kele
perec1
garas1
64. évfolyam
26. szám
Megjelenés:
2020. 07. 02.
kiscim2620
 

1920 júniusa: csalódott a Muravidék magyar érzelmű lakossága

goncz trianon23201920 júniusának elején szűkebb pátriánkban is a magyar békeszerződés aláírására figyeltek. A Muravidéken a Klekl Jožef szerkesztette Novine című hetilap, a magyarországi oldalon pedig a megyei napilapok folyamatosan írtak a nagy eseményről.

 

Képünkön Alexandre Millerand (1859–1943) francia jogász és politikus, aki a trianoni békeszerződés aláírásakor – országa miniszterelnökként – elnökölt a békekonferencián. A magyar békeszerződés javasolt szövegének átadásakor mellékelt, félreértésekre okot adó kísérőlevele a Muravidéken is illúziókat keltett a határ magyar szempontból kedvezőbb alakulására, amiből azonban csak kevés valósul(hatot)t meg. Forrás: Internet.

 

A két megye lakossága lehangolt volt, hiszen Vas vármegye az újonnan létrejött új osztrák tartomány, Burgenland déli részét és a Muravidék északi felét (a Muraszombati járást és a Szentgotthárdi járás néhány települését) veszítette el, a történelmi Zala vármegyétől pedig a Muraközt és a Muravidéket ítélték oda a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak. A Zala című napilap 1920. június 1-jei számában ismertette, hogy a minisztertanács május 31-ei döntése értelmében a békeszerződést a magyar kormány részéről dr. Benárd Ágoston munkaügyi miniszter, valamint Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írják alá. Az addig általában bírált franciákról megpróbálták megváltoztatni a hangulatot, ezért a Zala napilapban hangsúlyozták, hogy „a győztes Franciaország nem gyűlöli Magyarországot”. A másik nagykanizsai napilap pedig az MTI tudósítójának „beavatott adatközlőjére” hivatkozva arról számolt be június 1-jei számában, hogy a békeszerződés aláírása céljából kiküldött magyar delegációt a kormány „csak a legnagyobb nehézségek között, az utolsó percben állította össze”. Az újság ismertette, hogy a korábban esetleges aláíróként emlegetett, akkoriban a külügyminiszteri tisztséget betöltő Teleki Pál „megszállott területről származván nem jöhetett számításba”, Soós Károly honvédelmi miniszter pedig visszaadta a megbízatást. A feszült helyzetre jól utal az említett újság megállapítása, amely szerint „az összes miniszterek közül egyedül Benárd Ágoston maradt, aki elismerésre méltó önfeláldozással vállalta e legnépszerűtlenebb feladat elvégzését, melyet a ránk kényszerített béke jelent”. Induláskor Párizsba Benárd kijelentette, hogy a legszerencsétlenebb embernek érzi magát az országban, mert neki kell aláírni azt a békét, melynek egyetlen egy pontjával sem látja az igazságot szolgálni.

A versailles-i Nagy-Trianon palota összekötő csarnokát, ahol 1920. június 4-én az aláírást tervezték, a sajátos alkalomra újonnan bebútorozták. A bútordarabokat a francia kultuszminisztérium szépművészeti államtitkára választotta ki, aki a helyszínre érkező magyar delegáció tagjainak a következőket mondta: „Olvassátok el figyelemmel Millerand levelét és ne tévesszétek szem elől azt, hogy Franciaország nem táplál ellenszenvet Magyarországgal szemben, csupán azt követeli, hogy írjátok alá a békét. Írjátok tehát alá bizalommal eltelve és ügyeljetek arra, hogy Magyarország lojálisan teljesítse a feltételeket. Franciaország a maga részéről igyekezni fog emlékezetébe idézni Magyarország múltját, azt az időt, amikor baráti viszony volt Budapest és Párizs között”. Az ilyen, és ehhez hasonló események némely magyar körökben túlzottan felkeltették a remény gondolatát, amit a Clemenceau helyére lépő új francia miniszterelnök, a békekonferencián a magyar békeszerződés aláírásának idején elnöklő Millerand kísérőlevelére alapoztak, és amely kisebb jellegű határváltozásokat helyezett kilátásba. Hogy ez a későbbiek során mennyire volt elegendő, azt a Mura mente esetében konkrétan láthatjuk. Csupán Jósecz (Szentistvánlak) jugoszláv kiürítését rendelték el 1921 novemberében azért, mivel azt a békeszerződés szövege konkrétan nem említette, valamint néhány kisebb jellegű, kataszteri szempontból indokolt módosítás esetében. Jóseczet ugyanis a mai Muravidék többi településével és a békeszerződés szövegében Magyarországnak ítélt Szomorócczal együtt a délszlávok 1919. augusztus 12-e és 1922. február 8-a között megszállva tartották.

A Magyarországtól elcsatolt területen, főképpen ott, ahol magyarok éltek, azokban a napokban óriási volt a csalódottság, amit azonban az érintettek nem nagyon mertek kifejezni, mert közben folyamatosan érkeztek a hírek a szerb rémuralomról az akkor még megszállva tartott Baján, valamint Szabadka környékén és másutt. Azokban a napokban a két muravidéki esperes, Szlepecz János (Muraszombat) és Strausz Flórián (Alsólendva) csalódott hangulatról, valamint a vallásgyakorlás terén konkrétan jelentkező problémákról számoltak be Mikes János szombathelyi megyéspüspöknek.

Közben zajlott az élet, a jugoszláv hivatalos lapban június 8-án megjelent a polgármesterek és a községi elöljárók választására vonatkozó törvény, melynek értelmében minden 21. életévét betöltő férfi és nő választhatott, aki legalább egy évig az adott község területén élt. A Klekl befolyása alatt álló Parasztpárt megelégedéssel fogadta, hogy a „parasztasszonyok is szavazati jogot kaptak, nemcsak a városi úri hölgyek”. A Parasztszövetség belatinci ülésén június 20-án követelték, hogy a főúri nagybirtokon termett gabonát csak a muravidékiek érdekében lehessen felhasználni. Ezért annak exportját betiltani javasolták a következő aratásig (1921-ig), ameddig minden muravidéki háztartás nem kap a megélhetéshez szükséges mennyiségű gabonát. Ami felesleg volt a megtermett jószágból, állatállományból, azt a jugoszláv piacon javasolták értékesíteni. Az ülésen a nem katolikus érzelmű tanítóság muravidéki alkalmazása ellen is tiltakoztak, valamint követelték, hogy a mátyásdombi (Mačkovci) muravidéki származású állomásfőnököt helyezzék vissza állásába, akit felettesei azért menesztettek, mert a helyi bírónak többször arról beszélt, hogy a magyarok visszafoglalják a Muravidéket.

Sever Božidar alsólendvai polgármester vezetésével június 9-én ülésezett az Alsólendvai járás polgármestereinek és falubíráinak szövetsége, amelynek keretében a tartományi kormány képviselője bejelentette, hogy a mezőgazdasági szakiskola, amelyet Severék Alsólendván akartak létrehozni, Rakicsánban lesz. Kočar kormánybiztos-helyettes pedig ismertette a trianoni békeszerződés aláírására vonatkozó információkat.  

A muravidéki oktatási tanács június 23-ai ülésén Sakovič Jože tornisai plébános javaslatot terjesztett be a katolikus és az evangélikus papok aláírásával, hogy a vallás iránt ellenszenves tanítókat ne küldjenek a Muravidékre. Azt is követelték, hogy az egyházi jellegű iskolaszékeknek ne csak formális jogaik legyenek, hanem ténylegesen szólhassanak bele a tanítók kinevezésébe, valamint hogy a tanítási nyelv a Muravidéken a helyi szlovén nyelvjárás legyen és a tankönyveket is annak szabályai szerint készítsék el.

 

 

MCSi Design