Koša Péter a Maribori Bölcsészkaron végezte el a fordítói szakot, majd két és fél év alatt a mesterképzést is sikerült befejeznie. Utána állás után nézett, jelenleg félmunkaidőben a Muravidéki Pedagógusok Egyesületének ügyviteli titkári teendőit végzi, félmunkaidőben pedig egyéni vállalkozóként fordító-tolmács és zenész.

Szerteágazó érdeklődése folytán, ismeretségi körének bővülésével a rövidebb fordítások, tolmácsolások mellett a Balassi Intézet jóvoltából műfordítási felkérést is kapott. Az őszi Ljubljanai Könyvvásárra, ahol Magyarország és a magyar irodalom volt a kiemelt vendég, a Budapest Noir című történelmi krimi fordításával bízták meg a szervezők. Ez a Didakta Kiadó gondozásában jelent meg. Elsőként a könyvről kérdeztük.

(Fölső képünkön: Koša Péter (jobbról) a ljubljanai könyvvásáron tolmácsi szerepkörben.)

– Mit kell tudnunk a mű szerzőjéről, Kondor Vilmosról?

– A szerzővel korábban nem találkoztam, de az interneten és máshol megjelent kritikákból, cikkekből az derült ki, hogy ő valójában a nagy elődök után az újabb kori, kortárs magyar krimi megteremtőjének számít. Olyan író, aki újból irodalmi szintre emelte a magyar krimit. A 30-as években játszódó Budapest Noir autentikus leírásokkal és nyelven (argó- és tolvajnyelven) mutatja be az akkori Budapestet. A noir a sötétre utal, de mégsem egészen arra, hiszen a főszereplő körül forgó emberek mégis egy pozitív attitűdöt képviselnek, az amerikai változatban azonban általában maga a főhős is „kettős” színben tűnik fel.

– Milyen problémákkal találkozott fordítás közben?

– Elsősorban a jellembéli és nyelvi „ötvözés” okozott fejtörést, valamint a kritika miatt, mely színvonalas irodalmi műként beemelte a kánonba a művet, irodalmilag is „kifejlett” alkotásként emlegették, így a nyelvi vonatkozásokat (például az argót) is egészséges egyensúlyba kellett hozni.

– A fordítónak tetszett a krimi? Mert valószínűleg ez is meglátszik a fordítói munkán.

– Határozott igennel kell válaszolnom! A könyvben kidolgozott karakterek vannak, a főhős és a barátnője is ilyen, sőt van egy Amerikát látott szereplő is, s mind sajátos világnézetet közvetítenek. Nyelvi szempontból is rétegzett műről van szó, de a történet is érdekes. A nácizmus kezdeti időszaka és más ideológiák, politikai irányzatok (Horthy-korszak) szövik át, a zsidóság is szerepet kap a műben, bár nem holocausti vonatkozásaival, valamint a magyarosítás is, de nem a „sorstalanság” mélabújával. Én csak ajánlani tudom olvasásra a szlovén és a magyar olvasóknak.

– S a folytatás?

– Minden fordító álma, hogy valódi műalkotásokat fordítson, de a mai világban, ismerve a kiadók és szerkesztők elvárásait, nem könnyen megvalósítható álomról van szó. Önszorgalomból most is fordítok egy szlovén könyvet, mellyel a szomszédos országok irodalmának bemutatását szorgalmazó műhelyre készülök. Nekem szlovénról magyarra könnyebb a fordítás, hiszen ez az anyanyelvem, s az első nyelvem – fordítói szakzsargonban – a magyar.

– Milyen segédeszközöket használ?

– Elsősorban saját kútfőből indulok ki, jegyzeteket, szószedeteket is készítek, de a Hradil-féle szótár a leghasználhatóbb segédeszköz. Egy picit már elavult, de még mindig a legteljesebb, bár az elmúlt 20 év nyelvi és kifejezésbeli változásai hiányoznak. Remélem, bekerülök a szlovén–magyar nagyszótár szerzői-készítői közé! Ennek az előkészületei már zajlanak.