kele
perec1
garas1
62. évfolyam
49. szám
Lendva 
2018. 12. 06.
kiscim4918
 

Augusztus Oklahomában, avagy nincs már hová menni

oklahoma4818Hosszú idő után a lendvai színházban ismét a bérletes előadások elvárt nívójához illő előadásra került sor a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház Augusztus Oklahomában című vendégjátékával, parádés szereposztásban, Susán Ferenc rendezésében.

Az alaphelyzet tulajdonképpen ismerős, egyszerű, s nem is szokatlan. Az alkoholista író eltűnik, jobban mondva otthagy csapot, papot: gyógyszerfüggő nejét, három nem túl sikeres házasságban sínylődő lányát, unokáját, aki már 15 évesen ismerkedik a drogok világával, s rábeszélésre mindenre hajlandó, például szexre is ismét.

A halálhír, mert közben kiderül, hogy az író vízbe ölte magát, az egymást ritkán látogató családtagokat újra visszahozza a szülői házba. De már a tetem azonosítása miatt kiérkező seriffnek is feltűnik, hogy a haláleset – különösen, mert öngyilkosság történt – majdhogynem hidegen hagyja a család nőtagjait, élükön a megözvegyültet, akinek a darabban hálátlan szerep jut: neki kell azokkal az igazságokkal szembesítenie a családtagokat, amelyekről csak ő tudhatott, például a fiatalok összeházasodási szándékával kapcsolatban azzal, hogy édestestvérek.

A széthullt család tagjai valamilyen módon mind aberráltak, ki a rákkal, ki saját neurotikus gyökerű féltékenységével zúzza össze mások boldogságkeresését, nyugalmát.

A toron a csirkezabálás és az oda nem illő humoros megjegyzések tovább mélyítik a családtagok közötti szakadékot, még az egyik lány, Barbara végső „hatalomátvételi” kísérlete sem hozza meg a várt hatást, s ő is az apja útját folytatja, apró, majd egyre nagyobb dózisokban önti magába a szeszt, s ezzel párhuzamosan durva megjegyzéseivel, a múlt iránti fikarcnyi részvét nélkül teszi tönkre azt is, ami már eddig is romokban hevert. Anyja nyomdokain halad a shakespeare-i gonosz megtestesítőjeként, ami anyja megőrülésének az előfutára. A végső búcsú is a katasztrófát előlegezi, mert a záróképben, a kivonulásnál kimondja, amit ki sem kellett volna, hogy céltalan az élete, hogy férjét és kiskorú leányát elűzve nincs hová mennie!

A Jászai Mari-díjas Vándor Éva és Bozó Andrea játékáról órákig lehetne írni – ahogy felépítik a szerepeket, s elvezetik a mélységeken keresztül a végkifejletig. A rendező pedig szépen, fokozatosan adagolja a felszín alatt játszódó, dühkitörésekig és a tettlegesség széléig fajuló bosszúhadjáratot, egészen a katartikus élményig.

A darab 40 év távlatából is félelmetesen aktuális, az akkori amerikai viszonyok hazai viszonyokat idéznek; mintha csak itthon történne minden, a gonoszság és a képmutatás fővárosában, csak zár alatt, s minden kontrolláltan. Csak ki ne tudódjon valami a családunkról – e takargató gesztussal kísérve. Szóval tiszta Amerika, akarom mondani nyers valóság.

 

 

 

MCSi Design