kele
perec1
garas1
63. évfolyam
42. szám
Megjelenés:
2019. 10. 17.
kiscim4219
 

1919 októbere: délszláv berendezkedés, magyar tiltakozások

goncz41192Közvetlenül a Muravidék jugoszláv megszállása után a Lajšnic kormánybiztos által kinevezett „muravidéki tanács” („muravidéki parlament” néven is emlegették) 1919. október 2-án tartotta 2. ülését a muraszombati Dobray Szállóban, az egykori tiszti kaszinó helyiségeiben. A Novine hetilap szerint a szlovén nemzeti kötődés kinyilvánítása szempontjából addig meglehetősen tartózkodó Muraszombat városa szlovén zászlódíszben és kellemes hangulatban köszöntötte az eseményt, valamint a muravidéki tanács 60 tagját. Az ülésen – vendégként – a ljubljanai tartományi kormány is képviseltette magát. A kilenc napirendi pont keretében több bejelentésre került sor és fontos határozatok születtek.

 

Fölső képünkön: Az 1919 őszén a szlovén tartományi kormány támogatásával megalapított muraszombati gimnázium épülete (a fénykép néhány esztendővel később készült). Forrás – Matija Slavič: Naše Pekmurje. M. Sobota 1999.

 

 

A teljesség igénye nélkül említjük, hogy a kormánybiztos beszámolt a magyar érzelműnek és „magyaronnak” nyilvánított közjegyzők eltávolításáról a Muravidékről azzal az indokkal, hogy „bujtogatók voltak”. A települések vezetőiről (a falubírókról) közvetlenül nem döntöttek, hanem négy bizottságot hoztak létre, amelyek a szűkebb körzetükben javaslatokat tettek a tisztségek betöltésére. A két város esetében a tartományi kormány akkorra már kinevezte a hivatalok elöljáróit, azaz a polgármestereket (gerenteket), Muraszombatban Kerševan Alojz (rendőrtanácsos) kapott bizalmat, Alsólendván pedig Sever Božidar. A „tanács” tudomásul vette, hogy a Muravidék egy közigazgatási egységet képez, és ennek értelmében a kormánybiztos székhelye Muraszombatban volt, a helyettese, dr. Kočar Alsólendván, a korábbi főszolgabíróságon rendezkedett be. Mivel a közjegyzőket elűzték, a muravidéki tanács úgy határozott, hogy a házasságkötés csak egyházi lehet (a felekezetek szertartása szerint), és a vallási intézmények voltak felhatalmazva az anyakönyvek vezetésére (keresztelések, születések, házasságok, elhalálozások). A többi szlovén régió felé tervezett vasúti és közúti összeköttetés tervei, valamint a Mura-híd megépítésének előkészítése céljából a tanács úgyszintén bizottságot hozott létre.

A „muravidéki parlament” ülésének egyik központi témája az oktatás volt. A tartományi oktatási tanács már korábban eldöntötte, hogy a Muravidéken az oktatási kérdéseket a „helyi körzeti oktatási tanács” irányítja, amelynek tagjait a muravidéki tanács nevezte ki. A testületbe főleg szlovén érzelmű papokat és néhány szlovén származású tanítót delegáltak. A „parlament” úgy határozott, hogy azokat a tanítókat, akik nem bírják a szlovén nyelvet, el kell bocsátani, ami mintegy 80 tanítót jelentett. Azok, akik a Muravidék területén születtek és valamennyire bírták a szlovén nyelvet, alkalmazhatók voltak. Legalább 100 új tanítóra volt szükség, akiket Szlovénia más vidékeiről kívántak alkalmazni. Arról is határoztak, hogy azonnal nem kezdődik el a tanítás, „mert a magyar tanítók agitálnak Jugoszlávia ellen”. Ezért 1919-ben a tanítás a Muravidéken csak novemberben kezdődött.

 

goncz41191Dr. Vizkelety Árpád – 1919. augusztus közepéig az Alsólendvai járás főszolgabírója, aki a jugoszláv megszállás után ideiglenesen Zalabaksán székelt. Az 1919 októberében tapasztalható helyi tiltakozások értelmében, a Lendva-vidéki magyar lakosság nevében táviratot küldött az angol külügyminiszternek, amelyben kérte a délszláv megszállás megszüntetését. Forrás – Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után – Zalai fejek. Budapest 1930.

 

Október elején a szlovén (tartományi) oktatási tanács jóváhagyta a muraszombati szlovén tannyelvű gimnázium megalapítását. A rendelet szerint az intézményben októberben el kellett kezdeni a tanítást. A gimnázium első igazgatójának a tartományi kormány Bračko Ivant nevezte ki. Az említett testület a muraszombati szlovén polgári iskola létrehozását is engedélyezte, valamint október 31-én úgy rendelkezett, hogy az állam átveszi az addigi magyar állami népiskolákat, az egyházi működtetésűek státuszán pedig nem változtat. Arról is döntés született, hogy a magyarok lakta településeken a magyar osztályok mellett szlovén tannyelvűek is indulnak.

Lajšnic kormánybiztos egészségi okokra hivatkozva bejelentette távozását a Muravidékről, ami 1919. október 27-én be is következett. A legmagasabb muravidéki tisztséget utána Berbuč Bogumil töltötte be, aki kezdetben leginkább az oktatás megszervezésével volt elfoglalva.

Míg az új jugoszláv hatalom próbált berendezkedni, az elcsatolt magyar lakosság, valamint a területvesztésben érintett megyék vezetői és polgárai azt remélték, hogy a délszláv megszállás csak ideiglenes lesz, a békeszerződés még változtathat azon. Antant és más állami körökben lassan és hiányosan terjedt az információ, különösképpen a még mindig bizonytalannak vélt magyar állam és a kormány felé, ami helyi szinten különösképpen fokozta a bizonytalanságot. Erre vonatkozóan említjük, hogy október 29-én a jugoszláv külügyminisztérium arra figyelmeztette a Párizsban tevékenykedő délszláv küldöttséget, hogy a békekonferencia vezetősége addig még nem tájékoztatta a Budapesten tartózkodó szövetséges katonai missziókat a Muravidék megszállásának engedélyezéséről, ezért ennek megtételét sürgették. Nem meglepő, hogy Kolbenschlag zalai alispán október 7-én a hivatal nélkül maradt főszolgabírókkal és egyéb hivatalok betöltésével kapcsolatban azt írta a belügyminiszternek, hogy „mivel nincs eldöntve, hogy a megszállott területek a békekötés után jugoszláv vagy magyar területek lesznek-e, azt az előterjesztést teszem, méltóztassék elrendelni, hogy az üresedésben lévő állásokra a pályázat kiírása mellőztessék, és ezen állások az ország határainak végleges megállapításáig helyettesítés útján töltessenek be”. Vizkelety Árpád, augusztus 12-ig az Alsólendvai járás főszolgabírója pedig (a megszállás után ideiglenesen Zalabaksán rendezte be hivatalát) az angol külügyminiszternek küldött táviratot, melyben tájékoztatta, hogy az Alsólendvai járás 21 elcsatolt magyar települése megbízásából tiltakozik „a megszállás s annektálás ellen, mert ez minden jog és alap nélküli”. Kérte a külügyminisztert, hogy intézkedjen a megszállás azonnali megszüntetéséről, majd közölte, hogy „a megszállott területen lévő színtiszta magyar lakosság már több ízben panaszt emelt nálam a szlovén polgári hatóságok által elkövetett terror és soviniszta magatartás miatt”. Magyarázatként felvetette, hogy a tárgyalt területen élők anyanyelve magyar volt, „csak az alsólendvai szőlőhegyen vannak elszórtan odaszármazott vend nyelvű lakosok, akik azonban magyarnak érzik és vallják magukat”. A főszolgabíró szerint a megszállott területen minden megtorpant, a lakosság a megszálló katonai és polgári hatóságokkal szemben bizalmatlanságot tanúsított és nem volt hajlandó a magyarságát föláldozni vagy arról lemondani.

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben