kele
perec1
garas1
62. évfolyam
42. szám
Lendva 
2018. 10. 18.
kiscim4218
 

Fejezetek színjátszásunk történetéből II.: a polgári dráma és a groteszk felé

szinj1 gyasz2018A 70-es és 80-as években a falusi színjátszás hanyatlásnak indult. A sajtóban és a Földművesek Naptára 1967-es kiadásában a panasz hangján szólnak a kultúra szervezői főleg Hodos, Domonkosfa és Pártosfalva kapcsán, mondván, a fiatalokat lehetetlen megnyerni a színházi tevékenységnek. Azonban még az év végén, illetve 1967 elején gyorsan javítottak a hodosiak „Az ördög” és a szentlászlóiak a „Közös lakás” című színdarabok bemutatásával. 

(Fölső képünkön: Domonkosfa: Kercsmár Géza rendező és „A gyászoló család” szereplői 1958-ban.)

A darabok megritkulásának egyik jellemző oka volt, ahogy ez Gyertyános esetében is történt: a fél évtizedes sikeres színjátszás-sorozat a tanító-szervező elköltözésével megszűnt. A falusi amatőr színjátszómozgalom alakulására a Magyarország és Jugoszlávia közötti politikai és kulturális enyhülés is hatással volt, hiszen a kulturális cserekapcsolatok címén a magyarországi színházak, később a Szabadkai Népszínház vendégszereplései Lendván és a falvakban a hazai produkciók időszakos megszűnését okozták. De ezek a színházak hozták az új törekvéseket és új áramlatokat is, így a népszínművek helyébe a klasszikus drámát (Shakespeare, Schiller, Moliére) és a kortárs angol-amerikai színházi darabokat (O’Neill, B. Shaw) állították.

A színjátszástörténet szempontjából rendkívül fontosak voltak azok a tanító-rendezők és betanítók, akik a falusi színjátszás 2. világháború utáni szakaszában a falusi színjátszás folytonosságát biztosították. A már említett Kaszás Ferenc és Gizella mellett, akik több faluban is szervezték a színjátszást, dr. Varga József neve emelhető ki, aki Csentében, Dobronakon, Radamosban, Völgyifaluban és Pincén is rendezett, továbbá Császár József Dobronakon, Horváth Erzsébet Völgyifaluban, Horváth József Petesházán, Kótban és Lendván, Horváth Ferenc Radamosban, Völgyifaluban és Pincén, Mód Júlia Radamosban és Göntérházán, Varga Terezija Göntérházán, Csentében, Hídvégen és Hosszúfaluban, Toplak Milka pedig Dobronakon és Lendván végzett áldozatos munkát a falusi színjátszás terén. A névsor természetesen most sem teljes, hiszen Varga Sándor könyvében a falvankénti beszámolóknál a pincei színjátszóknál Fehér Ferenc, Fehér Marika és Fehér József neve is felbukkan. Ugyanígy a dombvidékieknél Domonkosfa kapcsán Kercsmár Géza említendő, aki 1950 és 1960 között több színdarabot is betanított, rendezett, többek között olyanokat, mint a „Liliomfi”, „A botcsinálta doktor”, a „Bor” és „A gyászoló család” című darabokat.

szinj3 botcsinalt2018Pincén a „Botcsinálta doktor” című darabot Fehér József vezetésével 1960-ban mutatták be.

De élénk tevékenységet fejtett ki Szentlászlón a tanítóházaspár, Zelko Kálmán és Adél is, például a nagy sikerrel előadott „Dinnye” és „Felhő Klári” című darabokkal az 50-es évek végén, vagy a helyi Zsohár Jenő „Forr a bor” és „Te csak pipálj, Ladányi” című színműveivel.

Kissé hosszúra nyúlt felsorolásunkat követően a lendvai színjátszást vesszük górcső alá, amellyel a falusi csoportokban szerzett színészi-rendezői tapasztalatok után a „városi-polgári” dráma és színjátszás meggyökeresedését tűzték ki célul. Ebben a munkában és a színészi-rendezői tapasztalatszerzésben a Déryné Színház és a Szabadkai Népszínház rendezőivel és stábjával való ismeretségnek is nagy szerepe volt, akik a hazai megszállott amatőröknek is szívesen segítettek egy-egy előadás kapcsán.   

Varga Sándor a lendvai műkedvelő tevékenységet az írásos források alapján a 60-as és 70-es években is „igen élénknek” nevezte, s ebben a föntieknek is fontos szerepe volt. A Népújság 1963-as évi májusi számában cikk jelent meg arról, hogy a lendvai magyar színjátszók Varga László rendezői irányításával hosszabb szünet után hozzákezdtek a „Dr. Szabó Juci” című darab betanulásához. A későbbiek során a lapból arról is értesülhettünk, hogy a bemutatott darab nagy sikert aratott „szakmai berkekben”, ezért a csoportot az amatőr színjátszók Slovenj Gradec-i szemléjére is elküldték.

szinj2 meghivo2018Egy plakát 1942-ből.

Néhány hónappal később ugyancsak a Népújság számolt be a lendvai színházi élet és amatőrmozgalom újabb vállalkozásáról, az „Apuci, anyuci, babuci” című előadás betanulásáról. A darabot még az év végén bemutatták, s a helybéliek véleménye szerint óriási sikerrel, a tavasz folyamán pedig a goricskói falvakban is láthatták a Lendván többször is előadott vígjátékot. A helyi bírálóbizottság pedig ismételten érdemesnek tartotta a darabot a műkedvelő színjátszók a maribori járási szemléjére való benevezésre. S miután itt is megállták a helyüket, a Szlovén Köztársaság amatőr színjátszóinak Novo Mesto-i seregszemléjén is felléptek. „A bemutatkozás sikeres volt, a zsűri véleménye szerint a lendvaiak játéka megütötte a szemle színvonalát” – olvassuk a tudósításban.

A sikersorozatnak azonban itt még nincs vége, hiszen 1965-ben a „Társbérlet (Közös lakás)” című vígjátékot vitte színre a Varga László–Bobák vezette csoport. A színészek közül Toplak Ferenc és a Lola szerepét alakító Magdics (Berden) Magdolna „nagyvonalú és biztos játékáról” szóltak az értékelések. Majd 1965-ben „A mintaférj” című darab bemutatásával ismét nagy közönségsikert ért el a csoport.

Aztán ismét rövid szünet következett a lendvai színjátszásban, amit a stílusváltáshoz szükséges „érlelési szakaszt” jelentetteg. Az történt ugyanis, hogy a sok falusi, később városi attitűd-darabot egy valódi drámai alkotás követte: O’Neill „Utazás az éjszakába” című műve, a kortárs drámairodalom világsikert aratott darabja, melynek a bemutatója 1968 februárjában volt. A Toplak Ferenc színész-rendező által jegyzett darabot a korabéli sajtó nagy megelégedéssel fogadta: a kritika a jól kidolgozott és aprólékos jelenetsorokat, valamint a „drámai vállalkozást” tartotta az előadás legnagyobb erényének.

A darabban főleg Toplak Ferenc, Szabó Ferenc és Svarda Margit játékát, alakítását dicsérték. A föntiekkel összhangban ténylegesen állíthatjuk, hogy a lendvai színházi élet igen élénk volt a 60-as évek végén, Thália lendvai szerelmeseinek pedig sikerült a falusi színjátszásból, az amatőr színjátszási múltból és örökségből olyan értékeket átmenteniük, amelyek feljogosították a csoportot a klasszikus darabok és a kortárs dráma (például „Játék a kastélyban”) műveinek előadására. Ehhez azonban olyan tehetségekre volt szükség, mint a már említett Toplak Ferenc, Szabó Ferenc és Varga László, akik a játék szeretete mellett a rendezés fortélyait és a dramaturgiai fogásokat is elsajátították.      

(Folytatjuk)

 

MCSi Design