kele
perec1
garas1
65. évfolyam
2. szám
Megjelenés:
2021. 01. 14.
kiscim0221
 

Muravidék, 1921 januárja: népszámlálás, nagygyűlés és katonatiszt-gyilkosság

goncz0221Népszámlálás – Az 1921. január 31-ei állapotra vonatkozóan végezték el az első jugoszláv népszámlálást a Muravidéken. A lakosság nemzetiségére nem kérdeztek rá, hanem az anyanyelvre és a vallási hovatartozásra. A tájegység akkori területén (a jugoszláv megszállás alatt lévő Szomorócra és Jósecre, azaz Szentisvánlakra is kiterjedt a népszámlálás) összesen 92.124 polgárt jegyeztek fel, 54.359-et a Muraszombati járásban, 37.765 főt pedig az Alsólendvai járásban.

 

Képünkön: Sever Božidar (1894–1936) feltételezett portréja, aki 1919 októberétől 1921 augusztusáig volt Alsólendva hivatalban lévő polgármestere. A portré-jellegű képkivágás egy 1920 körüli alsólendvai csoportkép alapján készült, amely a Hajós család tulajdona.

 

A Muraszombati járásban mindössze 3.055 személy szerepelt magyar anyanyelvűként, az Alsólendvai járás esetében pedig 11.358. A délszláv királyság kezdeti szakaszában az illetékes állami szervek a többségi nemzetekhez (a Muravidék esetében a szlovénokhoz) tartozást „ösztönözték”, aminek a népszámlálás fontos eszköze volt. A szlovén nyelv vállalásának „gyakorlati haszna” is akadt, például a földreform vonatkozásában; a magyarok ugyanis nem, illetve csak kivételes esetben juthattak a felosztott nagybirtok parcelláihoz. Hogy nemzetiségi tekintetben mennyire torzított az 1921-es népszámlálás a Muravidéken, azt pontosan lehetetlen megállapítani, véleményem szerint körülbelül 10–15 százalék körüli arány feltételezhető a magyar közösség rovására. A muravidéki magyarság arányának csökkenését az is befolyásolta, hogy a korábbi magyar hivatalnokréteg és az értelmiségiek többsége 1919 augusztusa után elhagyta a tájegységet, a következő hónapokban pedig legalább 300, döntő többségben magyar anyanyelvű személyt kiutasítottak az SzHSz Királyság területéről. A kiutasítások mintegy kétharmada Alsólendvára vonatkozott. Vallási hovatartozás szempontjából az 1921-es népszámlálás keretében a Muraszombati járásban 29.855 katolikust, 23.575 evangélikust, 585 reformátust és 320 izraelita vallású személyt írtak össze, az Alsólendvai járás területén pedig 36.747 római katolikust, 324 evangélikust, 344 reformátust és 322 izraelitát.

     

Oktatásügy

A muravidéki oktatási tanács 1921. január 5-ei ülésén a tagjok egyhangúlag határoztak arról, hogy a tájegység tanintézményeiben nem oktatják a szerb–horvát nyelvet. A döntést egyebek mellett befolyásolhatta, hogy a muravidéki szlovén tájszólás és a lakosság jelentős részénél akkor még erőteljesen domináló magyar nyelv, valamint az újonnan alkalmazott szlovén köznyelv használatának összehangolása is már nem kis gondot okozott a tanterv kialakításánál, még egy „idegen” nyelv kötelező tanítása további nehézségekkel járt volna. Az említett testület tagjai megelégedéssel fogadták, hogy a tartományi oktatási főtanács jóváhagyta a muravidéki szlovén tájszólásban készített tankönyvek használatát és hogy a hatóság kötelezte a más vidékekről érkező tanítókat, hogy tanulják a Mura menti szlovén nyelvjárást. Mivel akkor még a felekezeti iskolák aránya jelentős volt a Muravidéken, az oktatási tanács említett ülésén arról is döntöttek, hogy azok alapköltségét az illetékes tartományi intézmények kötelesek megtéríteni.

 

Sever Božidar törekvései

A tervek szerint Sever Božidar polgármester kezdeményezésére 2021. január 18-án és 19-én Alsólendván egész Szlovéniára kiterjedő paraszt- és munkáskongresszust kívántak tartani. A nagy érdeklődés ellenére, Lipovšek kormánybiztos javaslatára az eseményt elhalasztották. A rossz időjárásra hivatkoztak, azonban Lipovšeknek a tartományi kormányhoz címzett leveléből kiderül, hogy a muravidéki „főnök” megijedt az agilis Sever nagyszabású tervétől. Ennek ellenére az alsólendvai polgármester által alapított és irányított szövetség ülésére január 18-án sor került, valamint másnap (mivel nem értesültek a „kongresszus” lemondásáról) mintegy 600 iparos is megjelent a járásból Alsólendván, és nagygyűlés keretében megalakították érdekvédelmi szervezetüket. Sajtóhírek szerint a nagygyűlés alkalmából „közel ezer ember zsúfolódott be a Korona Szálló nagytermébe”. A rendezvényen Sever polgármester köszöntötte a megjelenteket. A tanácskozáson fontos követelések hangzottak el, egyebek mellett, hogy Ausztria és Magyarország irányában meg kell nyitni a határokat, továbbá hogy a vasúti forgalom az Alsólendva–Rédics, valamint a Muraszombat–Hodos–Körmend vonalakon mihamarabb induljon el, mert ehhez a magyar kormány hozzájárult. Követelték a Murán átvezető vasútvonal gyors megépítését is, valamint az Alsólendva és Muraszombat közötti forgalom serkentése érdekében legalább egy szűkvágányú vasút támogatását. Az utóbbit a katonai vezetés is szorgalmazta. A tartományi, illetve belgrádi hatósági szervektől kérték, hogy a Magyarországon idénymunkát végzők termésben biztosított jövedelmének a hazaszállítása ügyében állapodjanak meg a magyarországi állami szervekkel, és úgyszintén erélyesen követelték, hogy a Muravidéken biztosítsanak lehetőséget nagyobb volumenű közmunkára. A nagygyűlés hatására a „polgármesterek és falubírák szövetsége”, valamint Klekl Jožef országgyűlési képviselő közösen több kérvényt nyújtottak be különböző hatósági szervekhez. A tartományi kormánytól kérték, hogy a rokkantak és a szegények részére biztosítson pénzsegélyt, a rendkívül szegény goricskói lakosság élelmezése céljából pedig lisztet kértek. Fontos szempontnak vélték, hogy a községi titkárok helyi emberek közül kerüljenek ki, és Sagadin Jakob muravidéki csendőrparancsnoktól is azt követelték, hogy minden őrsön legalább egy muravidéki származású csendőrt helyezzen hivatalba. A tartományi földreform-főigazgatóságtól pedig azt kérték, hogy a nagybirtokot igazságosan osszák szét, a postaigazgatóságtól hatékonyabb működést és intézményrendszert követeltek. Klekl emellett tiltakozott a legutóbbi alsólendvai kiutasítások ellen is. A kiutasítottak között többnyire orvosok, szabók és más iparosok voltak, akiket Klekl szerint nem lehetett államellenes tevékenységgel vádolni. A kormánynak felrótta, hogy ismét más régiókból akarnak telepeseket szállítani a Muravidékre, ezért utasítanak ki ártatlan embereket.

 

A Ridling-gyilkosság

A hónap utolsó napjaiban nagy visszhangja volt a Hosszúfalu határában történt katonatiszt-gyilkosságnak. Január 23-án vadászat közben, véletlenül vagy szándékosan, valaki agyonlőtte Ridling Rudolf jugoszláv hadnagyot, aki néhány héttel korábban nősült. Az első ránézésre balesetként kezelt eseményről gyorsan kiderült, hogy gyilkosságról volt szó, amelynek körülményei nem tisztázódtak teljes mértékben. A nyomozók Ridling egyik tiszttársát gyanúsították, azonban – főképpen a katonai parancsnokság részéről – orvvadász által elkövetett gyilkosságról is beszéltek. A tavaszig elhúzódó nyomozásnak érdekes szakaszai és fordulatai voltak, azonban 1921 januárja vonatkozásában fontos megjegyezni, hogy az illetékes gyalogezred parancsnoka, Mundžić ezredes a polgári hatóság tiltakozása ellenére 12 személyt Hosszúfaluból, Radamosból és Hídvégről (falubírókat és elöljárókat) túszként Muraszerdahelyre hurcoltatott, valamint határzárat rendelt el Magyarország felé. Ezt abból a célból tette, hogy kényszerítse a lakosságot a gyilkos feljelentésére (ha orvvadász lett volna a tettes). Lipovšek kormánybiztos azonnal a tartományi kormány segítségét kérte a jugoszláv–magyar határszakasz megnyitása ügyében, mert a muravidéki vezetők attól tartottak, hogy a magyar falvak elöljáróinak elhurcolása miatt (akik csak február közepén szabadultak) a magyar katonai alakulatok megtámadhatják Alsólendvát és környékét.

 

 

MCSi Design