kele
perec1
garas1
64. évfolyam
39. szám
Megjelenés:
2020. 10. 01.
kiscim3920
 

Cicák, kutyusok – így teljes az élet

macska vali es miciA lendvai Kapun Valerija már gyermekkora óta szereti az állatokat. Felnőttként pedig főként a kóbor cicák gyengítik el a szívét, akikről azonnal gondoskodik, és bizony a saját otthonába is jó néhányat befogadott már az évek alatt.

 

A szerencsés kis szőrmókok a Kapun családnál szerető, gondoskodó gazdikra találtak, hiszen Vali férje, Karcsi és fiuk, Niko is nagy állatbarátok. A család ma már el sem tudná képzelni a mindennapokat az állataik nélkül. Meglátogattuk a családot, és Valerijával a házi macskamenhelyről, az állatokól beszélgettünk. Jelenleg hat cica és két kutya lakik Kapunéknál. Egytől-egyig befogadott állatok. De hogy is kezdődött mindez?

- 20 évvel ezelőtt, amikor édesapám meghalt, nagyon magam alatt voltam. Éreztem, hogy a lelkemnek szüksége van valamire, ami segít átvészelni a nehéz időszakot. Akkor hoztam az első két macskát, egy testvérpárt Csentéből. És működött a dolog. A cicák rengeteg szeretet képesek adni! Pontosan tudják, érzik, hogy az embernek mikor, mire van szüksége. Ha beteg vagy, akkor csendben hozzádbújnak, ha feszült vagy, akkor körbehízelegnek, az öledben dorombolnak, és máris megnyugtatnak. Édesanyám sajnos már hosszú ideje ágyhoz van kötve. A macskák rendszeresen bejárnak hozzá, bebújnak mellé, mint valami kis szeretetcsomagok. És ez nagyon jót tesz neki. A fiam és a férjem is állatszeretők, nálunk esténként egy újságot nem lehet nyugodtan elolvasni, mert valamelyik cica biztosan az ölünkben bújik, és addig hízeleg, amíg vele nem foglalkozunk. Mi már el sem tudjuk képzelni az életünket a macskák és a kutyák nélkül – kapunk választ a kérdésre, majd folytatódik a történet.

Valerijának már gyermekkorában is volt cicusa. Talán már akkor beléivódott az állatok iránti gondoskodás. De mégsem tartja magát „állatimádónak”, vagy tipikus „macskásnak”, aki bolondul a cicákért. Azt mondja, nagyon szereti az állatokat, de annál is jobban sajnálja őket. Azért van folyamatosan több macskája, mert nem tudja elnézni, ha kivetettek, kóborolnak, ha nincs otthonuk, éhesek. Megsajnálja, és befogadja őket, egy jobb sorsot kínálva nekik. - A két első cicus befogadása után szokásommá vált, hogy azt az ételt, amit a mi macskáink meghagytak, kitettem az udvarra a kóbor cicákra gondolva. Persze arra meg csak úgy jöttek az éhes cirmosok. Bambi például mindig itt evett nálunk. Nem hívtuk be, csak enni adtunk neki. Aztán észrevettük, hogy a farka furcsán áll. Megnéztük, és láttuk, hogy el van törve. Elvittük állatorvoshoz, aki levágta a beteg részt, most egész picike farkincája van, ezért is kapta a Bambi nevet – mosolyog Valerija, majd hozzáfűzi, Bambi azóta is náluk van, boldog, kövér cica lett belőle. A többiek – Cigi, Viszki és Luci – is a Kapun családot választották otthonuknak. Luci a legkedvesebb, legbújósabb, ő a család „lieblingje”. Mici sziámi fajta. Még csöpp kis kölyök volt, amikor Vali rátalált. Illetve itt lakik Dzseki is, a félszemű, elárvult cicus. Az öntörvényű macsek szinte csak enni és aludni jár hozzájuk, de őt is a sajátjukként tartják számon. -  Egyszerűen nem tudom magukra hagyni a kóbor macskákat. -  Hány cicát fogadtak be az évek alatt összesen? – Tizenkettőt. Jönnek, mennek az életünkben. Ahogy az egyik megöregszik, elmegy, úgy mindjárt jön helyette másik – mondja a „macskák megmentője” mosolyogva. – Volt, hogy a szennyvízcsatornából mentettünk ki egy cicát, aztán olyan is, aki egyszerűn csak minket választott, miután árva lett. Ezt a kutyust, Rokit is befogadtuk. Már 15 éves. Aztán a fiamék hoztak egy kiskutyát a menhelyről, most ő is velünk lakik.  Szeretjük ezt a nyüzsgést körülöttünk.

 

 

Hány macsek fér még el Önöknél?  - kérdezzük Valit. - Ó! Mi már több cicát nem tudunk befogadni! – nevet fel. - Ha lehetne, a világ összes állatán segítenék, de ez is nagy falat. Sok munka mondjuk nincs velük, és szinte soha sincs mind a hat együtt. Nyáron egész nap kint vannak – most egy sincs a közelben, pedig számítottunk rá, hogy sikerül majd cicás fotót készíteni – csak télen szeretnek itt, bent lenni. Be sem piszkítanak, még macskaalom sincs a házban, mert mind kint végzik a dolgukat. Viszont rengeteget esznek. Hordom a konzervet nyakra-főre, plusz nyers húst, elég változatos a menü nálunk... - mosolyog Vali, és hunyorgatva hozzáfűzi - sok pénzbe is kerülnek. – A gondok pedig akkor kezdődnek, amikor a macskák idősödnek, és elkezdenek betegeskedni: állatorvos, ilyen ampulla, olyan gyógyszer kell nekik.

A városban egyébként többen is akadnak, akik Valiékhoz hasonlóan önként gondoskodnak a kóbor cicákról. A kóbor állatok nem csak Lendva városában jelentenek problémát. A gazdátlan kisállatot egyébként Muraszombatba, az állatgyógyászatra lehet elvinni, ott van kisállatbefogadó, Valiék is vittek már oda kiscicákat. A fő gondot pedig a felelőtlen állattartók jelentik. - Ezért az első és legfontosabb az, hogy aki nem szereti igazán az állatokat, az ne tartson! A másik a szaporodás szabályozása. A felelős állattartónak erre is gondolnia kell. A mi macskáink mind sterizilálva vannak. Persze ez pénzbe kerül, nem is olcsó, 70 euró egy műtét, és lássuk be, az emberek sajnálják rá a pénzt. Talán ha ingyenes volna, nem lenne ennyi árva kiscica – mondta.

MCSi Design