kele
perec1
garas1
62. évfolyam
46. szám
Lendva 
2018. 11. 15..
kiscim4618
 

Szerezni egy nőt

darvasi jo45181Darvasi László napjaink egyik legolvasottabb és legtermékenyebb magyar írója, eddig húsznál is több könyve jelent meg. Tárcáit Szív Ernő néven az Élet és Irodalomban publikálja. Mágikus realizmussal átszőtt prózapoétikáját a burjánzó imagináció hatja át. Elbeszéléseiben, (tárca)novelláiban, regényeiben álmokat, legendákat, mítoszokat mesél. Elbeszélő művészetét a történetmondás öröme, a narrativitás iránti érdeklődés teljes pompájában mutatja meg.

darvasi jo451814A Maribori Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke november 6-án a Vendégoktatók a magyar kultúráért program keretein belül látta őt vendégül. Az író-olvasó találkozó fókuszában a szlovénul is megjelent Szerezni egy nőt című kötete állt. A zsúfolásig megtelt előadóteremben érdeklődve hallgatták az izgalmas beszélgetést a jelenlévő hallgatók, oktatók. Itt beszélgettünk vele az ihletett pillanatról, az írói létről, életről és irodalomról. Régi ismerősként tegezzük egymást.

darvasi jo45185– Irodalmi pályafutásodat verseskötettel kezdted, az 1991-ben megjelent Horger Antal Párizsban című kötettel berobbantál a magyar irodalmi életbe. Utána inkább elbeszélések, rövid történetek, novellák, regények, tárcák jelentek meg tőled… Mindig többféle műfajban dolgozol egyidejűleg. Mit gondolsz, van-e átjárás a verseid és a prózáid között?

– Azt hiszem, nem a versek miatt figyeltek föl rám. Inkább az első novellák okoztak valamiféle meglepetést, visszatért a történet meg nem is, el lett mesélve a világ, ám mégis kiismerhetetlen maradt, és maradtak a titkai is. Már nem tudok verset írni. Néha megpróbálom, de más lett az irodalmi agyjárásom. De persze igen, a líra mindig is ott volt a prózámban.

– A tárca műfajában is termékeny vagy, hetente olvasunk egy-egy újság hasábjain Szív Ernő néven. Miért kellett a tárcaíráshoz az álnév?

– Szív Ernő léhább, könnyedebb volt a kezdet kezdetén. Célszerűnek látszott elkülöníteni a két szerzőt. De persze volt, van is átjárás. Kisegítik egymást. Meg aztán Szívnek is lettek végül igazán drámai, novellisztikus történetei.

– A tárcaírónak folyton figyelnie kell, hetente többször is ki kell találnia a világot. Hogyan születnek ezek a történetek?

– Ahogy mondod, folyamatos figyelemben él a szerző. Nézi, hogy tudja a kevésből, a nagyon kicsiből, az alig észrevehetőből a legtöbbet kihozni. Nincsen sok ideje. Nem is szabad sok időt egy tárcával vagy egy tárcanovellával eltölteni. Majdnem úgy kell írni, ahogy az orvos firkantja a receptet. És nem is szabad tőle túl sokat várni, azon túl, hogy persze mindent.

Prózai műveidben álmokat, legendákat, mítoszokat mesélsz, itt elsősorban A könnymutatványosok legendájára és a Virágzabálókra gondolok. Mi kelti fel egy-egy téma iránt a figyelmedet?

– Majd húsz éve jelent meg A könnymutatványosok legendája. Nagyon érdekelni kezdett a nagyforma. A türelemjáték, a kitartás. A nagy struktúrák összekapcsolása. Merőben más ez, mint novellát, tárcát írni. A könnymutatványosoknál keleti régiónk szkepszise, szép kilátástalansága is izgatott. A Virágzabálókban, túl egy nagy szerb vagy cigány mitológián, az önsorsrontás kérdése volt, mondjuk így, a tét.

– Meséid általában rálátnak az életre. A szlovénul is megjelent Szerezni egy nőt című regényt (avagy novellafüzért?) is áthatja és igazgatja az életnek, a valóságnak a horizontja. Nyersanyaga a balkáni háború, melyben a mágia leple alatt olykor abszurd elemek bukkannak fel.

darvasi jo45183– Nem tudom, hogy a háború-e a valóság legabszurdabb formája, de szélsőséges forma kétségtelenül. Néha békében élni és a béke hazugságában vagy képmutatásában élni is nagyon abszurd. Az, hogy mi minden történt, az az abszurd realitása. Négy tömegsírból kerül elő egy ember maradványa. A kilencvenes években, Európában. Ez mi? Ki tudtam volna én ezt találni, miközben nagy képzelgő vagyok? Aligha. Az élet realitása az is, hogy a legabszurdabbat is képes meghaladni.

A novellák címe egy-egy női névhez kapcsolódik, tizenhat fejezeten keresztül „az erotika és a gyilkolás mágikus nyelvén fogalmazódnak meg az élet határhelyzetei”. Miért nők a központi szereplők?

– Miért is? Talán mert a női attribútumot az élet ősforrásának szokás tekinteni. A háborút férfiak csinálják, ők gyilkolnak mindenféle ideák, ideológiák, hagymázas álmok nevében. A hatalom nevében. De mi van a másik oldallal? Aki inkább elszenvedője a háború férfias kísérleteinek?

– A könyv egy makacsul megfejthetetlen rejtélyes világról szól, ahol a háborúra nincs semmiféle értelmes magyarázat, egyedül marad az emlékezés. A Szerezni egy nőt emlékezés?

– Amikor írtam a könyvet, a háborúnak többé-kevésbé vége volt, de hát mikor is ér véget egy háború, ha a traumák a halálunkig virulnak és az utánunk következő generációkban keresik és találják meg a helyüket, hogy tovább szorongassanak. Igen, akkor már nyilván emlékeztem. Meg újrateremtettem. Kerestem egy legendaszerű írói szempontot, ami még a Könnymutatványosok utóhatása volt. Igen, a Szerezni egy nőt emlékezés is. De micsoda emlékezés az a trauma, amivel nap mint nap szembenézel? Nincs felejtés. Az esemény, ami a múltban volt, a tomboló, fölstilizált jelen eseménye.

– Aztán egyszer csak váltottál, életre keltetted Trapitit, s a mesekönyv azon nyomban közönségsiker lett, mint ahogyan a Pálcika, ha elindul…, A 3 emeletes mesekönyv is... Hogyan és miért történt ez, mi inspirált erre?

– Nagyon szeretek gyerekek között lenni, olvasni, közösen mesélni, asszociációs játékokat űzni velük. Több száz gyerekfoglalkozásom volt már szerte az országban. Tanítottam régen, és hát, mint láttuk, mesélni is szeretek. És gyereknek mesélni legalább akkora feladat. De persze a fiamnak írtam az első mesekönyvet, a Trapitit.

– Tanári diplomával író lettél. Mit tanácsolnál a leendő tanároknak, hogyan tanítsanak irodalmat, illetve gyermekirodalmat?

– Nem akarok én tanácsolni semmi különöset. Egyszer Ózdon volt rendhagyó irodalomórám elit gimnazista lányoknak és szakmunkás roma gyerekeknek. Két ilyen osztály együtt egy nagy előadóban. Novellaelemzés. Gondolhatod. És olyan jól sikerült, hogy végig a kezemben maradt a kormány, és nagyon sok mindent láttunk a novella vidékéből. Visszahívtak a következő héten, hogy a tanároknak is tartsak előadást. De ilyen csoda, hogy felkészültségtől, szociális helyzettől függetlenül majd’ ötven fiatal együtt dolgozik, talán csak egyszer van, így köszönettel visszakoztam. Mindenesetre én mindig figyelem, mi érdekli őket. Milyen nyelven beszélnek. Hát persze ez egyre nehezebb. Ugye, magam sem fiatalodom.  

A műveidnek nagy a visszhangja külföldön is, főleg német nyelvterületen. Milyen érzés ez?

– Van néhány fordításom, kétségtelenül. De azért olyan híres nem vagyok. Mondjuk az elég furcsa érzés, hogy megjelent a Virágzabálók spanyolul. És most porosodhat néhány példány egy mexikói kiskönyvesboltban, ami előtt néha ellimuzinozik Jose úr, a drogbáró.

 

Rudaš Jutka

MCSi Design