kele
perec1
garas1
64. évfolyam
14. szám
Megjelenés:
2020. 04. 09.
kiscim1420
 

1920 március: Pénzbeváltási gondok, közlekedési nehézségek…

goncz1020Mivel 1920 márciusában még adódtak bizonytalanságok a magyar–jugoszláv békeszerződés aláírását illetően, a politikai helyzet a Mura mente tekintetében továbbra is feszült volt. A belgrádi belügyminisztérium 1920. március 3-án arról tájékoztatta a szlovén tartományi kormányt, hogy a Budapesten működő „Muraközi Klub” követelést intézett a békekonferenciához, amelyben a Muravidéket illetően népszavazást követelt.

 

Képünkön: Klekl József nyugalmazott cserencsóci plébános – a Novine című hetilap szerkesztője, a szlovén Parasztszövetség muravidéki vezetője, később országgyűlési képviselő a belgrádi parlamentben – 1920 márciusában is a muravidéki politikai események egyik főszereplője volt. (Pokrajinski muzej Murska Sobota – Muraszombati Területi Múzeum)

 

Az ilyen jellegű követeléseknek nagyobb jelentősége és hatékonysága nem volt, a politikai légkört azonban befolyásolták. Ezt bizonyítja, hogy a Drávai Bánság katonai parancsnoka, Smiljanić tábornok március 30-i beszámolójában bizonytalannak minősítette a muravidéki helyzetet. Hangsúlyozta, hogy a lakosság hangulata nem mondható a legjobbnak. Egyebek mellett felvetette a korábbi magyar pénz pecsételésével és a pénzcserével összefüggő gondokat. A korona dinárra váltása szerinte nagyon bonyolult volt, mert csak Muraszombatban lehetett azt elvégezni.

Úgyszintén folyamatos nehézséget okozott a Muravidéken a határ menti csempészet ügye. Berbuč kormánybiztos március 11-i levelében arról számolt be a tartományi kormány elnökségének, hogy Alsólendván székelő helyettese, dr. Kočar kihallgatta a gyanúsítottakat. A helyzet korántsem volt egyszerű, mivel az illetékes szervek részéről nézeteltérés volt arról, hogy a csendőrség árulefoglalásai jogosak voltak-e. Több esetben állítólag kiderült, hogy a csendőrök jogtalanul foglaltak le árut, mivel a jutalmazásuk a munkájuk „hatékonyságuktól” függött, és a csempészetet nem tudták bizonyítani. Másrészt az új hatalom berendezkedése továbbra sem volt zökkenőmentes, a folyamat több személyes jellegű konfliktussal járt. Egyesek az említett Kočar kormánybiztos-helyettest támadták egyebek mellett azért, mert az ügyfelekkel magyarul tárgyalt. Berbuč kormánybiztos a helyettese védelmében az írta a kormánynak, hogy „dr. Kočar éppen azért volt Alsólendvára helyezve, mert bírja a magyar nyelvet, ugyanis Alsólendva és a környező 12 település teljes mértékben magyar”. Azt azonban Kočarral kapcsolatban megjegyezte a kormánybiztos, hogy a jugoszláv közigazgatásról keveset tudott (mert korábban másutt volt szolgálatban), ezért javasolta, hogy „amennyiben a kormány hosszabb távon számol vele, akkor szakvizsgára kötelezzék”.

Abban az időben kezdődött és nagyon fontos feladat volt a földreform megtervezése és lebonyolítása. Az előkészületek elvégzésére Štrekelj Antont küldték ki a tartományi kormány részéről, akinek munkamódszerével, személyi hozzáállásával többen nem értettek egyet. Ezért a kormány megfigyeltette Štrekeljt, jobb szakembert mégsem találtak a helyére.  A tartományi kormány keretében a földreform ügyével felhatalmazott főmegbízott végül olyan következtetésre jutott, hogy a nagybirtokosok és hivatalnokaik részéről minden esetben számítani lehet majd fellebbezésekre és ellenszenvre, „mivel a földreform olyan művelet, amit fájdalommentesen nem lehet lebonyolítani.” Másrészt a földreform viszonylag sürgős lebonyolítása állami érdeknek számított, amire legjobban az említett főmegbízott véleménye utalt, miszerint a magyar oldal is erőteljesen törekedett Štrekelj munkájának akadályozására, valamint az érintettek (a földbirtokosok) is ezt tették, hiszen érdekük fűződött annak sikertelenségéhez. Maga Štrekelj egyébként határozottan állította, hogy ő mindig az igazságot és a jogi kereteket tartotta mérvadónak. Mivel feltételezte, hogy az ellene emelt vádak némelyike Klekl Jožeftől származott, a Berbučnak írt levelében állította, hogy „ha a kormánybiztos úr úgy véli, hogy a muravidéki nép Kleklben látja a saját prófétáját, akkor nagyon téved”. Klekl egyébként folyamatosan aktív volt, 1920 márciusában ismételten fellépett a Muravidék sajátos közigazgatási szervezettsége érdekében is. Hangsúlyozta, hogy a szlovén régión belül a többi tájegységtől eltérő „autonómiára” van szükség, amelynek keretében a hivatalokban, az iskolákban és a vallás terén használhatják a muravidéki szlovén nyelvjárást.

Az Alsólendvai járás polgármestereinek (elöljáróinak) szövetsége – amelyet Sever Božidar alsólendvai polgármester hozott létre és vezetett – március 3-i ülésén több határozatot fogadtak el. Az egyik arra vonatkozott, hogy a kormány tegye lehetővé a lakosság számára a saját használatra szánt pipadohány ültetését, amit az előző két évben a magyar kormány is engedélyezett. Határoztak a pénzátváltás, illetve pénzcsere kérdését illetően is, és kérték a kormányt, hogy vegye figyelembe a sajátos muravidéki körülményeket. Az állami hovatartozás megváltozása után ugyanis számos esetben megtörtént, hogy a muravidéki emberek nem pecsételtették le a pénzüket a bizonytalan körülmények miatt vagy nem hiteles pénzekért cserélték be őket, netán lekésték a határidőt vagy hamis pecsétekkel látták el a pénzüket a visszaélők, ezért sokan kilátástalan helyzetbe kerültek. Ez tömeges problémának számított, és mivel leginkább a Muravidékre volt jellemző ez a jelenség, kérték a helyzet rendezését. A Mura-híd ügyében hozott határozatot, amelyről az említett szövetség úgyszintén döntött, Berbuč kormánybiztos is igencsak aktuálisnak minősítette, mert éppen akkor vált időszerűvé, hogy a jugoszlávoknak el kellett hagyni Radgonát, melyet a békekonferencia Ausztriának ítélt.

Az államvasutak zágrábi igazgatósága 1920. március 25-én levélben tájékoztatta a tartományi kormány elnökségét a muravidéki vasúti közlekedésről, amelynek értelmében annak bővítésére nem kerülhetett sor, mivel a Muraszombat és Hodos közötti szakaszon csak egy mozdonnyal rendelkeztek. Újabb mozdony „odavezénylése” pedig csak magyar felségterületen történhetett volna, amire nem volt engedélyük. A muravidéki rendőrség főnöke pedig arról beszélt, hogy először az Alsólendva–Muraszombat közötti vasútszakaszt építik meg. 

Március 17-én ülésezett az úgynevezett muravidéki tanács („parlament”), amelynek keretében – dr. Verstovšek, a tartományi kormány képviselője jelenlétében – több, fentebb is említett időszerű kérdésről tárgyaltak és határoztak. Az egyik napirendi pont az oktatásról szólt. Jurko tanfelügyelő beszámolójából kiderült, hogy akkor a Muravidéken 93 iskolát tartottak számon, azonban kilenc iskolában egy tanító sem állt rendelkezésre. A többi elemi iskolában összesen 81 tanító tevékenykedett, 52 munkahely azonban nem volt betöltve. A tartományi tanács nem szüntette meg a vallási oktatási intézményeket. A tanítókat az állami költségvetésből fizették, minden egyéb kiadást viszont a vallási intézményeknek és a községeknek kellett állni.

 

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben