kele
perec1
garas1
63. évfolyam
45. szám
Megjelenés:
2019. 11. 07.
kiscim4519
 

A forradalmakat tollal és karddal vívják

zsebok4319Az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékezve mutatták be múlt csütörtökön a lendvai könyvtárban Zsebők Csaba eddig kevésbé ismert, az egyik internetes portálon folytatásokban megjelent, Tiszta szívvel 1956-ban című könyvét.

Zsebők Csaba nem ismeretlen a muravidéki közönség előtt, hiszen korábban országos napilapok újságírójaként (Magyar Nemzet, Demokrata, Magyar Hírlap) népszerűsítette a muravidéki értékeket, kulturális-szőlészeti hagyományait, újdonságait. Később azonban a történelem és a történelmi kutakodás vált a szenvedélyévé, majd elvégezve a PhD-képzést szabadúszóként a Károli Gáspár Református Egyetem főiskolai tanára lett.

A történész 1956-hoz kapcsolódó könyve egy kevésbé ismert, sokáig elhallgatott témát dolgoz föl, a fiatal tanárokból és egyetemistákból álló Kolhoz Kör csoportosulás mozgalmát, amely az októberi eseményeket megelőzően három évig titokban szerveződött, s első jelentős megmozdulása Rajk László újratemetésének napján, október 6-án kulminálódott olyan jelszavak skandálásával, mint például „Ruszkik haza!”.

 

 

A regényes, filmbe illő történetek sora a forradalom végnapjait írja le, amikor a bölcsészkar tanárai (az alagsorban őrzött fegyverekből is osztottak Máté Imrének és társainak, a Kolhoz Körhöz tartozó diákoknak. Innentől már nem volt megállás, az utcai harcokban is részt vállaló Máté Imre, a forradalom költője későbbi feleségével, Darázs Máriával együtt fegyvert fogott a fővárost később rommá lövő orosz hadsereg ellen.

Nagy Ervin filozófus a könyv előszavában – az utószóban Bence Lajos irodalomtörténeti fejtegetését olvashatjuk, aki a lendvai bemutatón a szerzővel beszélgetett – a forradalom szó történetfilozófiai körüljárását követően ekképpen summázta az ’56-os események morális-erkölcsi igazoltságát: „… a polgári forradalom pátosza hatotta át az egész nemzetet. Gyakorlatilag a diákok, a papok, a kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését.”

Máté Imrére és társaira az emigráció várt, s egész életükben a magyar szabadságküzdelem és forradalom salakmentes bemutatására törekedtek a nyugati világban, ahogy később a rendszerváltás után itthon is tették. A szabadságküzdelem – ahogy az 1848/49-es márciusi is – tollal és fegyverrel folyt le, és mindig kellett egy radikális költő, mint Petőfi, illetve Máté Imre.   

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben