kele
perec1
garas1
63. évfolyam
8. szám
Lendva 
2019. 02. 21.
kiscim0819
 

30 évnyi irodalom

cimmutaj0619A Muravidéken éledező irodalmi életnek fontos mérföldköve volt a ma 30. évét ünneplő, 1988-ban elindított Muratáj folyóirat elindulása. Ez olyan esemény, amelyhez hasonló a térségben – sem a Muravidéken, sem Zalában – nem volt, s a folyóiratok hanyatlásának időszakában félő, hogy nem is lesz követője a jövőben. A Muratáj sokakat indított el az irodalmi pályán, társadalomtudományi tanulmányoknak, kritikai írásoknak adott helyet és Kárpát-medencei szintű fórummá vált.

 

 

Értéket képvisel, megjelenést biztosít

 

A tavaly 30. évébe lépő Muratáj folyóirat legújabb számának a megjelenését ünnepelték múlt csütörtökön a Bánffy Központban, melyre az irodalomkedvelők mellett a folyóirathoz és alkotóihoz kötődő írók és szerkesztők is eljöttek.

A rendezvényen a kiadó, az MNMI nevében elsőként Kepe Kocon Lili szólt az egybegyűltekhez, aki a folyóirat előtörténetéről szólt, kifejtve: a Muratáj sem születhetett volna meg, ha a Tavaszvárás íróiban – Vargában, Szomiban és Szúnyoghban – nem munkált volna a folyóirat-alapítási vágy és igény. S bár az elején nem volt egyértelmű, hogy mi az alapítás legfőbb célja, az 1988-as indulást határon innen és túl mindenki ünnepként fogadta.

Bence Lajos szerkesztő köszöntőjében kiemelte: a Muratáj három évtizedes megjelenésének történetében voltak hullámhegyek és -völgyek, de létjogosultságát mindig bizonyítani tudta, s a Mura-menti irodalomnak, később a tudományos életnek is fontos orgánumává vált. 

Varga József, a folyóirat alapító tagja, későbbi felelős szerkesztő kifejtette: a folyóirat a kezdeti nehézségeken túllépve beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s szerte a Kárpát-medencében ismertté vált.   

Halász Albert, aki verseivel már az első kiadványokban is jelen volt, később pedig tanulmányokkal és esszékkel is jelentkezett, felelevenítette, hogy a 16. századi lendvai könyvnyomtatás Kultsár György prédikátor három könyvének kiadásával a szellemi életnek is irányadója lett, majd a századfordulón a sajtóban megjelentek Bellosics és mások tárcái, irodalmi alkotásai, a Muratáj megjelenésével pedig a folytonosság kérdése is megoldódott. – Egy dolog azonban bizonyos, idehaza sohasem élvezett nagy tiszteletet, s ma, amikor a szlovén irodalmi közvélemény már értékeli a Lendván folyó irodalmi tevékenységet az itt született alkotások fordításban való megjelenésének támogatásával, az írók továbbra is úgy érzik, légüres térben alkotnak.

Bence Lajos a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a Muratáj – és társai, a Naptár és a községi kultúregyesület által támogatott Lendvai Füzetek kétnyelvű kiadvány – a Muravidéken kuriózumnak számított. Emlékeztetett: a sokkal fejlettebb muravidéki szlovén irodalmi közvélemény ellenére a kiadók nem jártak sikerrel a folyóirat-alapítással, így a múzeumi évkönyvsorozaton kívül irodalmi jellegű folyóirat az elmúlt 30 évben nem jelent meg a térségben.   

Göncz László, aki szintén ott bábáskodott a Muratáj megszületésénél, kifejtette: az irodalmi csoportosulás által jegyzett könyvek mellett a Muratáj nagyban hozzájárult a muravidéki irodalom nevének öregbítéséhez. Göncz felhívta a figyelmet arra is, hogy a muravidéki művészeti körök is mindig támogató szándékkal közeledtek a folyóirathoz, akár írásaik közlése vagy a kiadványok grafikai arculatának kérdése merült fel. Az első „gólyás” borítót még Göntér Endre tervezte 1988-ban, az utána következő években viszont Meszelics László készített jobbnál jobb címoldalakat a folyóiratnak, a tematikus számok az ő keze nyomát dicsérik. Göncz emlékeztetett arra is, hogy a folyóirat lökést adott az irodalmi életnek, több fiatal pályakezdő is itt jelentette meg műveit, így C. Toplák János, Halász Albert, Zágorec-Csuka Judit, akik ma több kötettel is rendelkeznek.   

Hogy milyen jövőt jósolnak a folyóirat túlélésének, az Bence Lajos szerint attól függ, hogy a címlapon szereplő irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai jelzőknek lesz-e a jövőben is munkatársi gárdája, lesznek-e szerzők, akiket irodalmunk barátaiként szoktunk emlegetni, s az egyre fogyatkozó magyarországi és hazai folyóiratok között megtalálja-e hitelét, létjogosultságát. A fiatal írók, lelkes kezdők, „Pál Péterek és Vida Dorijánok” felvállalják-e a hazai irodalomszervező munkát? Az is kérdésként merül fel a publicitást illetően, hogy az internetes kulturális portálok általi virtuális megjelenési forma érdeklődőkre találhat-e?

– Én a magam részéről elégedett vagyok a 30 év teljesítményével, hiszen a folyóirat lendületet adott az irodalomnak, új és régi szerzők jelentkeztek közlésre a folyóiratban, a magyarországi és más határon túli közösségek írói is szívesen közöltek a lapban. Mi azt szeretnénk, ha a jövőben sem feledkeznének el rólunk, ezért várjuk a rólunk és a magyarságról szóló írásaikat, reflexióikat, ezzel a Mura-mentén kilombosodó irodalmi és tudományos kutatómunka iránti tiszteletet is kifejezik – tette hozzá Bence Lajos.

 

 

MCSi Design