kele
perec1
garas1
63. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2019. 09. 19.
kiscim3819
 

Munkahelyi kiégés

A munka életünk egyik nagyon fontos területe, hiszen egyrészt biztosítja számunkra a megélhetést, kiteljesíti az önbecsülést és önbizalmat kölcsönöz, másrészt azonban forrása lehet számos frusztrációnak és negatív hatásoknak is. A burnout, azaz a munkahelyi kiégés elsőként olyan szakmáknál került meghatározásra, ahol a dolgozók emberekkel dolgoztak, de később más szakmáknál is meghatározásra került (függetlenül a munkától), amely az egyén életének más területeire is kihat.

A krónikus problémák és a stressz egy egyénnél minden területen vezethetnek kiégéshez, amely kiégés a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint olyan állapot, ahol az egyén kimerült, illetve fennállhat deperszonalizáció is (cinizmus és visszahúzódás) és csökken a személyes hatékonyság. A burnout különbözik a munka miatti kimerültségtől. Ez utóbbi a túlzott munkavégzés normális következménye, amely pihentetéssel kiküszöbölhető, míg a kiégés esetén a pihenés nem elegendő.

A kiégés lassan fejlődik ki, az évek során. Kezdetben a magas munkakövetelmények, a magas munkahelyi stressz és a nagy elvárások vannak jelen. A munkakövetelmények magasabbak, mint az erőforrások, de a munka nem felel meg az egyéni elvárásoknak. Az egyén kimerülésének jelei és tünetei tükröződnek az érzelmi, fizikai, viselkedési és motivációs szintekben, illetve a gondolkodás területén. Idővel az egyén krónikusan fáradt lesz, pszichés és fizikai kimerültség következik be. Alvászavarok és egyéb egészségügyi problémák, például fejfájás és különböző fájdalmak léphetnek fel. Később felmerülhet az apátia, a depresszió, az unalom, a munkával szembeni negatív hozzáállás. Az egyén cinikus, közömbös lesz (deperszonalizáló). A kiégési folyamat utolsó szakaszában az egyén kétségbeesettnek és tehetetlennek érzi magát. Saját magában, saját maga ellen ellenszenvet érez, de más emberek és minden dolog iránt is, amihez bűntudat, elégedetlenség társul.

Önsegítés és megelőzés a kiégés ellen

A következőképpen tudunk segíteni a kiégés ellen:

A feladatokat, amelyeket végre kell hajtani, fontossági sorrend alapján osztályozzuk és napi munkatervet készítsünk. Állítsunk be reális, elérhető célokat, amelyek eléréséhez nem leszünk teljesen kimerültek. Rendszeresen tartsunk szünetet és pihenjünk. Tanuljuk meg, hogy segítséget kérjünk a kollégáktól és együtt dolgozzunk velük, ne szigeteljük el magunkat a kollégáktól. Időközben oldjuk meg a kollégákkal és feletteseinkkel való kapcsolat lehetséges problémáit. Ha nem vagyunk elégedettek, fontoljuk meg az új munkahelyen való munkavégzést vagy bizonyos kapcsolatokat szüntessünk meg. Gondoljunk az értékeinkre és a személyes küldetésünkre, illetve hogy mibe fektessük be az energiát és az időt. Tekintsük át azokat a tevékenységeket, amelyek megterhelnek, valamint hogy melyek azok, amelyek során ki tudunk kapcsolni. Próbáljunk gyakrabban foglalkozni azokkal a tevékenységekkel, amelyek kikapcsolódást nyújtanak. Állítsuk be a határértékeinket és tanuljunk meg nemet mondani, ha a munka meghaladja a rendelkezésre álló energiát és képességeinket. Tanuljuk meg megdicsérni saját magunkat és megjutalmazni magunkat az elért eredményekért; értékeljük a saját munkánkat. Időközben ellenőrizzük a kiégés mértékét és figyeljünk arra, hogyan reagálunk az érzelmi, fizikai és mentális terhekre. Változtassuk meg az életmódunkat.

Forrás: http://www.nijz.si/sl/izgorelost-na-delovnem-mestu

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben