kele
perec1
garas1
64. évfolyam
39. szám
Megjelenés:
2020. 10. 01.
kiscim3920
 

Nagyvásznon a kétnyelvű Részecskék

film1Lendván a színházterem szabadtéri színpadán pénteken este premier vetítésen bemutatták Horváth Botka Áron fiatal hazai rendező Delčki/Részecskék című kétnyelvű rövid játékfilmjét, melyet tavaly ilyenkor forgattak Lendván. A premiervetítés nyitotta az augusztus 7-9. között tartó Rövidfilmek Bográcsa 2020 filmfesztivált is.     

 

Horváth Botka Áron a film forgatókönyvével a Ljubljanai Szín-és Filmművészeti Akadémia (AGRTF) Grossman forgatókönyvírási-pályázatát nyerte meg 2017-ben, majd a projekt 2018-ban támogatást nyert a Szlovén Filmközpont pályázatán is. A forgatás - Lendva Község és a Lavina Kultúrklub támogatásával, az A Atalanta produkciós ház gyártásában – tavaly augusztusban zajlott Lendván és Petesházán. A történet egy testvérpárról szól – a főszerepekben Tot Teodort és Pratnekar Xavert, az 1. Sz. Lendvai KÁI tanulóit láthatjuk -, akik anyjukkal élnek (Auguštin Tamara), és hiányolják apjukat. Amikor egy forró nyári napon meglátogatja őket kamionsofőr apjuk (Nagy Zsolt), felborul a béke, érződik a felnőttek közötti feszültség. Az apa megígéri Teodornak, hogy elviszi őket másnap Budapestre a Forma 1-es futamra. A fiún áll a döntés, hogy anyja akarata ellenére elmenjenek-e vagy sem. Végül hajnalban az öccsével megszöknek hazulról a megbeszélt helyre, de az apjuk nem jelenik meg. A fiú ekkor megérti, milyenek is tudnak lenni a felnőttek. Majd ő sem keveri bele öccsét a felnőttek dolgába, mint ahogy korábban anyjuk sem beszélt vele erről.  

 

 

A két szimpatikus főszereplő, akik között a rendező szerint már a válogatáson érződött a szinergia. Szinte egyöntetűen mondták el, hogy egyedi élmény van mögöttük, élvezték a forgatást, és minden bizonnyal vállalnának még filmszerepet. A stáb tagjai között is kiváló volt a hangulat, melyről Horváth Botka Áron rendező is szólt a vetítés utáni beszélgetésen (a folytatásban), valamint Štampah Misi, a producer segédje is hasonlóan vallott. És ez tükröződött a vásznon is. A film utómunkálatait idén februárban fejezték be. Több hónapig tartott a montázs, hiszen a 15 perces rövidfilmhez öt és fél órányi nyersanyag készült. Majd a hangszerelés következett. A rendező szándékosan nem alkalmazott zenét, az akarta, hogy teljesen természetes legyen a film, és inkább a dokumentumfilmekhez hasonlítva egy valós részletet adjon ennek a családnak, illetve Teodornak az életéből. A közönség is így fogadta be a filmet, nagy tapssal jutalmazva azt.

 

A forgatókönyvről: „Először egy másik forgatókönyvön dolgoztam, de a történet sehogy sem állt össze. Valójában már csak néhány óra volt a leadási határidőig, amikor eszembe jutott egy kedves gyermekkori barátom hasonló tapasztalata. Megírtam a történetet, és a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban, minden lektorálás nélkül, benyújtottam és megnyertem a díjat. És akkor életre kelt a történet. Azt gondolom, hogy éppen azért, mert a megírásához nagyon rövid idő állt rendelkezésre, hiteles és őszinte.”

A gyerekszereplőkről: „A kétnyelvű szereplők keresése az én kívánságom volt, azért, hogy megőrizzem, illetve bevezessem/beiktassam a filmbe térségünk magyar-szlovén kétnyelvűségét, mely egyedi a saját mivoltában. Teodor és Xaver kiemelkedtek a többiek közül, érezhető volt a szinergia közöttük, így a döntés nem volt annyira nehéz, annak ellenére, hogy sok volt a jelölt. Először dolgoztam gyerekekkel. Rendkívüli tapasztalat volt, mert nagyos valóságos volt, ezeket az érzéseket nem lehet színlelni, mert érzéki szinten történnek meg.”

A forgatásról: „Maga a forgatás öt napig tartott, kivételesen jó hangulatban, mely azért is volt ilyen szuper, mert olyan lokáción voltunk – a Tomšič utcában, a régi Nafta-lakótömböknél -, ahol befogadtak minket. Ezúton is köszönetemet fejezem ki. Az ugyanis mindig fontos, hogy a környezet, melyben filmesként dolgozol, elfogadjon, mert így összpontosítani tudsz a munkára. És ez külön élményt nyújt. A filmstáb - viszonylag kis stábról van szó, 15-25 ember - szuper volt, ismertük egymást, több projekten már együtt dolgoztunk. Ez is fontos, mert így tudod, milyen a csapat dinamikája, milyenek a viszonyok. A filmgyártás rengeteg időt és türelmet követel, és sosincs pontosan úgy, ahogy azt az ember elképzelte. Ezért jó, ha alacsonyak az elvárások… Viccelek! Viszont az az igazság, hogy a filmnek saját élete van. Irányíthatod, és megpróbálhatod a kívánt mederbe terelni, de meg kell engedned, hogy egyedül éljen. Van, amikor ez sikerül, és van, amikor nem. Mi maximálisan igyekeztünk, és úgy tűnik, ez számít a legjobban.”

A címről: „Mindenki saját maga interpretálhatja. De úgy vélem, rengeteget elárul. Egy tipp: létezik egy egység, és ez szétesik. Úgy gondolom, hogy egy élet során időnként megtörténik, hogy valami szétesik, hogy az adott állapotok felbomlanak, és csak részecskék maradnak, melyek aztán talán összerakhatók egy új egységbe.   

MCSi Design