Shetlandi reflexiók: a szigetcsoport története, szabadságpárti lakosok

  • Nyomtatás
  • shetland4120A tűzfesztivál után világosabb lesz, mondogatták a helyiek a téli hosszú, sötét estéken. Up Helly Aa a fesztivál neve, amit a viking hagyományok alapján a sziget minden közössége megtart. A férfiak egy viking hajót ácsolnak, amit a fesztivál napján a fáklyás felvonulást követően elégetnek. Öltözetük autentikus, minden kicsi részletre odafigyelnek a motívumok felhasználásánál. 2019-ben Odin, a skandináv mitológia legfontosabb istene, a háború, a győzelem, az uralkodás, a halál, a bölcsesség, a költészet és varázslás istensége ihlette az öltözet és a hagyományos hosszú hajó motívumvilágát, melynek részei az élet fája, a hollók – akik mindent megmondanak az istennek –, a kígyó és a mókus.

    Az előző cikkben említettem, hogy a helyieket nem lehet csak úgy „leskótozni”, és ennek komoly történelmi előzményei vannak. A vikingek nagyon sokáig érdekeltségi körükben, sőt hatalmukban tartották az északi szigeteket, amik közé tartoznak a Shetland-szigetek is. A lakosai, bárhonnan származzanak, mindig nagyon szabadságpártiak voltak. Ennek egyik lecsapódása a 2020-as helyi szavazás, hogy közigazgatásilag leváljanak Skóciáról, saját hatáskörben hozhassanak meg fontos döntéseket.

    A földrajzi helyzetet tekintetbe véve a Shetland-szigetek mindig is a jövő-menő hajósok útjába esett, termékeny talaja pedig, melyet a Golf-áramlatnak köszönhet, mindig vonzó célponttá tette az itt járó népek, nemzetek számára, hogy igényt tartsanak a földek feletti uralomra. Számos ásatási helyszínen rengeteg lelet tanúskodik erről. Archeológiai leletek azt mutatja, hogy Kr. e. 4000 körül már laktak itt emberek, gazdálkodtak és építkeztek is.

     

     

    Moussa szigetén található a világon az egyik legjobban fennmaradt broch, melyet Kr.e. 200 körül építettek. A broch kör alakú torony, amelyet a vaskorban használtak védelmi és lakhatási célokra. A közepe volt a közösségi tér, ahol a tűz is égett, a körbástya oldalában pedig kis kamrákat alakítottak ki, ahol a közösség tagjai alhattak. Aktívan gazdálkodtak, állattartással és halászattal foglalkoztak. Némely ásatások szerint piktek is laktak a szigeteken, és egyelőre nem tisztázott, hova tűnhettek, de a vikingek megjelenésével kapcsolatba hozzák ezt a történészek. A gyarmatosításuk a 9. századra tehető. A norn nyelvet hozták magukkal, melynek a mai napig nagy befolyása van a helyi dialektusra, melyet alkalmanként maguk az angolok sem értenek.

    A Shetland-szigetek 1468-ban került Skócia fennhatósága alá. Margit hercegnő, I. Keresztély dán király lányának hozománya volt, amikor III. Jakab skót királyhoz feleségül ment. A történelem során sok nehézséggel néztek szembe a helyiek, hiszen távoli területként az uralkodó védelmező befolyásától messze a nagyurak lehetőséget láttak a helyiek kizsákmányolásában és saját gazdagságuk növelésében. Ennek egyik kőből épített tanúja a scalloway-i kastély.

    A háborúk nemigen érték el a szigeteket, de a helyi lakosok kiváló hajózási képességeit kihasználandó sokszor éjjel érkeztek meg a hadihajók, és katonák kényszerítették a helyi férfiakat, hogy a hajóikon szolgáljanak. Ez a fajta „toborzás” leginkább a napóleoni háborúk idején volt jellemző.

    A világháborúk során frontvonal nem alakult ki a területen, de a norvég ellenállás egyik legfontosabb akciója a „Shetland bus” elnevezésű bevetés volt. Halászok, katonák az éj leple alatt közelítették meg a nácik által megszállt Norvégiát, és menekülteket vittek a Shetland-szigetekre, kémeket vittek Norvégiába, lehetőségeik szerint lőszerekkel, információkkal, fegyverekkel látták el a helyi ellenállási csoportokat.

    Rozgonyi Emőke

    (folytatjuk)