kele
perec1
garas1
63. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2019. 09. 19.
kiscim3819
 

Az otthonkeresés dilemmája is benne van

padlas5016A Padlás című darabra stílusosan egy padlástérben készül az Egy&Más Vándorszínház, a hosszúfalui művelődési ház padlásterében. Ellátogattunk a próbákra, melyek körülbelül egy hónapja „éjjel-nappal” zajlanak több turnusban, régi és vadonatúj szereplőkkel, már ismert zenészekkel, új felfedezésekkel.
Például új társulati tag Horvat Jan, aki a „Kölyök” szerepében kiugró magasságú hangokra képes, bár néha még „nógatni” kell. De ott van mellette két „tanára” – Kološa Tanja és Kósa Péter –, akikkel igen jól megértik egymást. Pál Péter kissé gondterhelten kukkant ki a zajos teremből, mintha azt kérdené, mi a baj? – Tulajdonképpen semmi – nyögöm ki, csak erre jártam.
Aztán a szerepről kezdünk el beszélgetni: – Én vagyok a Rádiós, akit Kaszás Attila alakított még 1988-ban a vígszínházi premieren. A Villon című előadásunk után jött a hír, hogy lesz egy új darab, A padlás, melynek egyik dalával, a „Fényév távolság” cíművel megnyertem egy internetes versenyt. Berden Márk, Kovács Sándor, Nađ Évi már régi tagok, velük és az újakkal is jól kijövök. Hogy miről is szól a darab? Első szinten mese, tehát ahogy a plakáton is áll, 9–99 éves korig ajánlott, de ahogy fejlődik a darab, úgy gyorsan rájövünk, hogy sok más minden hangot kap, például a társadalmi valóság szülte bonyodalmak, a kiközösítés, a menekülési kényszer, de a hazakeresés és a menni-maradni kérdéséről is szól a darab.
Koša Péter már dolgozott a „vándorszínházasokkal” a Tótékban, de csak kísérőzenészként. Mennyiben más a jelenlegi szerep? – kérdezzük. – Tudtam, nagy fába vágom a fejszémet, de úgy próbálom rendezni az életemet, hogy ez legyen a középpontban. Már nyáron a Villon-darabnál kiderült, hangom is van, nem csak zenélek, most pedig a rendező szerint sokat fejlődtem, sőt a táncos produkcióban is részt kell vállalnom. De menni fog!
Mess Attila rendező ugyanis a Maratonfutók és a Cabaret után újra musicalt választott a társulatnak. – Ez egy nagyon nagy volumenű darab lesz sok koreográfiával, énekes produkcióval, de nagyon jó szereposztás van, hiszen a társulat tagjai hangilag is eljutottak egy olyan szintre, hogy meg tudják csinálni. Képzett zenészek vannak, Kósa Péter, Pál Péter és Kološa Tanja, itt vannak az Ividő táncosai, akik ezzel foglalkoznak és a koreográfiákat is jól meg tudják csinálni. A musical egy másfajta játékstílust igényel, olyat, mint az operett: létidegen helyzetben is valós, igazi figurákat kell játszani.
A darab a 80-as évek végének tükre; ahelyett, hogy az emberek szeretnék egymást, megpróbálnak keresztbe tenni a másiknak. A világ azonban közben megváltozott: a sikeres vállalkozásokban nem a rosszat, hanem a motiváló erőt kell látni, az egyén felemelkedésének lehetőségét. Mi magyarok és közép-európaiak nehezen tudunk túllépni ezen: sok ember irigy, szétforgácsolja mások és önnön tehetségét, letapos és gyilkol. Ezért hangzik fel visszatérő motívumként a „Kell egy hely” annyiszor a darabban. Ez lesz a sorsa a tíz év alatt összekovácsolt csapatnak is, el fognak menni vagy abbahagyják az egészet. Mert aki jól érzi magát, az gyanús elem, azt „meg kell figyelni”.
– A padlás című darab témájánál fogva, a barátság, a szeretet-szerelem és a valahová/valakihez tartozás mondanivaló miatt öt éve izgat engem – kezdi a következő megszólított, a darab „mindenese”, Štampah Misi. – Ha egy 5–5,5 ezres közösségben nem teremtődik meg annak az igénye, hogy itt alkotni, boldogulni lehessen, akkor annak nagyon rossz következménye lesz – folytatja –, mert nap mint nap olyan akadályokba ütközik a „színház”, amely kedvét szegi a készítőknek. Gyakran arra kell gondolni, hogy mi lesz, ha jövőre már nem is lesz lehetőség arra, hogy egy új darabot tanulhassunk be. Mert az elmúlt években a Diáxínpad (a későbbi Egy&Más Vándorszínház) ismertté vált a magyar nyelvterületen, a Kárpát-medencében is jegyzik. Találkozókon, fesztiválokon bizonyítottuk, hogy kiemelkedünk a magyarországi átlagból is. Gyakran halljuk azt, hogy 20 emberre miért kell az MNMI-nek ennyi pénzt „pazarolnia”? Ha ezeknek a meggondolatlan érveknek a hangoztatói elgondolkodnának azon, hogy hány ember részesül a befektetett pénzből, kezdve onnan, hogy a premier 440 nézője mellett évente még további ezrek láthatják az előadásokat, akkor hálával tartoznának annak a 20-nak, aki a közösség jó hírét öregbíti. Ez a tevékenység egyetlen falusi tevékenységhez sem hasonlítható. Nem is beszélve a nevelő hatásról, s ha nem tartjuk itthon a fiatal szellemi tőkét, akkor jövőnk sem lesz. Annak is örülni lehetne, hogy a színjátszók köre évről évre gyarapodik. Akit egyszer is megérintett a „színház szele”, az igényli a folytatást is. Ezért kell a színház, ezért kell a jó előadás, ezért érdemes csinálni és áldozatot hozni!
Közben bekukkantunk a terembe is, ahol Mess veszi át a dolgok irányítását, s engedélyezi bebocsátásomat a táncosoktól és decibelektől „túlfűtött” terembe. Beül a keverőpult mellé, s csak akkor szól, ha nagyon fontos, utasításai lényegét, ha kell, lehasalva a padlóra maga mutatja meg. Nađ Évi a lányokat ösztönzi mozgásra, Vörös Piri is elemében van, ő most a legfürgébb. Erre Mess is ráerősít: tempósabban, tempósabban, sürgeti a padlás macskáinak (cicáinak) elkeresztelt Melani, Anamarija, Kaja, Noémi négyest. Mert van még idő a premierig, de addigra el kell készülnie a darabnak! – mondja rendező.
MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben