kele
perec1
garas1
64. évfolyam
20. szám
Megjelenés:
2020. 05. 21.
kiscim2020
 

1920 májusa: Új kormánybiztos és földreform-felelős a Muravidéken

murvid1920A biztonságosabb védelem érdekében a IV. Hadseregcsoport parancsnoka úgy határozott, hogy a Muravidék katonai ellenőrzésének irányítása 1920. május 10-től a Szávai Hadtest parancsnokának a hatáskörébe kerül (addig a Drávai Hadtesthez tartozott). Erről a tartományi kormány május 5-ei levelében tájékoztatta a muravidéki kormánybiztost, a békekonferencia jugoszláv küldöttségét és az érdekelt kormányzati szerveket.

 

Képünkön: Lipovšek Gašper (1886–1956), az új kormánybiztos dr. Berbuč Bogomil elhalálozása után, 1920 májusában került a Muravidékre, ahol egészen 1936 végéig maradt vezető funkciókban. Tevékenységének egyik elemzője (Kokolj) úgy jellemezte, hogy „minden meghajolt előtte”. Alárendeltjeivel szemben állítólag fölényes, felettesei iránt alázatos, valamint éles eszű és ravasz egyéniség volt, akit nehéz volt ide-oda ráncigálni.

Forrás: A Purač Jerolim muraszombati fényképész által 1932-ben készített fotót, amelynek eredetijét a muraszombati Vidic Zoran őrzi, Kern Mark fénykép- és régiséggyűjtő közvetítésével tesszük közzé.

 

Az akkor már nagyon beteg Berbuč Bogomil kormánybiztos néhány nappal később, 1920. május 9-én a radgonai kórházban elhunyt. A határozott, munkáját jól végző szakember halotti szertartása május 11-én volt a radgonai vasútállomáson, ahonnan Ljubljanába szállították. Két nappal később, május 13-án temették el a „Szent Kereszthez” temetőben (a mai Žale). Klekl Jožef május 12-ei gyásztáviratában a muravidéki polgárok és a parasztszövetség nevében kérte a tartományi kormánytól, hogy a muravidéki származású Kočar Jožef kormánybiztos-helyettest nevezzék ki az elhunyt Berbuč helyére. A tartományi kormány május 14-én válaszolt az említett táviratra, és ismertette, hogy a Kočar személyére vonatkozó kérésnek nem tudnak eleget tenni, „mert ő az egyetlen magyar nyelvet bíró államtitkár, akit Alsólendván nem tudnak nélkülözni” (az érv valójában magyarázkodásnak tekinthető). A tartományi kormány a Muravidék új kormánybiztosának a Sevnica környékéről származó, korábban Grazban, majd Mozirjében tevékenykedő Lipovšek Gašpert nevezte ki. Klekl és köre eleinte neheztelt a javaslatukat mellőző döntés miatt, aminek a Slovenec napilapban adtak hangot. A „Levél a Muravidékről” című írásban már május 31-én erélyesen tiltakoztak a Szlovénia más vidékeiről érkezett „liberális szellemű” hivatalnokok ellen, mert szerintük „beözönlésük” Lipovšek kormánybiztos hivatalba lépése után azonnal erősödött.

Magyarország minden reménye, amely a hosszan húzódó „magyar” békeszerződés esetleges enyhítésére vonatkozott, 1920 májusára szertefoszlott. A magyar–francia tárgyalások – amelyek a Clemenceau után megválasztott Millerand miniszterelnök hivatalba lépése után kezdődtek, és Magyarországon sokan még mindig a lehetetlent remélték annak kimenetelétől – nem hoztak eredményt. A magyar békedelegáció 1920. május 6-án ismételten megkapta a korábbi javaslattal megegyező, változás nélküli békeszerződés-javaslatot. Az egyetlen fénysugár az említett Millerand – a békekonferencia elnöke – nevéhez fűződő kísérőlevél volt, amelyben elismerte, hogy a megállapított határ „nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak”, s utalt esetleges kisebb jellegű határkorrekció lehetőségére a konkrét határmegállapítás (bejárás) során. Ilyen hangulatban került sor, egyebek mellett, május 13-án a Zrínyi-évforduló alkalmából rendezett nagykanizsai ünnepség keretében arra a nagygyűlésre, amelyen a szónokok Magyarország területi integritásának fontosságát, főképpen a Muravidék és a Muraköz Zala megyéhez tartozását hangoztatták. A rendezvény keretében a hírek szerint arról is tárgyaltak, hogy a Muraközben és a Muravidéken újságokat és szórólapokat szórnak szét, és azzal buzdítják a lakosságot a délszláv megszállás elleni tiltakozásra. A jugoszláv belügyminisztérium és az illetékes katonai hatóság éberen figyeltek az említett nagygyűlésre, amelyen a Lendva-vidékről és a Muraközből is többen jelen voltak.

A békeszerződés közeledő aláírása mellett a földreform volt 1920 májusában a Muravidéken élők nagy érdeklődést kiváltó kérdése. A Klekl vezette Parasztszövetség és annak helyi szervezetei több, nagy érdeklődéssel kísért gyűlést szerveztek. A legjelentősebb alighanem a Belatincon szervezett összejövetel volt, ahol a környékbeli szervezetek megfogalmazták 11 pontban rögzített követeléseiket, amelyek közül első helyen szerepelt, hogy földet csak a muravidékiek kapjanak. Éppen azokban a napokban menesztette a földreformért felelős tartományi főigazgatóság Štrekelj muravidéki megbízottat, aki ellen (főként Klekl és társai) több panaszt terjesztettek fel a tartományi szervekhez. Az említett főigazgatóság 1920. május 25-én értesítette a tartományi kormány elnökségét, hogy Gregorović Mate jogász személyében sikerült megtalálnia az új tisztviselőt, aki addig a külkereskedelem terén tevékenykedett Belgrádban (egyébként isztriai menekült volt, aki több évig Oroszországban élt, ahol – egyebek mellett – egy nagybirtoknak is a vezetője volt). Gregorović június 1-jével foglalta el a hivatalát. A főigazgatóság emellett felhívta a tartományi kormány figyelmét arra, hogy Szlovéniában sehol nem alakult ki olyan szervezett ellenállás a földreformmal szemben, mint a Muravidéken. Megjegyezték, hogy „valamennyi nagybirtokos, majdnem kivétel nélkül, azok hivatalnokai, akik kizárólag magyar nemzetiségűek vagy irántunk ellenséges érzelműek, és valamennyi nagybirtok-bérlő a kezdettől ellene volt minden, a földreformmal kapcsolatos törekvésnek.” Az említett főhatóság eltökélte, hogy minden eszközt felhasznál a muravidéki helyzet rendezésére, ezért Gregorovićtól sokat reméltek.

Az Alsólendvai járás polgármestereinek és falubíráinak szövetsége folyamatosan aktív volt. Sever Božidar elnökletével 1920. május 18-án rendkívüli ülést tartottak az alsólendvai Halász vendéglőben. Egyebek mellett arra kérték a postaigazgatóságot, hogy a környékbeli falvakban a szolgáltatás zökkenőmentes végzése érdekében ismételten vezessék be a háznál kézbesítés lehetőségét. E célból két postás alkalmazását javasolták a szűkebb Lendva-vidékre. Élénk vita alakult ki a szarvasmarha-felvásárlásról is, melyet túlnyomórészt a muraszombati Benko-féle húsfeldolgozó üzem monopóliumjelleggel látott el. Főképpen azt nehezményezték, hogy mivel sok állatot adnak el Ljubljanában, a Muravidéken hiánycikk a cipőtalp és a bőr. Ezért „kárpótlásul” bőrárut követeltek a Muravidékre. Arra vonatkozóan is javaslat született, hogy a főút mellett legalább szűknyomvonalú vasutat építsenek Alsólendva és Muraszombat között.

Első összejövetelükön, május 12-én Muraszombatban a muravidéki származású és a más vidékekről érkező tanítók megalapították a tájegység „pedagógusegyesületét”. A kezdeményező Jurko Rado tanfelügyelő volt, akit az egyesület első elnökének is megválasztottak.

 

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben