kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Elkészült az idei LindArt első kőszobra   

collins32180A múlt héten Colin Foster és Sárkány Balázs az idei lendvai LindArton befejezte a „mester és tanítvány” kettős közös alkotását, melyet – hét fej híján – csak Egyfejű Sárkányként emlegetnek.

Colin Foster, a pécsi egyetem képzőművészeti szakának tanára, korában a kar dékánja nem először jár Lendván, hiszen már a szobrászati táborok idején is faragott egy nagyméretű gránitalkotást, mely hosszú évekig az egykori Gidos, illetve a Komunala (ma Öko-Park) udvarán állt.

– Miért épp a gránit, illetve a kő?  – kérdezem Colin Fostertől.

– Hogy miért alkotok kőben már évtizedek óta? Mert nehezen munkálható anyag, a fontosabb viszont az, hogy örök…

– A harminc-egynéhány év alatt számos szoboralkotás került ki a keze közül, s közben tanított, szervezte a baranyai megyeszékhely, Pécs kulturális életét az Európa Kulturális Fővárosa időszakában. Elégedett a pályájával? 

collins32181– Nagyon sok művésztelepen vettem részt, de a lenti, a gébárti és a lendvai mindig az emlékezetemben marad. Az utóbbin ismertem meg Király Ferit. Dolgozni ugyan csak egyszer jöttem az alapjában véve akkor még „fás” alkotótábor-jelleg miatt, de mindig nagy szeretettel jöttem.

Colin úgy került az egyetemi, oktatói pályára, mint „Pilátus a credóba”: kurzusokat vezetett, tanítgatott,  aztán egyszer csak „felszippantotta” az egyetem, ahol sikerült műhelyhez is jutnia. A fiatalokkal is jól érezte magát. De éppen dékánsága alatt zajlott Pécsett az Európa Kulturális Fővárosa program, ekkor sok minden épült. A művészeti kar azóta a Zsolnay Kulturális Negyedbe költözött át, felépült a Tudásközpont, a Kodály Kulturális Központ és Hangversenyterem, ahol világsztárok lépnek fel.

– Archaikus, időtlen szobrokat alkot a művészettörténészek meghatározása szerint. Portréval nem kísérletezett soha?

– Nem, sőt azt sem szeretem, ha „alá kell írnom” a művemet, a legjobb, ha anonim marad az alkotás, hisz nem a szerző, hanem maga az alkotás a fontos. Egyszer Franciaországban készítettem egy angyalszerű figurát, utána valaki az interneten érdeklődött a szerző kiléte felől, de sohasem válaszoltam neki. Így talán a szobornak is jobb – mosolyodik el. – Azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenkinek tetszenek a szobraim, s ez is teljesen természetes.

Tanítványát, Sárkány Balázst nagyon ügyes és tehetséges szobrásznak tartja, aki önállóan is tud dolgozni, ezért esett rá a választása.             

– Ritkán fordul elő, hogy egy készülő szobor ily nagy reputációt érjen meg, mint az Öné – adom át a szót Sárkány Balázsnak, a tanítványnak.

– Hát igen, volt, aki egyből beazonosította a pikkelyes talapzatú, Colin által középkori ereklyének nevezett fejrészt. Álmodtam, tervezgettem, csináltam makettet Ytong téglából, aztán agyagból is vagy négyet, utána pedig egy végső változatot gipszből. Közben alakult a fogrész, a barázdarendszer, hogy milyen legyen meg mi mivel tud „együttműködni”. Volt ötletelgetés fejben és kézben is.

– Most, hogy késznek tekinthető az alkotás, elégedett maga a szerző az eredménnyel?

– Soha, nem! Ha kapnék egy másik követ, akkor abból megpróbálnék mást csinálni, s a formai kísérletezés tovább folyna.

A Lendván eltöltött egy hónap felejthetetlen volt számomra, állandó közszemlén volt a művész és a készülő szobor, rengeteg járókelő és turista tekintette meg, találgatták, mit is ábrázol. Egyébként az emberek nagyon kedvesek voltak, és a város kulturális vezetése előtt is le a kalappal.

MCSi Design