Majomfa, pénzfa, pozsgafa...

  • Nyomtatás
  • kertesz0518A több elnevezéssel is rendelkező népszerű pozsgás növény nagyon egyszerűen tartható. Elágazó, fásodó törzse fa alakú. Fényes sötétzöld levelei gyakran vöröses szélűek, oválisak és húsosak, különösen, ha a növény teljes napsütést élvezhet. A törpe vagy lassú fejlődésű fajtákból nagy tűrőképességű, különleges formájú bonsai-fák is nevelhetők.
    A majomfa kerekded levelei érmékre is hasonlítanak, a hiedelem szerint amíg a növény szépen fejlődik, a tulajdonos is jólétben él. Néhány év után télen apró, csillagos virágok csoportja jelenik meg rajta, amelyek rózsaszínbe mennek át elvirágzáskor. Lassan növő szobanövény, a felnőtt egyedek viszont elérhetik az egy-másfél méteres magasságot is.
    Jól áteresztő talajt, napfényt, friss levegőt, a növekedés szakaszában vizet, a pihenés időszakában hideget és szárazságot igényel. Ha azt akarjuk, hogy virágozzon, létfontosságú a téli nyugalmi időszak, nyáron pedig lehetőség szerint tartsuk a szabadban. Mivel fontos, hogy egy kis közvetlen napfényt is kapjon, a legjobb helye az ablakpárkányon van. Télen világos, hűvös helyen teleltessük, majd a fagyok után edzetéssel a szabadba is kivihetjük, ahol árnyékos, félárnyékos tartás után tegyük csak napra. Szukulens növényként szereti, ha érezhető különbség van a nappali és az éjszakai hőmérséklet között. Télen tartsuk a majomfát hűvös, napos helyen: az ideális hőmérséklet 10–12 °C, de 5 °C-on sem történik baj. Tavasztól őszig bánjunk vele egyszerű szobanövényként: öntözzük meg 1–2 hetente egyszer, ha a földje kezd kiszáradni. Télen elég havonta egyszer meglocsolni. Esetleg, ha fényszegényebb helyen tartjuk, figyeljük, hogy gyengék-e az új hajtások, és ha igen, ritkábban öntözzük. A felkopaszodott növény sok új hajtást és levelet nevel tavaszra, a gyökérzet viszont elrothadhat a felesleges öntözéstől.
    A leveleket nem kell permetezni, fontos azonban a friss levegő. Nyáron a szabadban vagy nyitott ablaknál tartsuk. A majomfa átlagos talajt igényel. Az átültetés attól függ, mit szeretnénk a növénytől. Ha minél nagyobbra szeretnénk nevelni, akkor a rendszeres (egy-két év) átültetés előnyös, ha pedig inkább kicsin szeretnénk tartani, csak akkor ültessük át, amikor túlnövi a cserepet. Bonsaiként is lehet nevelni, ekkor minden átültetésnél erősen visszavágjuk a gyökérzetet, majd ugyanabba a cserépbe ültetjük vissza, egyúttal a növényt is tetszés szerint metsszük.
    Gazdag elágazási hajlamának köszönhetően úgy alakíthatjuk a majomfát, ahogy csak kedvünk tartja. Ami a gondozást illeti, a legnagyobb probléma általában a virágzás. Valakinél rendszeresen, minden télen virágzik, valakinél soha. Mi lehet az oka? Pontos válasz erre nincs. Ha fagymentes időben kint tartjuk a növényt, ne cipeljük be a szobába vagy más telelőhelyre túl korán, a fagyokig nyugodtan kibírja, és akkorra már fejlődésnek indulnak a bimbók is.
    Még egy tényező van, a túlhajtatás... Nyár vége felé a hajtásvégeket hagyjuk „beérni”, ne kényszerítsük sűrűbb öntözéssel, tápanyagpótlással további növekedésre. A dugványok könnyen meggyökeresednek. Készíthetünk hajtás- vagy levéldugványokat. Fontos, hogy a dugványokat néhány napig hagyjuk kiszáradni, mielőtt a földbe helyezzük őket. A növényeket ritkán öntözzük, és ne takarjuk le őket üveggel vagy műanyag fóliával.