt, derékig érő felső rész elnevezése váll vagy ingváll, később pedig ing lett. Erre öltötték fel a lányok, asszonyok a különféle ujjatlan lajbikat, pruszlikokat, mellényeket vagy a hosszú ujjú ujjasokat, s mindezekre került fel a vállkendő is.

A vállkendő története a magyar viseletben nagyon nehezen követhető nyomon a különféle kifejezések közötti átfedések és a különféle tájnyelvi megnevezések miatt. Például a 17. századi hagyatéki leltárak keszkenőket, kendőket sorolnak fel, de nem adják meg a rendeltetésüket. Később, a 18. században is csak nagyon ritkán jelenik meg a funkció szerinti megkülönböztetés, és a források nyakba való kendőket, nyakba való fátylakat említenek, amely kifejezések alatt a későbbi vállkendőt értették. A 19. században már teljesen általános volt a vállkendő a magyar parasztviseletben, sőt inkább a hiánya volt feltűnő.

Szeder Fábián 1819-es leírásából tudjuk, hogy a vállkendő viselésének nemcsak praktikus okai voltak, vagyis hogy védett a hideg ellen, hanem erkölcsi okai is. Szeder Fábián ezt így fogalmazta meg az ipolysági viseletre vonatkozóan: „a mell keszkenyő, amelynek tisztesség okáért való behozásán a lelkipásztorok igyekeztek, s elérték, hogy a leányok a korábbi fejrevaló fátylakra emlékeztető hosszú, keskeny kendőt terítsenek a vállukra.” A 19. század végéig a fehérhímzéses gyolcs, batiszt vagy házivászon vállkendők voltak a legelterjedtebbek a magyar viseleti területen. Ahogy a vállkendő használata egyre megszokottabbá vált, a korábbi fehér vállkendők a mesterek által kékre vagy feketére festett hétköznapi vászon- és gyolcskendőkké alakultak. Helyüket az ünnepi viseletben a „bécsi olajos piros” kartonkendők, majd a rózsás és rojtos kasmírkendők foglalták el.

ruha40192A hetési viselet hangsúlyos és díszes darabjának számított a vállkendő, amit ezen a vidéken „mellkötü kendü” névvel illettek. Ez az elnevezés valószínűleg a funkcióra utalhatott, vagyis a mellkasnak elöl és hátul való beborítására szolgált, és megkötési módjából arra következtethetünk, hogy egyfajta „melltartóként” is szolgált. Kerecsényi Edit néprajzkutató a hetési vállkendők kapcsán a következő megállapítást teszi: „Úgy tűnik, a textilkereskedelem fellendülésével az 1870-es években a vállkendők a falusi lakosság körében egész Zala megyében közkedveltek voltak. Hetésben a megvásárolt duplaszéles gyolcsot vagy perkált átlósan félbevágták, így két kendőnek való darabhoz jutottak. A kendő derékszögben találkozó két oldalát visszahajtották és azsúrral vagy díszöltésekkel beszegték.” A fehér gyolcs vállkendőket fehér és piros fonállal díszítették és főleg lyukhímzéssel, lapos-, lánc-, szár- vagy huroköltéssel varrták ki. A hetési mellkendőn a lyukhímzés kerekalakú, cseppformájú vagy éppen szögletes volt, ez utóbbi követte a ruha természetes szövési mintázatát. A kendők díszítőmotívumai között életfákat, virágokat, rozettákat és szíveket találunk leggyakrabban. A kendőkre a hímzés után gazdagon ráncolt, általában 8–10 centiméter széles fodor került, a fodor aljára pedig vásárolt vagy horgolt csipke. Ezen fehér mellkötő kendők az ünnepi viselet részét képezték. A néprajzkutatók azt is megállapították, hogy a korai darabokon a fehér szín a jellemző, ami közé idővel egyre több piros szín szüremkedett.

Kerecsényi Edit szerint a fehér gyolcs vállkendő viselésének divatja az 1900-as évek elejéig élhette a fénykorát, azután kezdte kiszorítani a kasmír és gyári anyagból készült vállkendők. Az idősebb korosztálynál pedig a gyolcs vállkendők mellett mindig is nagy divatja volt az úgynevezett háriszkendőknek. A vastag gyapjúból készült, főként sötétzöld, sötétkék, barna és fekete színű kendők jó melegen tartották viselőjüket és felvenni is könnyű volt őket, ha a gazdasszony éppen csak átszaladt a szomszédba vagy ki az udvarra az állatokhoz. Ezeket a kendőket más területen berliner-kendőknek is nevezték és az asszonyok téli viseletének elmaradhatatlan részét képezték.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben