kele
perec1
garas1
64. évfolyam
14. szám
Megjelenés:
2020. 04. 09.
kiscim1420
 

Car Evgen: Moja zgodba (Cár Jenő: Életem könyve)

carkonyv12200PAZU (Pomurska akademsko znanstvena unija), 2020. 216 oldal

Január végén jelent meg a Muravidéki Művészeti és Tudományos Akadémia (PAZU) gondozásában Cár Jenő regényes, sok-sok önvallomást és személyes életrajzi vonatkozásokat tartalmazó műve. A Muravidék első akadémiát végzett, 2006-tól nyugállományba vonult színművészének nem kevés megpróbáltatással teli életpályájáról e kötet több is, kevesebb is egy szokásos művészpálya képének a megrajzolásánál.

Több, mert – a gyermekkorhoz és a tanulóévekhez kötött tartalmakon kívül – a szülőföld szokásrendje, vallási és társadalmi életének egy-egy eddig csak helytörténeti írásokból és anekdotákból ismert vonatkozásai is megjelennek.

A paraszti származású, később országos hírű művész az elsők között volt, akinek a keresztnevét az anyakönyvi Jenőről szülei beleegyezésével Evgenre kellett cserélnie, „mert Jugoszláviában Jenők nincsenek” – szólt a hivatalos magyarázat. Nem kevesebb lelki próbatételt jelentettek számára – olvashatjuk a könyvben – a lendvai algimnáziumban őt ért sérelmek, amikor a kulákgyereket az új rendszer a vallási-származási szokásai, karácsonyi és húsvéti öltönybe öltözése miatt ítélte el. A Dobronak és Lendva közötti, akkor mérhetetlennek látszó különbség és a „kiközösítő” eljárás miatt a diákévek Lendváját később is a „legidegenebb” városként emlegeti.

A névváltoztatással kapcsolatos, látszólag könnyen lefolyt eljárás után a színiakadémián – szinte teljesen elszigetelten – újra az anyanyelv kérdése került előtérbe; a gond szlovén nyelvű megnyilatkozásaiban, a kiejtés szintjén mutatkozott meg. Másfél évi színházi képzés után még mindig felvetődött a színészi munka és a színpadi jelenlét alaptételének számító „nyelvi jelenlét” kérdése, mely csak „tiszta nyelven” lehetséges. Közben tudta azt is, hogy szlovén színészként imádott magyar anyanyelvét is veszély fenyegetheti. „Szlovén színművészként éreztem a nyelvi átneveléssel együtt járó következményeket, hogy a színházi dikció tökéletesre csiszolásával az anyanyelvemet részben el is veszítem.”

carkonyv1220A nyelv és az anyanyelv kérdése nyomán, a nyelvében él a nemzet későbbi megfogalmazójaként Cár – az anyanyelv iránti rajongó szeretete jeléül – a Tízparancsolat 11. parancsaként a „Szeresd anyanyelvedet” tételt vésné a kőtáblákra.

A szerző a „családi szokásrendként” emlegetett vallásosság kérdését, a paraszti értékrendnek a színészi-városi értékrenddel való összeegyeztetéséből származó dilemmáit a színészpályán és a színházban megszokott legnagyobb őszinteséggel és szókimondással, néha talán kicsit „tapintatlan” módon fogalmazza meg. Egy azonban vitathatatlan, a szókimondás, az őszinteség a szülők és az ősök iránti tisztelet és a szakmai alázat jegyében, de a hitelesség érdekében jelenik meg.

A nyelvi művészeteken kívül a képzőművészetek iránti tiszteletének kifejezését a művészet hazai genezise alapjának is tekinthető templomi freskók szintjén kezdi. Ezek lehetnének a muravidéki magas szintű képzőművészet ösztönzői – vallja a 200-nál több karaktert megformáló művész, akinek kijárt a fiatal pályatársak szófordulatává vált, a színházi teljesítménynek szóló „Jeni je car!” (Jenő a cár!) szólás. A képzőművészeti hagyomány analógiájára amatőrszínházi-népi színjátszásunk is előkerül az írásokban, mellyel Cár a saját pajtájukban, 5–6 évesen kezdett ismerkedni, s ez később is hajtóereje volt munkájában. A színészi pálya szakaszaiban visszatérő dilemmák során egy percre sem volt előtte kétséges, hogy munkabírását, önbizalmát is paraszti konokságának köszönheti. Szőlőtermelőként pedig ma is büszkén vállalja az önjellemző „színes paraszt” jelzős összetételt, aposztrofálást.

A szlovén nyelven született életrajz és pályarajz magyar változatát is tervezi a szerző, addig is elégedjünk meg e rövid ismertetővel. 

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben