kele
perec1
garas1
64. évfolyam
42. szám
Megjelenés:
2020. 10. 22.
kiscim4220
 

Ruha teszi az embert!? – Nem mind arany, ami fénylik

ruhat3920A test felékesítését szolgáló ékszerek az emberiség kezdetei óta jelen vannak az öltözködési kultúrában. A régészeti leletek egy jelentős részét azok a fém és nemesfém nyak- és karperecek, fülbevalók és gyűrűk teszik ki, amelyeket a tulajdonosaival temettek el. Az ékszereknek a megjelenésük óta rangjelző és esztétikai szerepe van, egyben pedig értékes vagyontárgynak is számítanak.  

 

Képünkön: Rakamazi hajfonatkorongpár turulmadár ábrázolásával, aranyozott ezüst, átmérője 82 mm (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza).

 

A honfoglaló magyarság gazdag ékszerkultúrájáról tanúskodnak a nomád motívumokat őrző aranyozott tarsolylemezek, süvegcsúcsok, varkocsfogó vagy hajkorongok, kar- és nyakperecek, fülbevalók, övcsatok, szíjvégek, különböző veretek, csüngők, ruhadíszek. A honfoglaló magyarság ötvöskultúrája az erős európai hatásra a 12. századra átalakult, és az új, filigrán-technika vált jellemzővé. A hazai ötvösművészet a 14–16. századra lett európai hírű, különösen a török elől a Felföldre és Erdélybe húzódó műhelyek révén.

1672-ben például, amikor Kecskemét városa adózás céljából a lakosait esküvel kötelezte vagyontárgyaik bejelentésére, személyenként egy pártaövet és egy öltözetre való ezüstkapcsot az adóalapban jóváírt, mert ezeket a „tisztességes ruházkodás fő kellékeinek” minősítette. A falvak módosabb népe a 18. század elejétől fokozottan törekedett arra, hogy megjelenésével hasonlítson a nemességhez. Amint a korábban csak a nemességet megillető mentét öltözetébe illeszthette, a rang- és vagyonjelző ékszereket is igyekezett megszerezni, amelyekkel ünnepélyessé tehette magát. A derekat összefogó övek, a ruhát elöl összetartó kapcsok, csatok, gombok, a lepleket, fátylakat rögzítő tűk azonban csak másodsorban számítottak az ékszerek közé.

A szorosabb értelemben vett, a testet díszítő ékszerek között említenünk kell ugyan a korábban élővirágból, különösen rozmaringból, majd művirágból készített fejdíszeket, madártollból, termésekből, csigákból, szaruból, lószőrből csinált kezdetleges ékszereket. De idesoroljuk a gyöngyszemekből házilag előállított ékességeket is. A klasszikus értelemben vett ékszert azonban az ötvösök készítették aranyból, ezüstből. Ezekhez hasonló ón- és sárgaréz ékszereket a hivatásos iparosok mellett falusi kontárok is csináltak.

Az ötvösök a 19. században a finomabb, rendelt munka mellett tömegárut, úgynevezett parasztárut is előállítottak, amelyeket vásárokon, búcsúkon árultak. Századunk fordulójára, amikor a köznép felsőbb rétegeiben is az úgynevezett hamis ékszer lett a módi, a parasztság is könnyebben lépést tarthatott a divattal. Az értékesebb ezüstékszerek díszítményei a gyöngyház, a türkiz, a korall vagy a gránát voltak, a paraszti ékszerviselésben pedig ehelyett megjelentek a különféle gyári üveggyöngyök. A polgárosultabb parasztkörökben csak a 20. században jelentek meg a helyi jelleget már nélkülöző aranyékszerek. A következő részben ezeké lesz a főszerep.

 

 

MCSi Design