Megjelent: 2019. november 06. Írta: Tomka Tibor
Annak ellenére, hogy az idei év kihívásokkal teli volt a szőlőtermesztés szempontjából, a bor idén is minden minőségi fokozatban elkészíthető. Októberben-novemberben a szürettől és az erjedéstől függően van, ahol már újbor van a hordókban, de van, ahol igazából még el sem kezdődött az erjedés. Ebben az időszakban a legfontosabb az úgynevezett első fejtés, vagyis a bor leválasztása a seprűről, ennek időzítése és megfelelő elvégzése. Általában is és a hagyományos borkészítésnél is elmondható, hogy a mielőbbi és félig nyílt első fejtés a legmegfelelőbb eljárás, ez pedig egy-két hetet jelent a befejezett forrás után. Ezzel a bor megtartja frissességét, íz- és illattisztaságát.
Az egyik legkedveltebb dísznövényünk a rózsa, amely rendszeres ápolásra és gondozásra szorul. A forró nyári időszakban is rendszeres öntözést kíván, különösen a fiatal tövek. Az idősebbeknek már a talaj mélyebb rétegeibe is lenyúlik a gyökere, így azokat kevésbé viseli meg a szárazság, de az új telepítésűeket nagyobb vízadagokkal rendszeresen kell öntözni. A talaj felső 25 centis rétegét kellene átnedvesíteni úgy, hogy a növény tövéhez öntjük a vizet, ügyelve, hogy a levelekre ne fröccsenjen. Ezek a nagy vízadagok a tavaszi ültetésű rózsáknál kiemelten fontosak.
Valószínűleg forró, kánikulával teli nyarunk lesz idén is, de emiatt nem kell lemondanunk a színes balkonról, kertről, ha jól válogatjuk ki a virágjainkat. Íme néhány, amely igencsak jól bírja a forró nyarakat.
A puszpáng (Buxus sempevirens) kertjeink leggyakoribb lomblevelű, örökzöld növénye. Szinte mindenütt megél, lassan növekedő és metszéssel szépen alakítható bokor. Néhány évvel ezelőtt jelent meg nálunk is egy igen veszélyes kártevője, a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis), amelynek a hernyója tarra rágja a bokor lombozatát, amely rendszerint nem is hajt ki újra!
A hajnalka (Ipomoea) nemzetségbe több mint 600 egynyári, kétnyári és évelő, lágy, valamint fás szárú faj tartozik. Mindenki ismeri a kúszóhajnalkákat, de a nemzetségbe tartozik például a batáta is. 
Komoly termesztési lehetőségekkel a jövő gyümölcsének is nevezik az indiánbanánt. Egy amerikai származású, egyszerűen nevelhető, magas esztétikai értékű, különleges gyümölcsfajtáról van szó, amely a mi éghajlati viszonyaink között remekül megél.
A naspolya kistermetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bőven a gyümölcsnek, de tekinthetjük díszcserjének is, hiszen molyhos, lándzsás levelei, sűrű lombja, csinos alakja, valamint 3–5 centi átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is okot adnak.
Hogy hogyan kell a málnabokrot megmetszenünk, attól függ, mikor terem – évente egyszer vagy kétszer. A málnának két fő típusát ismerjük, attól függően, mikor hoz gyümölcsöt. Ezek szerint vannak egyszer termő nyári málnafajták és kétszer termő, úgynevezett őszi vagy folyton termő málnafajták.
A májustól júniusig virágzó bazsarózsa a virágzási ideje miatt kapta a pünkösdi rózsa nevet. A színes, gyakran illatos növény frissessége, üdesége a lélek megújulását, a kert kiteljesedését jelképezi. Hosszú életű, akár 100 évet is megélő növény, amely némi odafigyeléssel könnyen teleltethető. 
Annak ellenére, hogy a tél február végére megmutatta az igazi erejét, február végén, március elején megérkezett a magvetés, a palántanevelés kezdetének időszaka. A lakásban, konyhában, világos, meleg helyen lehet jó minőségű, életrevaló zöldség- és virágpalántákat nevelni.
A több elnevezéssel is rendelkező népszerű pozsgás növény nagyon egyszerűen tartható. Elágazó, fásodó törzse fa alakú. Fényes sötétzöld levelei gyakran vöröses szélűek, oválisak és húsosak, különösen, ha a növény teljes napsütést élvezhet. A törpe vagy lassú fejlődésű fajtákból nagy tűrőképességű, különleges formájú bonsai-fák is nevelhetők.
A természetet, a kertészkedést kedvelő emberek többsége aggódva figyeli a „januári tavaszban” az orgonabokrok duzzadó rügyeit, az előbújó tulipánokat, a virágzó tőzikét, hóvirágot. Félő ugyanis, hogy az enyhe időjárást hideg időszak váltja fel, és jelentős fagykárok következnek be. Szerencsére ilyenkor januárban a mélyebben gyökerező növények nem hagyják magukat félrevezetni, a talaj alsóbb rétegei ugyanis nem melegedtek fel. Így például az egyébként korán ébredő kajszi- és őszibarack, a cseresznye és a meggy rügyei mélynyugalmi állapotban vannak, a nedvkeringés nem indult meg bennük.
Habár az utóbbi években, úgy tűnik, alábbhagyott, de vidékünkön még mindig széles körben elterjedt „népbetegség” a kerti hulladékok és az avar égetése. Pedig ez a tevékenység káros a környezetre és az emberi egészségre, emellett pazarló is. Az értékes szerves anyagból az égetés során hamu keletkezik, ez pedig csak korlátozottan jó trágyázásra. Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik.
Az utóbbi években Muravidéken is egyre gyakrabban láthatunk fügefákat, fügebokrokat. Az egyik legősibb kultúrnövény a „nálunk is megterem” kategóriába sorolható, vagyis kellő figyelemmel a koraőszi időszakban különleges, édes termést biztosíthat.
A gyümölcsöskertben most ismét a metszőollóé a főszerep. Kevesen tudják, hogy a meggyfákat rendszeresen metszeni kell, mert enélkül felkopaszodnak, ostorokat fejlesztenek, amelyeknek a végén csak néhány levél és egy-két szem gyümölcs terem. A nagyon felmagasodott cseresznyefák vezérágát is ilyenkor a legidőszerűbb visszavágni a kívánt magasságra. Ügyelni kell azonban arra, hogy az ág végén lévő sebhelyet nagyon alaposan védjük a beszivárgó nedvesség ellen.