kele
perec1
garas1
64. évfolyam
42. szám
Megjelenés:
2020. 10. 22.
kiscim4220
 

Műfordítók találkozója – fókuszban a magyar nyelv

forditok4120A Szlovén Műfordítók Egyesülete idén október 9–11. között Mariborban és Lendván szervezte meg a már 1975 óta rendszeresen megtartott éves szimpóziumát. A nemzetközi jellegű találkozón két témából hangzottak el előadások. Sajnos a járványügyi körülmények miatt külföldről nem tudtak eljönni az előadók, de a közönség online követhette az ő előadásaikat is.

Tanja Petrič, a Szlovén Műfordítók Egyesületének elnöke röviden szólt az egyesületről, ezen belül a szimpózium témájáról és céljairól. A 200 fős egyesület (kizárólag szépirodalmi fordítók) által szervezett tanácskozás az évek alatt nemzetközivé vált. Az utóbbi néhány évben ugyanis a szlovén irodalom más nyelvekre fordításai mellett a határon túli irodalom szlovén nyelvű fordításai is bemutatásra kerülnek. 2016 óta minden évben egy-egy nyelv kerül a fókuszba – a német és a délszláv nyelvek után az idei évben a magyar nyelvet választották. Így nem véletlen, hogy Lendva mint kétnyelvű terület lett a szimpózium második és harmadik napjának a színhelye.

A szimpózium első témájával kapcsolatos előadások elsősorban a gyermek– és ifjúsági irodalom fordításával foglalkoztak, például Mladen Pavičić szlovén nyelvi lektor Kajetan Kovič, a magyar költészet fordítójának munkáját mutatta be; dr. Bakonyi Gergely az epikus költészet fordításának specifikumairól beszélt, de volt szó a cserkészeti elveknek a fordításra gyakorolt hatásáról (dr. Nike Kocjančič Pokorn) és az ifjúsági irodalom fordításainak értékeléséről (dr. Barbara Pregelj) is.

 

A magyar irodalom fordítása Szlovéniában

 

A találkozó másik témakörében – a szépirodalmi szövegek szlovén nyelvről magyarra és magyar nyelvről szlovénra fordítása – három előadást hallhattunk.

Az első előadó, Zágorec-Csuka Judit a 2015-ben megjelent, „A magyar–szlovén és a szlovén–magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban” című könyvének egy részletét mutatta be, korszakolva a műfordítókat és a műfordításokat 1945 után (elsősorban a magyarról szlovén nyelvre fordított műveket). Előadása során röviden bemutatta azokat a magyar szerzőket, költőket, esszéírókat, akiknek a műveit lefordították szlovén nyelvre, valamint a muravidéki műfordítókat, akik több évtizeden át tevékenykedtek a magyar–szlovén fordítástudományban, ezáltal fontos kapcsolatokat hoztak létre a két szomszédos, de kontrasztív nyelv és kultúra között. Véleménye szerint elegendő műfordító volt/van ebben az időszakban és térségben, közöttük említve például Štefan Barbarič és Vilko Novak professzorokat és irodalomtörténészeket az 50-es években, Vlado Perešičet és Jože Hradilt a 60-as években, Gállos Orsolyát, Elizabeta Bernjakot, Bea Baboš Logart a 70-as években. A 80-as években hozzájuk csatlakozott még Vlado Peteršič, Kajetan Kovič, Marjanca Mihelič, a 90-es években és 2000 után – hogy csak néhány nevet említsünk – Gaál Gabriella, Mladen Pavičić, Bence Utroša Gabriella.

 

 

Bálint Čeh Júlia „véletlenül csöppent” a műfordítói közösségbe, hiszen elsősorban szakfordítóként és tolmácsként dolgozik. Grosuplje mellett él, és az ottani kulturális közalap 2008 óta támogat egy fordítási projektet, amelynek keretében Josip Jurčič Kozlovska sodba v višnji gori (Meggyhegyi kecskeper) című humoreszkjét fordítják le több nyelvre (már 12 nyelven olvasható). „A Meggyhegyi kecskeperben megjelenő tulajdonnevek fordítása” című előadásában röviden bemutatta a nehézségeket és a dilemmákat, amelyekkel a fordítás során találkozott. Az irodalmi nevek a mesékben általában pozitívnak és/vagy negatívnak minősítik a személyt, amely ezt a nevet viseli; zömében származékszavakról van szó, amelyek különböző asszociációkat és érzéseket keltenek az olvasóban. Pont emiatt sokszor nehézséget okoz ezek átültetése más nyelvre. Az előadó röviden arról is szólt, milyen fordítási megoldásokra jutottak a más nyelvekre történő fordítások során.

Marjanca Mihelič előadásában rávilágított néhány strukturális és interpretálási nehézségre a magyar nyelvű szépirodalom szlovén nyelvre fordításában, megadva ezek megoldásait saját fordításai alapján. Mint műfordító arra törekszik, hogy a fordítás során minél nagyobb mértékben megőrizze az eredeti mű esztétikai tartalmát és a szöveg formáját. Nem egyszerű folyamatról van szó, hiszen a magyar és a szlovén nyelv messze állnak egymástól nyelvrokonság szempontjából, így a közvetlen nyelvi átültetés nem mindig lehetséges. Így a fordítás során állandóan mérlegelni kell és döntéseket kell hozni arról, hogyan lehet elérni a teljes olvasási élményt a fordításban is.

Az előadásokból és az azt követő vitából arra következtethetünk, hogy a magyar irodalom fordítása erőteljesen jelen van Szlovéniában. A gond abban van, hogy erről nem beszélünk eleget és nem irányítunk elegendő figyelmet a műfordítók teljesítményére. A lefordított művekről jelennek meg ajánlások a szlovén irodalmi lapokban vagy nyelvészeti folyóiratokban, de sajnos erről csak kevesen tudnak és a lefordított művek bemutatása zömében Ljubljanában történik. Ezenkívül az évek alatt változik az olvasóközönség is, ami befolyással bír a fordítandó művek kiválasztásánál.  

A magyar irodalom fordításában fontos mozzanatot jelent a vilenicai nemzetközi irodalmi fesztivál, hiszen eddig az összes ott díjazott magyar szépirodalmi művet lefordítottak szlovén nyelvre (Eszterházy Péter, Nádas Péter, Kukorelly Endre és mások műveit). Zágorec-Csuka Judit szerint, aki 2012 óta a maribori fordítói tanszéken oktat, a műfordításnak vannak fiatal szakemberei (hat hallgató már szerzett diplomát), így van jövője.

FaBri

MCSi Design