kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Bolond LESZSZ a király!

cim hamvas3918Formanek Csaba rendezésében mutatta be Lendván a LESZSZ Társulat Hamvas Béla: Nem mind arany, ami réz című szatirikus drámai művét. Az ősbemutató kiválóra és látványosra sikeredett, az amatőr társulat tagjai igazán profi erényeket is megcsillogtattak, így a fajsúlyos mű üzenete valóban megérintette a közönséget. A végső vonaglását élő, lezüllött hatalomnak, a királynak a bolond állít görbe tükröt egy feje tetejére állított történetben, amelynek végén a király válik bolonddá és a bolond lesz a király, s kiviláglik a hamvasi igazság: a rosszat egyszerűen magára kell hagyni, hogy „ellenállás hiányában elpusztuljon”.

 

 

Hamvas-ősbemutató profi amatőrökkel

 

A Formanek Csaba által rendezett darab, Hamvas Béla: Nem mind arany, ami réz című vígjátéka a LESZSZ Társulat ősbemutatójaként kiválóra sikeredett Lendván. A pénteki előadás ugyanis szinte teltházas volt, s az előadás végén a szűnni nem akaró taps, az állva skandálás mutatta, hogy a közönség elfogadta a darabot és a társulatot.

Formanek Csaba rendező az alternatív és független színházak tájékán tűnt fel a 2010-es évek elején, s azóta is szívesen istápol fiatal, főleg amatőr társulatokat, jelen esetben a Lendvai Színház Szerető Társulatot, mely az év elejétől működik, s amely mögött eddig csak az Indul a bakterház című darab bemutatása állt.

Az egykori Egy&Más Vándorszínház színészi gárdája a régiek mellett ismét új szereplőkkel bővült. A többszörösen is „beavatottak” közül Kovács Sándor, Vörös Piroska, Kovács Álmos lépett színpadra, akikre a Száll a kakukk fészkére című előadásban nyújtott felejthetetlen alakításukért szívesen emlékezünk. A padlás dalbetéteiből ismert Kološa Tanja, illetve a Villon-darabban szerepelt Soos Sara mellett a Bakterházban debütált Magyar Alen vállalt szerepet a darabban, s az újabbak közé tartozik Gal Patrik és Gal Tim, valamint az abszolút újonc, Kopinja Ladislav. Szóval csupa kipróbált amatőr és lelkes újonc! A statikus, fejlődésnek ellenálló jellemek megformálásához, amilyenek Hamvas hősei, talán elegendőnek bizonyul az őstehetség – morfondíroztam az előadás előtt. De már a nyitányban eloszlottak a kételyeim, melyben a király (Kovács Sándor), a „fő koldus” azt ígéri: „igyekszem majd semmihez sem odaragadni!” S éppen a dolgok „nevén nem nevezése” az, ami az írót eltántorítja a moralizálástól, a tudálékos meglátások, kinyilatkoztatások közlésétől. S hogy a csavar az egészben még nagyobb legyen: ezeket, ha van is ilyen, a bolonddal (Kovács Álmos) mondatja ki.       

Ne félj – vigasztalja a bolond a darab végén a megrendült, akasztástól, héttoronyba zárástól rettegő királyt. – A bölcsek azt mondják – bölcselkedik a bolond –, hogy a világ más; megvan benne minden növény, minden állat, minden emberi jóság és gonoszság, s aki az önismeret fontosságáról papol, s igazi énjének nem állít tükröt, az tulajdonképpen reménytelenül önhitt és hatalmaskodó zsarnok, aki látszatcselekvésekkel, például a koldusok számára „ingyenkonyhát” működtetve kívánja tisztára mosni szennyes lelkét, azzal sem törődve, hogy azok is kiröhögik…

A sok aktuális elemet tartalmazó, a mai társadalmi helyzetre is rámutató darab és rendezés, valamint a dramaturgia, az emlékezetes díszletek és kosztümök is az önhittséget és az értékrend felborulását hangsúlyozzák, a kiskirályok hatalmának elburjánzására mutatnak rá harácsoló és emberi hullákon átgázoló mivoltában.

A rendező a szatíra, a komédia teljes fegyvertárát felvonultatja, beleértve a helyzetek szülte komikumot (bár ebből van kevesebb), s egy feje tetejére állított történetet bont ki, egy olyan udvart, ahol a bolond lesz a király és a király lesz a bolond. A király a lezüllött birodalmak (például a Római Birodalom) végnapjainak a tragikomikus figurája, szánni való alak, mindenki elárulja, ellene fordulnak még leghűségesebbnek hitt emberei is a hatalmát fenntartó rendőrfőnökkel (Kopinja Ladislav) együtt. Ezért a bolond zárszava („Keseregj, barátom, keseregj!”), s a vele együtt (a Gyere, Bodri kutyám dallamára) énekelt „hattyúdal” is már „a minden bevégeztetett, de semmi sem oldódott meg” jegyében hangzik el.

A király és bolondja igazságaira épülő darabot több epizódrész is kiegészíti, ilyen például a „színházban színház” jelenet, amely a királylány (Soos Sara) és a pipogya hercegfi (Magyar Alen) érdekházasságától a hatalmának megszilárdítását remélő király kigúnyolását célozza meg. De emlékezetes a hercegfi „megerőszakolása” is a királyné (Vörös Piroska) és a dajka (Kološa Tanja) által…  

A zárókép feloldásában azonban az írónak az ember(iség) iránti szeretete és féltő aggodalma is hangot kap, melyet egyik művében ekképpen jellemez: a rosszat nem szabad ellenfélként felfogni, egyszerűen magára kell hagyni, hogy „ellenállás hiányában elpusztuljon”. A saját meghasonlása széléig eljutó király fölött bolondja mondja ki a végítéletet: annyira hitvány, hogy a felakasztását sem kívánja már senki.

Hamvas Béla, az építőipari munkából magát eltartó, 17 nyelvet ismerő „szabadfoglalkozású filozófus” és betiltott író a „megzavart, rongált létezés” sajátosságait kutatta, s tudta, hogy a fennkölt eszmék miként változnak át „mániákus megszállottságba”, de „mindenek fölötti emberszeretete”, nevetésre és szatírára hajló habitusa a zárásban is felülkerekedik, mint a világ megmentésének egyetlen módja…

 

 

MCSi Design