kele
perec1
garas1
65. évfolyam
29. szám
Megjelenés:
2021. 07. 22.
kiscim2921
 

A függetlenségi népszavazást megelőző események, történések

onallosulas02A Népújságban 2021-ben, az önálló Szlovénia 30. évében kétheti rendszereséggel sorozatot indítunk az akkori történelmi időkről. A sorozat a három évtizeddel ezelőtt megjelent cikkek, sajtómegjelenések mentén készül, melyeket a jelenben készített beszélgetésekkel, most már mondhatjuk, történelmi távlatból készülő összegzésekkel egészítjük ki.        

 

Bevezető

Szlovénia formálisan 1991. június 25-én lett független, önálló állam. Ezen a napon fogadták el a függetlenségi nyilatkozatot, illetve az Önállóságról és függetlenségről szóló alkotmányos alapokmányt. Mindkettő egy nappal később, 1991. június 26-án került kihirdetésre Ljubljanában. Azóta június 25-én ünnepli Szlovénia az államiság napját. A függetlenség kikiáltását megelőzte az önállósulásról szóló népszavazás, amelyen elsöprő, 88,5 százalékos eredménnyel Szlovénia lakossága az önállósulás mellett döntött. A népszavazást 1990. december 23-án tartották meg, és 26-án hirdették ki. Azóta ünnepeljük december 26-án az önállóság és egység napját.

Az említett két szlovén állami ünnep formálisan egyértelműen a szlovén önállósulás két legfontosabb eseménye. Azonban a kronológiailag korábbi esemény, vagyis a népszavazás kihirdetése előtt, valamint a két történés közötti időszakban, illetve az időben későbbi fontos esemény, a függetlenség kikiáltása után is fontos önállósulási események zajlottak. Nem utolsó sorban csak ezután következett az 1991. június 27-e és július 6-a közötti tíznapos szlovén önállósulási háború, amely az első európai háborús cselekmény volt a második világháború után. Kezdjük azonban az 1990-es évvel!

Az önálló, független szlovén állam gondolata évszázadokra nyúlik vissza, a szlovén értelmiség, illetve politikum az 1848-as „nemzetek tavaszán” fogalmazta meg első ízben az egységes, önálló szlovén állam gondolatát, az első világháború után a különböző délszláv államalakulatokban részben meg is valósult ez a gondolat, különösképpen az 1974-es jugoszláv alkotmány elfogadásával. Az 1980-as évek közepére az akkori szocialista Jugoszláviában mind politikailag, mind gazdaságilag erőteljes bomlás indult, az államalkotó nemzetekben – köztük a szlovénban is – egyre erősödött a változás igénye. A társadalmi életben, az ifjúság körében, a kultúrában egyre több volt a demokratikus politikai változásokat, a többpártrendszert és egyben az önálló szlovén államot követelő hang. Mindez 1990-re, részben az európai történések nyomán csúcsosodott ki, és vezetett a párhuzamosan folyó rendszerváltozáshoz és önállósuláshoz.

Ez a folyamat például már a Népújság 1990-es első számában is nyomon követhető, még nem a címoldalon, de az újság előkelő helyén. A Jugoszláv Kommunista Szövetség XIV. rendkívüli kongresszusa elé írt, „A párt kész a versengésre” című cikk lényegében arról szól, hogy az addigi egyeduralkodók a politikai színtéren készek felvenni a harcot más programokkal. Az ominózus pártkongresszus néhány napra rá a szlovén küldöttség minden lényeges demokratizálásra irányuló javaslatát leszavazta, ami miatt az elhagyta a belgrádi pártkongresszust, és ezzel mintegy „átkelve a Rubiconon” elindította Szlovénia önállósulási folyamatát. Szintén a Népújság 1990-es első számában Szúnyogh Sándor tollából jelenik meg egy interjú Dr. Ciril Ribičič-csel, a Szlovén Kommunista Szövetség új elnökével, amelyben az akkor új vezető a „Közelebb Európához” című interjúban még arról beszél, a jövő csak szocialista és jugoszláv lehet. Közben 1990 első hónapjaiban sorra alakulnak át a vállalatok, az országban pártok alakulnak. Kercsmár Rózsa írásában az 1990-es évjárat 7., február végi számában „Jelöljünk, de okosan!” című írásában arról ír, az áprilisban következő szabad választásokon nagyon kell ügyelni arra, hogy a magyar nemzetiségi közösség ne csak papíron vegyen részt a községi ügyek intézésében, illetve sok elintézetlen ügy maradt azokra, akiket az áprilisi választásokon megválasztanak. A hetilap 8. számának címoldalán „Nagyobb anyagi támogatás a magyar nemzetiségnek” című írásban Pozsonec Máriát, a Lendva Községi Magyar Nemzetiségi Közösség közgyűlésének elnökét szólaltatták meg. A kor szellemét szépen idézi az elnök akkori nyilatkozata: „A válság a nemzetiségieket is érinti, annak idején nem tettek meg mindent a határmenti vidék fejlesztése érdekében, a dobronaki gyár (szerk. Tio harisnyagyár) nagyon későn érkezett és kevés is. Ezzel az egy létesítménnyel a köztársaság nem róhatta le a nemzetiség iránti kötelezettségét. Értelmiségünk és általában a fiatalok a munkahelyhiány miatt elköltöznek a vidékről, a magyar falvak elnéptelenednek, és szerintem helyrehozhatatlan mulasztások történtek. Elmondhattuk azt is, hogy a határ mentén a közös beruházásokat kell szorgalmazni, hogy a magyar nyelv tudása szükségszerű és természetes kell, hogy legyen…”  Mondhatnánk akár, nem sok változott azóta.

onallosulas01

A Népújság azonos évi 10., március 16-án megjelent számában a „Választások előtt: Négy elnökjelölt” című cikkben megjelenik: döntő szakaszba érkeztek a választási előkészületek Szlovéniában. „Már az elmúlt hétvége óta ismert az a négy jelölt, aki a köztársaság elnökségének az elnöki tisztségére pályázik. Ezek: Milan Kučan, a KSZ - Demokratikus Megújulás Pártja és a Szlovén Szocialista Szövetség jelöltje, dr. Jože Pučnik, a DEMOS, dr. Marko Demšar, a ZSMS - Liberális Párt jelöltje és Ivan Kramberger önálló jelölt, aki a hét elején jelentette be pártja, a Szlovén Néppárt megalakítását.”

A következő márciusi és áprilisi újságszámokban egyértelműen a jelöltek bemutatása, majd az első szabad választások eredményei kerülnek előtérbe. A Népújság 14. számban beszámoló készült az elnöki választás első köréről, amelyben Milan Kučan és Jože Pučnik maradtak versenyben, míg Novák Császár Jolán arról számol be, az április 8-i választások során a muravidéki magyarok arról is döntöttek, ki fogja őket képviselni a köztársasági képviselőház társadalmi-politikai tanácsában és a községek tanácsában, jobban mondva döntöttek volna, ha a jelöltek közül bármelyik megkapja a szükséges abszolút szavazattöbbséget. De ezt egyik sem érte el.

„Ami a köztársasági képviselőház társadalmi-politikai tanácsát illeti, a legtöbb szavazatot Pozsonec Mária kapta (22,7 százalék), a következő Štefan Berke (18,9), Bence Lajos (17,8), Szép Jenő (16,5), Füle Tibor (15,1), és László Hermina (9,1). Mivel a társadalmi-politikai tanácsra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a községek tanácsában (csak a nemzetiség esetében), Pozsonec Mária és Štefan Berke megy a második választási körbe, hogy véglegesen eldőljön, ki fogja képviselni a magyar nemzetiség érdekeit a köztársasági képviselőház társadalmi-politikai tanácsában” – nyilatkozta az akkor illetékes választási bizottság elnöke, Hajós Ferenc.

A Népújság április 27-én megjelent szám címlapján Szlovénia új elnöke, Milan Kučan, míg a május 18-án megjelent számban megírásra kerül, Dr. France Bučar lett az első képviselőház elnöke, míg Lojze Peterle az első miniszterelnök. Ekkor és még néhány hónapon keresztül a demokratikusan megválasztott szlovén vezetőség hivatalosan még mindig a jugoszláv szövetségben, leginkább ennek megváltoztatásáról gondolkozik, az újság egyre inkább a nagy és még nagyobb gazdasági problémáról számol be. Június végén Peterle miniszterelnök hivatalos magyarországi, pontosabban Zala megyei útjáról számoltunk be, míg az első júliusi számban jelenik meg első ízben a »Deklaráció a szlovén állam szuverenitásáról” című cikkben a szlovén önállósulás gondolata a Népújságban.

„A szlovén parlament legutóbbi, hétfői összejövetele bizonyára történelmi jelentőségű: a tanácsok együttes ülésén elfogadták a szlovén állam szuverenitásáról szóló deklarációt, mint a politikai akarat aktusát és mint a választások előtt tett ígéretek megvalósítását mind a jobboldali, mind a baloldali pártok részéről. A deklaráció a DEMOS soraiból jött, de miután a küldöttek előtt világossá vált, hogy egy ilyen deklaráció tartalma a nemzeti és a pártok feletti egyetértés tette, megkezdődött a pártok közötti egyezkedés róla. A deklaráció egyébként nem szerepelt a parlament ülésének a napirendjén, a képviselők utólag tettek rá javaslatot. Jóllehet a szuverenitásról elfogadott deklaráció szimbolikus tett, mégsem marad következmények nélkül. Szlovénia önrendelkezésének és szuverenitásának megvalósítása hosszan tartó folyamat, amelyet nem lehet egyetlen aktussal, és legkevésbé deklarációval elérni. Még az új szlovén alkotmány elfogadása sem lesz az utolsó tett, hiszen ezt követően egy egész sor törvényt kell elfogadni, hogy ne találjuk magunkat légüres térben, miután a szövetségi előírások egy része megszűnik, sajátunk pedig még nem lesz. A képviselőháznak tehát még sok ilyen és hasonló határozatot kell hoznia, egyre kevésbé szimbolikusakat, hanem olyanokat, amelyek a törvény és a jog erejével köteleznek.”

MCSi Design