kele
perec1
garas1
64. évfolyam
39. szám
Megjelenés:
2020. 10. 01.
kiscim3920
 

Szent István európai orientációja

szent istvanIstván királyunk ünnepe kapcsán egyházi személyek, politikusok gyakran foglalkoznak csak úgy, az említés szintjén nagy királyunk, Szent István földi dolgaival, amelyek már saját idejében, az alkatilag „kistermetű, nagy léleknek” az „égiek felé” való orientáltságát jelezték.

 

A történészek és hadtörténészek az Európába való „betagozódásunkról” beszélnek. A kalandozó magyarokat azonban a zsákmányszerző hadjáratok során rettegésben tartották a keleti besenyők, mivel gyorsan alkalmazkodtak a magyar harcmodorhoz.

Az augsburgi végzetes vereség pedig pontot tett a nyugati kalandozások végére is. Azt általában elfelejtik, hogy a 10. századra Nyugat–Európában a végéhez közeledtek a belviszályok és a belháborúk, és megfigyelhető az erők összpontosítása, hogy a magyarok zsákmányszerző hadjáratainak véget vessenek.

Kalandozások déli irányba, jobban mondva Bizánc felé is voltak 959–968 között, azonban a gyér forrásirodalom miatt ezekről nem tudunk sokat.

A kalandozások befejezése után elsőként Bulcsú vezér, majd Taksony, később Géza fejedelem nyitott előbb Bizánc, majd a Nyugat felé. Géza fia, a 970-táján született Vajk –a megkeresztelkedése után István – a római egyházzal megalapozta, majd a bajor hercegnővel, a mélyen vallásos Gizellával kötött házassággal meg is szilárdította a keresztény állam pozícióit.

Uralkodásának első szakasza nem volt konfliktusmentes, említhetjük például az ősi joggal trónt követelő Koppánnyal szembeni kegyetlen leszámolást. Később azonban az idegenekkel és más „gyámoltalanokkal”, a „szelíd jókkal” és igazságos magyarjaival szemben joviális volt.  

A keresztény erkölcsiség alapjai szerint uralkodott, ahogy a fiára, Szent Imre hercegre hagyott intelmeiben is legfőbb uralkodói erényként a türelmességet és az alázatosságot emelte ki.

Két ránk maradt törvénykönyvében azonban az uralkodó és államalkotó – ha arra volt szükség –, erőskezű, országalmával, jogarral és koronával is „felruházott” király jogai szerint járt el. Ennek egyik alaptétele volt: aki a király ellen tör, halállal büntetik.  A másikban az első büntetőjogi kiegészítést találjuk.   

Egyik a helyes idegenekkel való viselkedésre, az idegenek által hozott szokásra és tudásra hívja fel a figyelmet: „A jövevényeket gyámolítsd, és becsben tartsd, mert különböző tájakról jönnek, különböző szokásokat hoznak magukkal, melyek az országot díszítik, az udvar fényét emelik.”

Törvényeivel az ősi, nagycsaládosi közös birtoklást, a ma is modernnek mondható, a „földek magántulajdonát” indítványozva arra törekedett, hogy lehetőség nyíljon a tulajdonosnak a felesége, fiai és leányai közötti vagyon felosztására, vagy az egyháznak történő adományozására.     

Németbarát külpolitikáját később Bizánc felé is kiterjesztette. Trónja örökösét, Imre herceget is bizánci hercegnővel házasította össze. A görög császárral is baráti viszonyban állt.

Eszmeiségével, az intelmeivel és törvényeivel azonban a modern európai uralkodóminta megteremtésére tett kísérletet. Európa több városában őrzik testrészeinek egy-egy megmaradt darabját: Dubrovnikban pl. a koponyacsontját, a Szent Jobbot a Budapesti Bazilikában. Az eltűnt Szent Baljáról e sorok írója – néhány alkati-karakterológiai jegy felvonultatásával – hosszabb verset közölt, István királyunk Szent Baljában pengető címmel. Ennek mottója – mint ahogy az egész vers is a „ragadozóktól” való félelemben fogant –, a fohász két évtized után is aktualitásokkal teljes: „tűnjön el lelkünkből a harag, hogy ne bánts többé – magyar a magyart.”

MCSi Design