kele
perec1
garas1
65. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2021. 09. 23.
kiscim3821
 

Törekvések, ellentétek és konfliktusok 1920 decemberében

goncz4920Mivel november 28-án voltak az első országgyűlési választások a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban, 1920 decemberében még nagyon visszhangzott az esemény. Az újonnan megválasztott muravidéki képviselő, Klekl Jožef nyugalmazott plébános több alkalommal, így december 8-ai nyilvános levelében is megköszönte a bizalmat mindazoknak, akik támogatták és gratuláltak a megválasztása alkalmából.

 

Képünkön: Strausz Flórián (1863–1952) címzetes kanonok, alsólendvai esperesplébános, püspöki helynök és pápai prelátus 1920 decemberében is a Lendva-vidéki események közreműködője és fontos megfigyelője volt. Forrás: Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek, Budapest, 1930.

 

Hangsúlyozta, hogy küldetése során a Muravidék érvényesülését szolgáló „igaz ügyeket” kívánja képviselni, tekintet nélkül az érdekeltek vallási, nemzeti és politikai hovatartozására. Az általa szerkesztett Novine hetilap egyik decemberi számában Klekl arra a jelenségre figyelmeztetett, hogy azokat a tisztviselők, akik korábban Karintia népszavazással elvesztett területén teljesítettek szolgálatot, 1920 végén tömegesen a Muravidékre helyezték át, miközben a helyi (muravidéki) emberek, akik már több hónapig vártak a lehetőségre, mellőzve voltak. Klekl főleg azt szorgalmazta, hogy a más vidékekről érkezők áthelyezése ne a helyi szlovén lakosság rovására történjen, akik „már a magyar időben a szlovén ügy mellett kardoskodtak”. Figyelmeztetett arra a jelenségre is, hogy Muraszombatban egyes hivatalnokok kitépték a magyar tagozatot látogató gyerekek kezéből a magyar könyveket az utcán. Felhívta a rendőrség figyelmét, hogy járjanak utána az ügynek, a gyerekeket ne érje sérelem, hiszen a magyar tagozatok működését a ljubljanai oktatási főtanács is jóváhagyta. Az „evangélikus dombvidékiekhez”, akik kisebb arányban voltak Klekl választói, úgyszintén javaslattal fordult az új honatya, mégpedig azt kérte tőlük, hogy ne legyenek rossz véleménnyel a „fiatal jugoszláv állam helyzetéről”, mert azt csak az egyoldalú előítéleteik miatt látják negatívnak. Klekl úgy vélte, hogy a rossz állapotokról az úgynevezett magyaronok és a magyar agitátorok beszéltek, „akiknek nem éri meg hinni”. Arra buzdította a lakosságot, higgyék el, hogy ha majd a határok megnyílnak (mivel 1920 végén nagyon körülményesen lehetett Magyarország felé közlekedni), másképpen látják a helyzetet. 

Törekvései ellenére, amelyek esetenként csak a vele rokonszenvezők érdekeit szolgálták, Kleklnek sok volt az ellenfele, amit részben az általa szerkesztett újság, a Novine cikkeinek a tartalma okozott. Ezzel függ össze, hogy a másik akkoriban megjelenő muravidéki hetilap, a Prekmurski glasnik konzorciuma 1920. december 22-én szintén támogatást kért a tartományi kormánytól. Kérvényükben tájékoztatták a szlovén vezetőket, hogy az említett újság a „tényleges jugoszláv ügyet” szolgálja az úgynevezett magyaron propagandával és a beszivárgó magyar újságokkal, valamint a Klekl-féle vallási szemléletű Novinével szemben. Mivel a Novinében a máshonnan érkezők vonatkozásában is gyakran jelentek meg cikkek, a Prekmurski glasnik szerkesztői ezt határozottan bírálták, valamint elmarasztalták a hetilap néppárt-centrikus szerkesztőpolitikáját is. A tartományi kormány később, 1921 márciusában biztosított támogatást a Prekmurski glasniknak.

Mivel folyamatosan érkeztek kifogások a muravidéki közhivatalok működésére, Lipovšek Gašper muravidéki kormánybiztos, miután a tartományi kormány felszólította erre, 1920 decemberében több beszámolóban kitért a helyzet ismertetésére.  Megjegyezte, hogy a hivatalok működését folyamatosan tökéletesítik. Az egyik levelében arra utalt, hogy a távolabbról érkezők miatt a hivatalos órákat a goricskói területen a Hodosig közlekedő vonat menetendjéhez igazították (a vonat hétfőn, szerdán és szombaton közlekedett). December 16-ai keltezésű levelében pedig arról tájékoztatta a tartományi kormányt, hogy a munkát rosszabbul végző hivatalnokokat jobbakra cserélték. A beszámolók elemzése után a tartományi kormány a pénzügyi és vámhivatalok ellenőrzése terén javasolta további szakemberek kiküldését. Mivel az év utolsó hónapjáról volt szó, a hatóság értesítette az úgynevezett kettősbirtokosokat, hogy az illetékes vámhivatalnál kérjenek engedélyt a határátlépésre a következő évre, mert ellenkező esetben nem művelhetik meg a határ másik oldalán lévő földterületeiket. 

Az alsólendvai polgármester, Sever Božidar által vezetett „polgármesterek és falubírák szövetsége” nagyon aktív volt, 1920. december 7-én már a 11. ülését tartotta. Az ülésen elfogadott határozatok keretében követelték, hogy a községi teendők sikeres ellátása érdekében a Muravidék községeiben biztosítsanak forrást a titkárok bérére (mivel ezt nem rendezték mindenütt egységesen). Arra is utaltak, hogy a titkárok muravidéki személyek legyenek. A földreform programja keretében biztosított tűzifa magas ára ellen úgyszintén tiltakoztak és a rétek meghatározott bérét is nagyon magasnak tartották. Mivel egyes falvakban a földreform keretében még nem biztosítottak közösségi legelőt, a Sever által irányított testület követelte ennek mihamarabbi rendezését, valamint arra kérte a tartományi kormányt, hogy biztosítsa a lisztkészletet a tájegység szegény családjai számára.

Az 1920-as esztendő utolsó hónapjában a Lendva-vidéken jelentős személyi változásnak számított, hogy a magyar nyelvet kiválóan beszélő Kočar Jožef kormánybiztos-helyettes távozott Alsólendváról, mivel az újvidéki körzeti bíróság bírájává nevezték ki. A helyére Kandrič Matko kapott kinevezést. Az akkori alsólendvai esperesplébános, Strausz Flórián azt írta Kočar kormánybiztos-helyettes távozása kapcsán, hogy „a magyarság a támaszát veszítette el benne”. Szerinte Kočar a magyarok megsegítésére törekedett, hogy azonban „csak keveset tudott elérni” (például az internálások és a kiutasítások esetében), arról nem ő tehetett, mert a kormánybiztos és a polgármester több esetben őt megkerülve döntöttek. Egy másik ismert alsólendvai polgár, Bíró Lajos nyugalmazott járásbíró szempontjából is emlékezetes maradt 1920 decemberének vége. Ő a jugoszlávok iránti ellenszenve miatt a nyugdíjat sem fogadta el az új államtól. Amikor egy konfliktus miatt a lakásán keresték a rendőrök, fokossal megtámadta őket, miután néhány napra börtönbe zárták és bántalmazták. A kiszabadulása után (feltehetően 1921. január 1-jén) átszökött a magyarországi oldalra. Decemberben az Esterházy hercegi uradalom közismert intézőjének, Raffenspergernek is kiutasítási határozatot nyújtottak át, amit ugyan később visszavontak, azonban jugoszláv megfigyelőket helyeztek mellé.  A városban – „jugoszláv” hangulatban – megünnepelték a délszláv királyság létrejöttének 2. évfordulóját (december 1-jén), Sándor trónörökös születésnapját (december 17-én), valamint az éjféli mise megtartására is sor került. Az utóbbiról Strausz Flórián a következőképpen számolt be: „A világítás gyönge volt; a félhomályt egypár suhanc kihasználta és botrányos beszélgetést rögtönzött a sötétség védelme alatt.”

A Mura mentén a vidék végleges hovatartozását illetően a békeszerződés aláírása és ratifikálása után is bizonytalan volt a helyzet. Sokan a határmegállapító bizottságtól várták a csodát, azonban egyéb elképzelések is felmerültek a tájegység (illetve annak részei) hovatartozása szempontjából.  A Muraszombati járás egykori főszolgabírója, Horváth Pál december 15-ei levelében arról értesítette Vas megye főispánját, hogy Kamniker Ferenc radgonai orvos, a „stájer tartomány részéről kiküldött békedelegátus” a Muravidék nyugati falvaiban aláírásokat gyűjtött a terület Ausztriához csatolása érdekében. Az agitáció könnyen ment, mert a jugoszlávok az Ausztria felé megállapított határvonalat „teljesen szabadon hagyták”.                            

 

 

MCSi Design