kele
perec1
garas1
63. évfolyam
21. szám
Megjelenés:
2019. 05. 23.
kiscim2119
 

A „puszpánggyilkos”

puszpang17191A puszpáng (Buxus sempevirens) kertjeink leggyakoribb lomblevelű, örökzöld növénye. Szinte mindenütt megél, lassan növekedő és metszéssel szépen alakítható bokor. Néhány évvel ezelőtt jelent meg nálunk is egy igen veszélyes kártevője, a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis), amelynek a hernyója tarra rágja a bokor lombozatát, amely rendszerint nem is hajt ki újra!

A kártevőnek idén már a harmadik generációja pusztít. A kékszárnyú, barna szegélyt viselő lepkék már lerakták a tojásaikat és ezekből kikeltek a jól felismerhető és igen falánk hernyók. A „buxusgyilkos” egyébként a Távol-Keletről települt be, vidékünkön 2011-ben észlelték először. Kinézete nem is olyan ronda, mint amilyen ronda károkat tud ő maga okozni. Nevét selyemfényű szárnyairól kapta, melyeket szétfeszítve szélessége eléri a 4–4,5 centimétert. A levelek fonákjára lerakott petékből 4 centiméteres hosszúságú, sárgászöld hernyók alakulnak ki. Ezek a levelek hátoldalán rejtőzködnek, és közben folyamatosan fogyasztják azokat, míg egyszer csak azt vesszük észre, hogy az egykor csodaszép növény megkopaszodott.

puszpang17192A moly elleni védekezés csak akkor lehet sikeres, ha a puszpángbokrokat rendszeres felügyelet alatt tartjuk. Így időben észrevehető a kártevő. Először mindig a bokor belsejében kezd el pusztítani, ezért hetente akár többször is vizsgálódni kell. Az első nemzedék lepkéi májusban jelennek meg. A kifejlett hernyók a levelek, hajtások között gubóban bábozódnak. A bábállapot egy hétig tart. A báb a hernyóra jellemző színvilágú.

A selyemfényű puszpángmolynak nálunk három nemzedéke fejlődik ki. Az utolsó nemzedék fiatal hernyói a puszpángbokor ágai között, az általuk kialakított, jól védett szövedékben telelnek át. Tavasszal, amint a külső hőmérséklet meghaladja a 7 fokot, előjönnek rejtekhelyükről és elkezdenek táplálkozni. Gyakorlatilag április és október között rágnak aktívan. Így ha hernyókat találunk, azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg őket, a már károsított növényi részeket vágjuk le. Sok odafigyelést igényel, de ez a legbiztosabb módja a kártevő elleni fellépésnek. Lehetséges a vegysezeres védekezés is. Sikeresen lehet védekezni a deltametrin (Decis) vagy az acetamiprid (Mospilan) hatóanyagú rovarölő szer kipermetezésével, illetve ezek kombinációjával, az első ugyanis kontakthatású, míg a másik szisztemikus. A munkát igen gondosan kell végezni: a permetlébe feltétlenül keverjünk tapadást fokozó szert, és a permetezést nagy nyomással, a szárakat széthúzva végezzük el, mert a hernyók a bokor sűrűjében kezdik a levelek megrágását! A növényvédőszereket csak akkor érdemes használni, ha a növények nagy része még egészséges. Ha a levelek többsége már elpusztult, felesleges a permetezés. Ebben az esetben csak egy erős visszavágás segíthet még. Ha a növény utána még kihajt, továbbra is rendszeres felügyeletre szorul. A harmadik megoldás, amely nem mindenkinek tetszik majd, hogy az érzékeny buxus helyett más, hasonló, de ellenálló növényt telepítünk. Ilyenek például a törpe puszpánglevelű borbolya (Berberis buxifolia „Nana”), a törpe aranylombú japán borbolya (Berberis thunbergii „Tiny gold”), a japán vérborbolya (Berberis thunbergii „Atropurpurea”) vagy éppen a korallberkenye (Photinia x fraseri „Red Robin”) vagy a japán fagyal (Ligustrum japonicum „Rotundifolium”).  

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben