kele
perec1
garas1
64. évfolyam
39. szám
Megjelenés:
2020. 10. 01.
kiscim3920
 

Nem a szegénységet, az életet keresi

kerblerA lendvai zsinagógában augusztus 8-tól október 18-ig tekinthető meg Stojan Kerbler, az egyik legjobb szlovén fotós, idei Prešeren-életműdíjas alkotó mini retrospektív kiállítása.

 

A hagyományos tárlatmegnyitó a járványhelyzet miatt ugyan elmaradt, de Stojan Kerbler a kiállítás nyitónapján ellátogatott Lendvára, és a szervezőkkel együtt - Baumgartner Dubravkóval, a Lendvai Galéria-Múzeum igazgatójával és Dolenčić Davorral, a Pannónia Fényképészeti Egyesület elnökével – a sajtónak bemutatta a válogatást, valamint szólt a fotográfia jelentőségéről, üzenetéről, aktualitásáról…

 

 

A ma 83 éves, Ptujska Gora-i születésű Stojan Kerbler kétségkívül a szlovén fotózás központi egyénisége, így jellemezték - nem először - a Prešeren-életműdíj átadásakor is. Munkásságát e rangos díj mellett számos egyéb kiemelkedő elismeréssel jutalmazták, nem utolsó sorban már 1979-ben elnyerte a Prešeren-alap díját.

Kerbler már egyetemista korától (polgári szakmája villamosmérnök) a fotózás szerelmese, első kiállítása 1960-ban volt. Fotós sikerei 1965-ben kezdődtek, amikor Ljubljanából visszatért a szülőhelyére, s az elfelejtett Halozét és az ottani emberek sorsát kapta lencsevégre, a ptuji utcákon készített portrékat, megörökítette a disznóvágást. Ezen ciklusok több, ma már ikonikusnak mondható fotója teszi valójában ismertté. „Széles látószögű lencséjének képei csendben és szeretettel mutatták meg az ott élők arcát. Nem a nagy tetteket vagy a felforgatást kereste…” – vallja Kerbler halozei sorozatáról a munkásságának kiváló ismerője, Boris Gaberščik fotós. Maga Kerbler is többször idézte az elemzéseit a lendvai bemutatkozásán. „Én Halozén − ellentétben számos akkori jugoszláv fotósokkal, akik eljöttek és a szegénységet keresték, hogy lám-lám a fejlett Szlovéniában is vannak szegény területek − nem a szegénységet, hanem az életet kerestem, keresem” – mondta. Lendvai kiállításán 1965 és 2017 közötti fotói láthatók. Legújabb ciklusában azonban már nincsenek arcok, emberek, mozgás… hanem csak házak, homlokzatok és az idő nyoma. És ez is az élet. Mindenképpen érdemes megnézni.  

MCSi Design