kele
perec1
garas1
64. évfolyam
14. szám
Megjelenés:
2020. 04. 09.
kiscim1420
 

Ruha teszi az embert!? – Hajadonok és pártában maradt lányok

ruhateszi0920A haj az emberi fej szőrzete, amely több szempontból is védi a koponyát. Akármennyire is meglepőnek hallatszik, a haj állapotának és a hajviselésnek nem csak néhány évezredes kulturális múltja van, de a jelképes szerep ősi biológiai funkcióval rendelkezik. Ezen ősi jelképrendszer mindmáig érvényes, ugyanis az egészséges hosszú haj a jó egészséget és a nemzőképességet sugallja, jelképezi.

 

Képünkön: Bogláros párta vagy tülökpárta. Decs, Sárköz, 19. század harmadik negyede. Jankó János gyűjtése 1900. Néprajzi Múzeum: 31457.

 

 

Nem véletlen, hogy egészen az 1920-as évekig íratlan szabály volt, hogy a nők csak hosszú hajat viselhettek, a rövidre nyírt női hajviselet negatív vagy megszégyenítő jelentéssel bírt. Egyes kutatások szerint a férfiak a kevésbé vonzó női arcot is tetszetősebbnek értékelték, amikor a rövid, kontyos vagy ápolatlan frizurájú hölgyeket hosszú vagy félhosszú hajjal mutatták be nekik. Mindemellett a hosszabb haj nagyobb felületen árasztja a feromonokat, ezen kémiai anyagnak pedig fontos szerepe van a párválasztásban. A férfiaknál azonban a kopasz fej a férfiasság egyik szimbóluma is lehet. Mivel általában a kopasz férfiakra a magasabb tesztoszteronszint jellemző, ez biológiailag agresszívabb viselkedést jelenthet, kulturális szempontból pedig a férfias kiállást, az erőteljesebb megjelenést jelképezi.

Az ősi magyar hajviselettel kapcsolatosan említsük meg, hogy az Árpád-kori női sírleletekben úgynevezett varkocsfogó korongokat, azaz hajkorongokat találtak a régészek, amelyek arra utalnak, hogy nőnemű elődeink a fülük mellett összefogva viselték a hajukat. De a varkocsba fogott férfi hajviselet még a 18. század végén is gyakori volt a magyarság körében. Ez a keleti népeknél is igen általános hajviselet volt, gyakran úgy, hogy a fejtetőn lévő hosszú hajat szorosan összefogták, a fej többi részét pedig kopaszra nyírták. A magyar férfiak varkocsa tehát a fejtetőn vagy a tarkón szorosan összekötött lógó hajfonatot jelent.

Bár a haj- és a fejviselet a legalkalmasabb a két nem közötti különbségek hangsúlyozására, a karonülő és a kisgyermekkorban a leányokra és a fiúkra egyaránt kis főkötőt adtak. Amíg a kisfiúkat rendszeresen nyírták, a leányok, nők haját olló sohasem érintette, általában az „első hajtól”, vagyis születéstől kezdve növesztették. Ez a szokás a Pál apostol által is megfogalmazott őskeresztény felfogásban gyökerezett: „… ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta” (Kor. 11: 14–15).

A zsidó-keresztény gyökerekre épülő Európában csak a leányok járhattak hajadonfőtt, az asszonyok betakart fejükkel jelezték férjes voltukat és ismerték el férjüknek való alárendeltségüket. Innen ered a férjezetlen nők megnevezésére szolgáló hajadon kifejezés. A hajadonok hajának rendben tartására szolgáltak a különböző fonások, feltűzések, sodrások, koszorúk, szalagok.

A párta pedig a hajadon női fejékek királykisasszonya volt, hogy stílusosak legyünk. A középkori leírások szerint a párta a leányok fejét a szüzesség jelképeként övezi. A párta a honfoglalás korában is tartozéka volt a női fejviseletnek. A 13–15. századi folytonosságát több régészeti anyag bizonyítja. A 15–18. századbeli leány karika- és előpárták és asszonyi kontypárták a nemesi női viselet hatásának megfelelő formai változatokat mutattak. A párta úgy készült, hogy a merevségét biztosító vasvázat vagy kéregpapírt finom textíliával vonták be és bélelték, gyöngyökkel, drágakőutánzatokkal, ezüst-, aranycsipkével aranyhímzéssel díszítették. A pántot hátul a fej kerületéhez igazítva madzaggal húzták össze, a csatlakozást szalagköteggel takarva, amelyben a pántlikák száma általában páratlan volt. A pártát az Alföldön „gyönggyel megrakott tűkkel” is biztosították. A párta másik, Erdély keleti felében ismert típusa a széles kontypárta, amely a leányok kontyát három oldalról keretezte. Bár a 17. századi adatok szerint a párta a közrend leányainak ékessége is volt, paraszti divatja csak a 18. századtól ismert. A 19. század derekán még a Kárpát-medence legtöbb helyén pártának nevezték a menyasszonyi fejdíszeket is. A menyasszonyi fejdíszként használt koszorú is sok helyen örökölte a párta nevet.

A leányok, amint férjhez mentek, a lakodalomban éjfélkor felkontyolták őket, bekötötték a fejüket a főkötővel és ezzel véget ért hajadon állapotuk.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben