kele
perec1
garas1
62. évfolyam
46. szám
Lendva 
2018. 11. 15..
kiscim4618
 

Jövőbe öltött múlt

cimhim4518Harminc éves a hímzőszakköri mozgalom a Muravidéken.  Az a mozgalom – a szakkörök tömeges megalakulását a kilencvenes évektől nyugodtan nevezhetjük így –, amely megőrizte a mának a hetési mintát és viseletet, a népi textilkincset, az egyik legszebb tárgyi örökségünket. Az ünnepre Emberöltő címmel a legszebb munkák kiállítása nyílt meg a lendvai várban, s mint a szép címadó szó is kifejezi, ahogy a varrásban az öltések egymáshoz kapcsolódnak, olyan erős köteléket jelentenek a hímzések elődeinkkel, kultúrtörténetünkkel. És egyben arra is emlékeztet, hogy a hímzőszakkörök egy emberöltőnyi felnőtt korba lépve, 30 évesen arra is köteleznek minket, hogy népművészeti értékeink jövőjéről is elgondolkodjunk.

 

Harminc éves a muravidéki hímzőszakköri mozgalom

 

Az első muravidéki hímzőszakkörök megalakulásának, s ezzel egy igazi hímzőmozgalom létrejöttének – mely a feledéstől megmentette a hetési hímzést – harmincadik évfordulóját ünnepli a szlovéniai magyarság az Emberöltő című hímzőkiállítással a lendvai várban. Az évfordulót tisztelték meg a Varázslat tűvel, fonállal népi kézműves konferencia megszervezésével is a Bánffy Központban.

Az első hímzőszakkör a Muravidék magyarlakta részén Bažika Magda tanítónő kérésére, az akkori nemzetiségi érdekközösség vezetője, Göncz László támogatásával és dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató ösztönzésére a csentei művelődési egyesület keretében alakult meg 1988-ban. Ezt követte a pincei hímzőkör ugyancsak 1988-ban és a hármasmalmi 1989 januárjában. A szakkörök szakmai vezetését Zala és Vas megye népi iparművészei – említsük csak Török Etát vagy Pulai Lászlónét – vállalták, mentori munkájukat az 1994-ben alakult Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) mellett a két szomszédos megye támogatta. Jelenleg Csentében, Göntérházán, Domonkosfán, Felsőlakosban, Gyertyánosban, Hodoson, Lendván, Muraszombatban, Pártosfalván, Radamosban, Dobronakon, Hármasmalomban, Hosszúfaluban, Petesházán és Pincén működnek hímzőkörök, illetve hímzők. Kiváló munkájuk és szakmai felkészültségük révén három muravidéki hímzőasszony, a csentei Horvát Margit 2003-ban, a lendvai Jandl Olga 2007-ben és a petesházi Antolašič Darinka 2010-ben kiérdemelte a megtisztelő népi iparművész címet. Tudásukat szakköri szakmai vezetőkként is önzetlenül továbbadták, ma pedig már fiatalabb korosztályú hímzőoktatói – mint Nemec Rozina, Fehér Andrea és Tüske Mária – is vannak a vidéknek.

A hetési hímzés ma már ott van a Kárpát-medence legismertebb hímzései között, a hímzőkörök szerepe felbecsülhetetlen a vidék viseleti és hímzési hagyományainak fennmaradása és továbbadása szempontjából. Ezt hangsúlyozta a jubileumi kiállítás vasárnapi megnyitóján Soós Mihály, az MNMI igazgatója, köszönetet mondva a hímzőasszonyoknak. A hímzést kulturális örökségünk fontos alapkövének nevezte az európai kulturális örökség ünnepi évében Baumgartner Dubravko, a kiállításnak helyet adó intézmény, a Galéria-Múzeum igazgatója.  

A tárlatot Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, főmuzeológus nyitotta meg, kiemelve, hogy kiállításaiknak mindig igyekeznek beszédes címet adni. A mostani címe Emberöltő, melynek jelentése az az idő, amennyi alatt egy gyermek felnő és maga is szülővé válik. Így a kiállítás címe arra is utal, hogy a szlovéniai magyarság hímzőszakkörei „szülői korba” léptek és gyermekeiket önálló életpályára bocsájthatják. „De külön gyönyörködtető az a bölcsesség, hogy az emberöltő kifejezés a hímzésből született fogalom. Az emberöltő szó kifejezi azt, hogy miként a varrásban az öltések egymáshoz kapcsolódnak, úgy öltődnek egymásba az emberi életek is. Az emberöltő szó kifejezi azt a valóságot és azt a funkciót, amit a varrásban az öltések egymáshoz kapcsolódva képeznek: egy erős köteléket, amelynek új öltései a régi szálakhoz kötődnek. Mi, emberek is így együtt, karöltve alkotunk közösséget, és így együtt formáljuk mindig új és új öltésekkel az emberiség kultúrtörténetét. Ezek a gyönyörű hímzések – esztétikai értékükön túl – magukban hordozzák ezt az üzenetet is. A szépségük mellett összekapcsolnak bennünket őseinkkel” – mondta Lendvai Kepe Zoltán.

Mint minden jubileum, ez is megállásra, mérlegelésre is invitál. „Fel kell tennünk a kérdést és keresnünk kell rá a válaszokat: Mit tegyünk azért, hogy a muravidéki magyar közösség és a hetési hímzés megmaradjon és továbböröklődjön? Nem lehetnek illúzióink! Egy olyan korban, amikor a szemléletváltás, a kíméletlenség, a habzsolás és a rohanás, a létbizonytalanság, a sorozatgyártás, a csúcstechnika és a pénz az úr, nem lesz könnyű tűt és cérnát adni a lányok, asszonyok kezébe! Ne csak reménykedjünk, de tegyünk is valamit azért, hogy egy-egy hetési hímzéssel díszített ruhadarab, használati tárgy, művészeti alkotás vagy esztétikai kellék szerepet kapjon a környezetünkben és a világ elé kerüljön” – fordult a közönséghez Lendvai Kepe Zoltán, közös összefogásra szólítva fel.

 

 

Varázslat tűvel, fonállal

 

A hímzőszakköri mozgalom jubileumára szervezett népi kézműves konferencián hétfőn a Bánffy Központban a tapasztalatok átadása, valamin a jövő szövése került a középpontba. A tanácskozást Soós Mihály, az MNMI igazgatójának gondolatait követően dr. Göncz László történész nyitotta meg, aki a hímzőszakköri mozgalom kezdeteiről szólt.

A résztvevő hagyományápolók Török Eta népi iparművésztől hallhattak átfogó összegzést a hetési textil kincsvilágából. Az első két hímzőcsoport vezetőjeként mélységében, de munkájához mérten szerényen ismertette a „Muravidék ékszerének” bájait, saját tapasztalataival kiszínezve az elmondottakat. Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató előadásában a 30 éves muravidéki magyar hímzőszakköri mozgalom kapcsán szót ejtett a múltról, a jelen megbecsüléséről és a jövő tervezéséről, melynek elmondása szerint nem a hamu őrzését kéne szolgálnia, hanem a láng továbbadását. A konferencia első felében még az intézmények és szervezetek közötti jó tapasztalatokról hallottunk Prokné Tirner Gyöngyitől, a Gébárti Kézművesek Háza szakmai vezetőjétől, aki ismertette a zalaegerszegi intézmény programjait és rendezvényeit, valamint rátért a Muravidékkel való kapcsolattartás lehetőségeire is.

A konferencia második felében Devecz Zsuzsa, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület szakmai munkatársa a muravidéki hímzők, szövők és viseletkészítők segítő képzéseit, tanfolyamait, annak formáit mutatta be, melyekre a következő két évben kerül sor. A résztvevők között már néhány szorgos muravidéki hímző is részt vesz. Az összmagyar kézművesség múltjáról és jelenéről Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Műhely szakmai vezetője tartott előadást, ismertetve tevékenységeik eredményeit.

Az élő hetési értékőrzésről az utolsó programpontban a helyi hímzőkkel, Bazsika Magdával, Nemec Rozinával, Fehér Andreával és Kósa Klárival Kepéne Bihar Mária néprajzkutató beszélgetett. Az asszonyok munkájukról, elszántságukról, sikereikről és jövőbeli terveikről osztották meg gondolataikat, valamint köszönetüket fejezték ki a hímzést támogató egyéneknek, intézményeknek.  

 

Kmj

Kovač Tünde

 

 

MCSi Design