kele
perec1
garas1
62. évfolyam
25. szám
Lendva 
2018. 06. 21.
kiscim2518
 

Színjátszás-történet IV.: a 30 év tapasztalatai

szinjatszo2218 1Sorozatunkban a Molnár Ferenc által írt darabok muravidéki bemutatóinak a népszerűségét, a falusi csoportokat foglalkoztató tanítók találékonyságát, szemfülességét már részletesen tárgyaltuk. A dráma felé vezető úton az áttörést a mérhetetlenül sok Vajdaságból behozott bohózat és vígjáték vagy komédia után a már említett O’Neill-darab, az Utazás az éjszakában jelenti.Erről az előadásról a korabéli sajtó mint egy kellemes meglepetést hozó bemutatóról tett említést.

Fölső képünkön: Gerencsér Sándor, Svarda Margit és Toplak István a Sirokkó egyik jelenetében.

 

Sőt, a viszonyokhoz képest – 1968-at írunk – szokatlanul hosszú írásban elemzést is közöl a Népújság. A cikk írója is fordulópontnak nevezi a darabot a lendvai színjátszás történetében, biztatva a rendezőt és a négytagú színészcsoportot, hogy máskor is nyugodtan kezdjenek „komolyabb darab” betanulásába, mert a lendvai közönség ilyenre is igényt tart. A néhány kritikai ellenvetés a szövegmondás hiányosságainak, a darab helyenként túlfűtött, drámai légkörének és az önfegyelem hiányának szólt. Ezzel együtt „a négy aktív szereplőre írt 2 órás darabnak alig volt olyan jelenete, amely unalmas, élvezhetetlen lett volna”.

Az összegző megjegyzés egyértelműen a színjátszók és a rendezés mellett szólt, hiszen Toplak Ferenc, Szabó Ferenc, Svarda Margit és Toplak István bebizonyították, hogy „túlnőttek már a ripacskodó komédiások szerepkörén”.                      

A 80-as években is akadt néhány olyan darab, amelyre a Toplak Ferenc vezette lendvai színjátszók ma is szívesen emlékeznek. Ilyen volt például a Herczeg Ferenc: Sirokkó (Fúj a déli szél) című szalonvígjátékának bemutatója, melynek nem Lendván, hanem Felsőlakosban volt a premierje. A már jól összeszokott társulat új taggal, Kulcsár Gabival bővült, aki otthonosan mozgott a színpadon, hasonlóképpen, bár epizódszerepben Matko Milan is jól helytállt. A főszereplő, Svarda Margit pedig „példaadó lehetne minden műkedvelő színjátszó számára”. A többiek – Toplak István, Gerencsér Sándor – a beszámoló szerint a megszokott rutinnal játszották a darabot.

 

szinjatszo2218 2

Az Apuci, anyuci, babuci darab szereplői Varga László – Bobák rendezővel (a hátsó sorban jobbról).

 

S ahogy azt már megszokhattuk, ezután ismét hullámvölgy állt be a lendvai színjátszás történetében. A Toplak házaspár, Ferenc és Milka a falusi színjátszók instruálásába fogtak; Felsőlakosban és Hosszúfaluban két „könnyen játszható” Zilahy-adaptációt (Rózsa, a lovag; Úgy pofon váglak) rendeztek a 90-es évek elején. A darabválasztás okát – amely szinte mindegyik előadáson teltházas nézőközönséget csalogatott, nem egy esetben 300–400 (!) főt – az egyik vele készített interjúban a közönségigény „alapos ismeretében” és a muravidéki amatőrszínházi hagyomány folytatásában jelölte meg. 

Varga László – Bobák eközben testvérével, Józseffel kísérleti színházi produkciókat tervezett, ezeket a szlovén színházi élet is figyelemmel kísérte. A muraszombati szlovén Örkény-előadás színpadra állításában is szerepet vállalt. Varga József pedig Tót Lajos szerepében a Szlovén Műkedvelő Színházak 29. szemléjén színészként kiérdemelte a Linhart-plakettet.

Áttekintésünk nem volna teljes a muravidéki magyar amatőrszínjátszás néhány további szép epizódjának felemlítése nélkül. Az egyik a zalaegerszegi színház rendezője, Merő Béla segítségével, a lendvai és környékbeli amatőrök összefogásával 1988-ban színpadra állított Moliére-darab, a Szívek és szarvak, amelyben Toplak Ferenc társulatának néhány tagja is szerepelt, például Svarda Margit és Gerencsér Sándor. Rajtuk kívül több fiatal neve is felbukkan a darabban, olyanok, mint Novák Császár Jolán, Kovács Tibor (Ringó), Farkas Róbert, Svarda Tímea, Patyi Király Erzsébet és mások.

A Népújság „kronológiája” szerint haladó, hullámhegyektől és hullámvölgyektől tarkított muravidéki magyar színházi tevékenységen belül a falusiak csoportok által előadott darabok pedig eközben lassanként kezdtek el-elmaradozni.

A muravidéki amatőr színjátszás és a mozgalom – a föntiekből ítélve – újabb negyedszázados sikerekkel és kihagyásokkal tarkított szakaszt zárt. A vendégszerepléseket, a színházi előadásokra a buszos nézőszállítást, a hagyományos közönségtoborzást, a kultúra szervezését a Magyar Nemzetiségi Érdekközösség vállalta fel, ahogyan a budapesti és szabadkai színházak muravidéki vendégszerepléseinek szervezését is. A lendvai műkedvelők szerepvállalását azóta is úgy tekinthetjük, mint egy soha vissza nem térő időszakban a saját erőinkre, önnön hagyományainkra támaszkodó maréknyi színházrajongó „jutalomjátékát”.     

(Vége)

MCSi Design