Színes falfestmény a lendvai Fő utcán

  • Nyomtatás
  • fal4119Az emberek egy idő után megszokják a látványt akkor is, ha az csúnya. Nap mint nap képesek vagyunk elmenni úgy dolgok mellett, hogy észrevennénk, mennyire zavarók. Lendván is így volt: a város közepén a Fő utcát egy rozsdás fal csúfította. Sokaknak talán fel sem tűnt.

    Aztán egyszer csak elkezdődött valami. Fehér lett a fal, majd színek kerültek fel rá, Szépen lassan pedig egy egész történet bontakozott ki rajta. Ma jó ránézni, aki elsétál mellette, talán lassabbra fogja a lépteit és el is olvassa a rajta lévő gondolatot.

    Varga Gorazd és élettársa, Stergulc Nastja keze munkáját dicséri az alkotás. – A lendvai polgármester, Magyar Janez hozzám fordult, hogy nem ismerek-e véletlenül valakit, elsősorban helyi művészt, aki elvállalná, hogy ezt a falat lefesse. Közeledtek a nyári helyi rendezvények, és szerette volna, ha addigra ez a rozsdás fal nem csúfítaná el az utcaképet. Én pedig szinte azonnal felajánlottam magamat és a barátnőmet, Nastját, hogy mi megcsináljuk, hiszen személyes kötődésem is van a helyhez – mondta Gorazd, a Lendvai Galéria-Múzeum restaurátor-asszisztens munkatársa, aki több okból is örült a lehetőségnek. Először is azért, hogy végre lehetőséget kapott, hogy tegyen ő is valamit a városért, a helyi emberekért, másfelől pedig személyes kötődése miatt. – Pontosan ezen a helyen állt a nagyapám boltja. Ő volt a vegyeskereskedés tulajdonosa, a boltos, akit mindenki jól ismert. Régen ebben az utcában nagy élet volt, mára ez csak néhány idős ember emlékezetében él. A bolt épülete tönkrement, le kellett bontani, s egy csúf, romos terület maradt a helyén. Éreztem, hogy ez a feladat tehát nekem való – mondta, miközben elsétáltunk megnézni a mára látványossággá lett alkotást. A nagy felületeket látva arról kérdeztem az alkotókat, hogy találták ki a teljes látványt. – Először az egész falat fehérre alapoztuk, majd hozzáláttunk a tervezéshez. Én ebben elég jó vagyok, amolyan kezdőenergiaként működöm és elindítom a folyamatot. Az élettársam pedig pont a megvalósításban nagyon jó, így tökéletesen kiegészítettük egymást a munka folyamán. Körülbelül két hétig dolgoztunk folyamatosan. Otthon gyártott sablonok segítségével vittük fel a mintákat spray-vel, illetve ecsettel és szabadkézzel – ebben Nastját illeti a dicsőség, ő nagyon tehetséges képzőművész. A teljes alkotásnál a naiv műfajt alkalmaztuk, mivel úgy éreztük, hogy az emberek többsége ezzel tud a legkönnyebben azonosulni. A rajzokon a legnagyobb lendvai rendezvényekre koncentráltunk elsősorban, így került fel a Halászléfőző Verseny, a Bográcsfeszt, de felkerült például a Vinárum torony is mint látványosság. Arra is próbáltunk odafigyelni, hogy megjelenítsük a tradicionális elemeket, szimbólumokat – például a magyar virágmotívumokat –, amelyekkel azt próbáltuk kifejezni, hogy itt több nemzetiség él együtt. Néhány bölcsesség is került a falra szlovén és magyar nyelven, illetve nem utolsó sorban a nagyapám is kapott egy helyet, így adóztunk az emléke előtt az egykori vegyesbolt helyén – mondta Gorazd, majd arról s szólt, hogy viszonyultak az emberek ahhoz, hogy a szemük láttára folyt az alkotás, az utcán. – A szemközti kocsma teraszán ülők számára igazi műsor volt, ahogy naponta követhették, hogy szépül meg a fal. Érdekelte az embereket, hogy mi lesz itt, és ettől egy kicsit úgy éreztük, hogy újra feléledt ez az utca – mondta elégedetten.

     

     

    A fal valóban egyedi dísze lett a Fő utcának. A fiatalos, modern és merész vállalkozás jól végződött. Vagyis tulajdonképpen még nincs teljesen vége. Az Alsó utca felé vezető lépcsősor mentén még van hely, ahová kerülhetnek rajzok. Hogy mi fog életre kelni ezeken a felületeken, bizonyára hamarosan kiderül. Addig is, ha tehetik, álljanak meg egy pillanatra a falnál, csodálják meg ennek a két fiatalnak a szorgalmát és olvassanak el egy-két bölcsességet. Ez is Lendva, és miért ne lehetne ily módon teret biztosítani a fiatal tehetségeknek?