kele
perec1
garas1
64. évfolyam
21. szám
Megjelenés:
2020. 05. 28.
kiscim2120
 

Járvány-jegyzet: Mi döntjük el, mit hozunk ki belőle

jegyzet1520A karantén látszólag annyit jelent, hogy otthon maradsz, nem érintkezel emberekkel, az üzletben maszkot viselsz és fertőtleníted a megvásárolt termékeket. Kétszer elénekled a Boldog szülinapot kézmosás közben, hogy meglegyen a húsz másodperc. Nem kell korán kelni, hogy iskolába menj, és van, amikor késő estig a számítógép előtt ülsz, hogy befejezd az aznap kapott feladatokat. Több időt töltesz a családdal, egy keveset (virtuálist) a barátokkal, akiket már másfél hónapja nem láttál élőben. A karantén látszólag egyáltalán nem olyan nagy dolog. De a következményei annál inkább.

Nekem a bezártság érzése okozza a legnagyobb problémát. A tudat, hogy az otthonom lehet csak az a hely, ahol nem kell félnem a megbetegedéstől. Az, hogy csak a természetbe mehetek ki a házból és hogy a családomon kívül, akikkel együtt lakom, nem igazán léphetek kontaktusba senkivel, hogy két méter a legkisebb távolság, amit tartani kell és egy apró figyelmetlenség valaki életébe kerülhet.

Érdekes ezt leírni, de hiányzik az iskola is. Az „igazi” tanulás. Főleg így az érettségi előtt. A tanárok magyarázatai, élőben jelen lenni a tanórán, kérdezni, ha nem értek valamit… Mindez annyira természetes és magától értetődő VOLT. És sokat gondolok arra, hogy mi lesz az érettségin. Hogy a minisztérium miért ilyen makacs és miért fontosabb nekik a tervük kivitelezése, mint a diákok egészsége. Érdekel, hogy miért nem lehet változtatni, hiszen néhány apró változással egy egész generáció jövőjét befolyásolják. Sokat gondolok a hátrányos helyzetű tanulókra is, akiknek most különösen nehéz, hiszen nekik lehet, hogy pont a kollégium jelentette azt a biztonságos, nyugodt helyet, ahol tanulni tudtak, hiszen az otthoni körülményeik ezt nem teszik lehetővé számukra. Mégis ugyanúgy meg kell majd írniuk az érettségit, mint azoknak, akiknek mindenük megvan. Úgy érzem, az a legrosszabb benne, hogy tehetetlenek vagyunk, hiszen a sok levélre és kérésre nem jött válasz, és mindenki úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig nincs.

A helyzetet nem mondanám ígéretesnek. Most látszik, hogy az ország vezetőségének mi is a fontos és mennyire érdekli őket egy átlagpolgár élete, illetve hogy azt hogyan tehetik jobbá.

Talán az az egyetlen jó, hogy még mindig van az emberekben jóindulat. Mert a segítségünk sokat jelenthet valakinek. Legyen az egy bevásárlás a szomszéd néninek vagy egy köszönés az eladónak kifelé menet az üzletből.

Ez a járvány szerintem nem fogja megváltoztatni az emberiséget, hiszen az állapot, amiben mindenkinek meg kellett állnia és mérlegelni kellett bizonyos dolgokat, sokakban csak frusztrációt keltett, mások pedig nem érzik igazán a helyzet súlyát.

Szerintem jöhet bármilyen természeti vagy ember okozta csapás, az emberek mégsem fognak tudni lemondani önközpontú, kényelmes életmódjukról, vagy megváltoztatni bármit, ami nem saját célt szolgál. Nehéz állapot ez, hiszen valaminek muszáj lesz változnia, az akaratunk ellenére is. De mi döntjük el, hogy mit hozunk ki belőle.

Toplak Anna

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben