13°C
felhős
Páratartalom: 77%
Szél: 6.44 km/h
Június 16-án, a Múzeumok Nyári Éjszakáján – melyhez 60 szlovéniai társához hasonlóan a Lendvai Galéria és Múzeum idén is csatlakozott – ingyenesen voltak látogathatók a tárlatok és kiállítások.
Lendva Község, a Galéria-Múzeum és a Könyvtár – Kulturális Központ június 14-én sajtótájékoztatón mutatta be a Nyáron Lendvára című kulturális rendezvénysorozatot: a pénteken a Zala György téren megnyíló Városi ligettel (díszített esernyők elhelyezése) kezdődő programsorozat 170 különböző eseménnyel várja a közönséget szeptember közepéig.
Hosszúfaluban szombaton délután koszorúzással kezdődött a hagyományos Fehér Jani emlék- és falunap, melyen Bači Jasna, a falu szülöttjének nevét viselő művelődési egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Vida Törnar Judit, a lendvai magyar önkormányzat elnöke a szólt az egybegyűltekhez, méltatva Hosszúfalu nagy szülöttjét, aki Thalia szerelmeseként előbb az eszéki, majd a zágrábi közönséget is meghódította színpadi szerepeivel, egyéni játékstílusával.
A koszorúzáson Horváth Ferenc, az MMÖNK elnöke, Bači Zsuzsanna, az MNMI munkatársa, Vida Törnar Judit, Sobočan Gabriela, a helyi közösség elnöke, valamint Szőke Zita, Fehér Jani rokona helyezett el koszorút az emléktábla alatt.
Pontosan harminc évvel ezelőtt, a csentei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület létrehozását követően szinte azonnal megalakult a csentei hímzőszakkör előbb Kerecsényi Edit, majd Török Eta néprajzkutatók lelkes irányításával. A három évtized alatt a szorgos asszonykezek megszámlálhatatlan zsűrizett alkotást készítettek, elsőként itt szereztek népművészet mestere címeket, vidékünk hímzéshagyománya pedig ismét felkerült a Kárpát-medence kulturális térképére. Pedig ahogy Göncz László a jubileumi eseményen elismerte: kezdetben ő maga sem hitt abban, hogy megtörténik ez a csoda. A mag azonban termőtalajra hullt, az eredmény pedig több ezer hímzett abrosz, terítő, viseleti darab, s megannyi öröm az alkotóknak és a közösségnek.
A Lendvai Nyugdíjas Egyesület Nimam časa – Nem érek rá nevű vegyeskórusa múlt pénteken este a Lendvai Zsinagógában adott önálló koncertet. A kórus Pucko Matej tornisai kórusvezető irányításával folytatja az aktív gyakorlást és fellépést. Gazdag repertoárjukban népdalok, népdalfeldolgozások és műdalok egyaránt szerepelnek. Az est vendége a cserencsóci Belmura oktet volt.
A Dobronaki Kétnyelvű Általános Iskola szervezésében pénteken került sor a 8. szlovén nyelvű szavalóversenyre, melyen 15 szlovén általános iskola alsós és felsős tanulói mérték össze tudásukat szavalásból, előadókészségből.
A Lendvai Zeneiskola idén 15. éve volt a házigazdája a muravidéki zeneiskolák fúvószenekarai szabadtéri hangversenyének, melyekhez hagyományosan szomszédos zenekarok is csatlakoznak. A péntek késődélutáni hangversenyen a lendvai Színház- és Hangversenyterem nyári színpadán öt zenekar mutatkozott be, valamint a muraszerdahelyi mazsorettek. Az egybegyűlteket és a résztvevő zeneiskolák vezetőit, karmestereit Magyar Hajnalka, a Lendvai Zeneiskola igazgatója köszöntötte, kiemelve az ilyen jellegű zenés találkozók fontosságát és hagyományát. Idén a ljutomeri Slavko Osterc zeneiskola, a muraszombati, a Gornja Radgona-i, a lendvai intézmény fúvósai, valamint a Muraszerdahelyi Fúvószenekar a már említett mazsorettcsoport kíséretében szórakoztatta a közönséget változatos repertoárral.
Herman László három, itthon már jól ismert sorozata látható három magyarországi településen, mely a művész rendkívüli alkotói periódusáról tanúskodik. Néhány héttel ezelőtt Szentgotthárdon, a múlt héten pedig Dabason és Lentiben nyílt meg Herman kiállítása.
A kultúregyesületek lendvai községi szövetsége szombaton a lendvai Színház- és Hangversenyteremben szervezte meg az egyesületek 10. bemutatkozását a nemzedékek közti együttélés jegyében.
Gazdag történelmünk, a lendvai várban található egyre gyarapodó gyűjtemény is évszázados harcainkról, megmaradásért folytatott küzdelmeinkről tanúskodik. A vár helyiségeiben, a Fő utcán és a zsinagógában a kisvárosnak és környékének a tárgyi hagyatékát, vitrinekben őrzött kincseit, reprint kiadványait időről időre új kontextusba állítva bocsátják közszemlére. Legyünk büszkék történelmi múltunk e becses bizonyítékaira, új szerzeményeinkre, melyeknek a „három királyt is vendégül látó” lendvai vár ad otthont ismét megújult állandó tárlatával.
Május 23-án került sor a Bánffy Központban a Petőfi Sándor Tanulmányi Verseny díjkiosztó rendezvényére, melyen – most már hagyományosan – a versenyzők személyesen is találkozhattak a „versenymű” írójával. Idén Mészöly Ágnes, a Szabadlábon című regény írója volt a vendég.
A lendvai Bánffy Központban pénteken este megnyílt Dienes Kinga iparművész kiállítása. Alkotásaival sikerült neki az, mi másoknak talán nem: a belső terek esztétikai kimunkálásában, dekorációs kiteljesítésében a sokszínű motívumrendszerrel egységes stílust teremteni.
Sorozatunkban a Molnár Ferenc által írt darabok muravidéki bemutatóinak a népszerűségét, a falusi csoportokat foglalkoztató tanítók találékonyságát, szemfülességét már részletesen tárgyaltuk. A dráma felé vezető úton az áttörést a mérhetetlenül sok Vajdaságból behozott bohózat és vígjáték vagy komédia után a már említett O’Neill-darab, az Utazás az éjszakában jelenti.Erről az előadásról a korabéli sajtó mint egy kellemes meglepetést hozó bemutatóról tett említést.
A múzeumok világnapján, május 18-án a lendvai Galéria-Múzeunbam megnyílt Marc Chagall, a 20. századi képzőművészet egyik óriásának Teremtés és Biblia című kiállítása. A kiállítást kísérő fényfestés, a vár udvarára és a bástyára vetített Chagall-motívumok által az európai képzőművészet óriásának bibliai motívumai egy valóban színpompás fény-performansszá álltak össze, messziről is ráirányítva a figyelmet az épületben megtekinthető grafikai gyűjtemény által nyújtott igazi Chagall-élményre. Jó, hogy nekünk nem kell ilyenekért máshova menni…
– ... azaz az alsólakosi Szödött-vödött Színjátszó Társulat sok alakoskodást és kabarétréfát felvonultató jelenetfüzérrel, szép közönségsikerrel, színpadi őstehetségekkel, szórakozni vágyó nézősereggel. A két-három szereplős bohózatfüzér a hatvanas-hetvenes évek rádiókabaréinak hangvételét hozza, bár az „aktualizálás” nem mindig sikeres, főleg az oly közismert, mesteri módon megalkotott Vujcsics Tihamér-kabarésláger esetében nem, mint a „Miért nem fogtok Ödönkének békát?” jelenetnél, amelyből éppen a lényeget jelentő zenei betétek hiányoznak.