Muravidék 1921 márciusa – Belgrád szerint aggasztó a helyzet a Muravidéken

  • Nyomtatás
  • muravidek1021Kölcsönös bizalmatlanság

    Ahogy azt korábbi összefoglalóinkban többször említettük, a Muravidék integrálódása a délszláv királyságba nem történt zökkenőmentesen. A jugoszláv, illetve szlovén tartományi hatalom és a muravidéki lakosság között nehezen teremtődött meg az összhang és a bizalom, amit a magyar–jugoszláv államhatár konkrét megállapításának közelgő időpontja még inkább fokozott.

     

    Képünkön: A Muravidék politikai és társadalmi életének főszereplői 1921 márciusában is rendkívül aktívak voltak (balról jobbra: id. Klekl Jožef, országgyűlési képviselő, laptulajdonos és felelős szerkesztő, Lipovšek Gašper, kormánybiztos és Sever Božidar, Alsólendva polgármestere, valamint a polgármesterek és falubírák szövetségének elnöke). Forrás: Pokrajinski muzej Murska Sobota – Muraszombati Területi Múzeum, Krenn Mark – muraszombati fénykép- és régiséggyűjtő gyűjteménye.

     

    A belgrádi belügyminisztérium Szlovéniáért felelős osztálya 1921 márciusában figyelmeztette a tartományi kormányt, hogy aggasztó a politikai helyzet a Muravidéken. Felszólították őket, hogy sürgősen válaszoljanak a feltett kérdéseikre. A belgrádi belügyminisztériumot érdekelték a konkrét nemzetiségi arányok, továbbá hogy milyen a szlovén származású lakosság és milyen a nemzetiségek viszonya a jugoszláv állomhoz, valamint hogy a hivatalnokok milyen nemzetiségűek. Az iránt is érdeklődtek, hogy van-e még a tájegység területén nagyobb, felosztásra alkalmas földterület, ahová jugoszláv érzelmű lakosságot tudnának telepíteni és hány fő jöhetne számításba. Az ideiglenes államhatár védelméről is jelentést kértek, és rákérdeztek, hogy szükség esetén milyen módon lehetne annak szilárdságán javítani. A tartományi kormány a felszólítást március 21-én Lipovšek kormánybiztosnak továbbította, akinek 14 nap alatt kellett beszámolót készítenie. Úgyszintén a tájegység bizonytalan állapotára utal, hogy a ljubljanai belügyi főhatóság 1921. március 5-ei levelében felhívta a tartományi kormány figyelmét egyrészt a Muravidék Ausztriával határos községeiben tapasztalt jugoszlávellenes agitációra (ami vélhetően német részről az osztrák–jugoszláv határmegállapító bizottság munkájának megnehezítése miatt fokozódott), követelvén a megbízhatatlan falubírák eltávolítását a német többségű falvakban, másrészt figyelmeztettek a Magyar Területvédő Liga ténykedésére. E szervezet feltehetően olyan fémemblémákat juttatott a muravidéki községi hivatalokba, melyek a „feldarabolt Magyarországot” ábrázolták. Felszólították a kormánybiztost, hogy ellenőrizze, megtörtént-e már az „államellenes” tárgyaknak az összegyűjtése az illetékes hatalmi szervek részéről.

     

     

    A Novine hetilap nehézségei és cikkei

     

    A Klekl Jožef képviselő és laptulajdonos által kiadott Novine hetilap megjelenésénél anyagi gondok merültek fel, ezért a nyugalmazott plébános támogatást kért az államtól. Kérvényét Lipovšek kormánybiztos támogatta, mert véleménye szerint Klekl anyagi helyzete tényleg rossz volt. Ennek szellemében a tartományi kormány elnöksége javasolta a szövetségi pénzügyminisztériumnak a támogatás biztosítását, „mert a lapot nemzeti érdekből fenn kell tartani”. Hogy ne kelljen ezzel a költségvetést közvetlenül terhelni, a Klekl március 1-jei levelében javasolt megoldást szorgalmazták, hogy az előfizetésként korábban összegyűjtött koronát váltsák át érvényes valutára (magyarán: fogadják el), ami a pénzügyminisztérium úgynevezett lepecsételése után lett volna lehetséges. A pénzügyi hatóság azonban nem mutatott erre hajlandóságot, mivel érvelésük szerint ez a muravidéki lakosság felháborodásával járt volna, ezért a Novine anyagi gondjai nem oldódtak meg. Álláspontjukat befolyásolhatta, hogy akkoriban kezdett megjelenni a „Prekmurski glasnik” című hetilap is, amely ideológiai szempontból alighanem közelebb állt az akkoriban befolyásos tisztségviselők világnézetéhez.

    Egyébként a Novine hetilap hasábjain 1921 márciusában hangzatos cikkek láttak napvilágot. A március 20-ai számban Klekl arra vonatkozóan írt hosszú vezércikket, hogy miért szükséges a papoknak részt venni a politikában. E témával az őt ért kritikák miatt foglalkozott, és – egyebek mellett – arra utalt, hogy a papok azok, akik a muravidéki ember mellett kiálltak a magyar időszakban, és ezt teszik a jugoszláv állam keretében is. A másik gyakori téma a földreform volt, mivel az a Muravidéken több oknál fogva sem zajlott zökkenőmentesen. Klekl és a Parasztszövetség vezetői folyamatosan a kisember érdekeit hangsúlyozták. Egyebek mellett arra figyelmeztettek, hogy a rászoruló emberek az úgynevezett urasági erdőkből nem kapnak sem tűzifát, sem épületfát, amit erélyesen elítéltek.

     

     

    Lipovšek kormánybiztos törekvései

     

    Lipovšek kormánybiztos március 14-én úgyszintén hasonló problémáról tájékoztatta levelében a ljubljanai agrár-főigazgatóságot. Hangsúlyozta, hogy a muravidéki agrárirodának komoly gondjai voltak a nagybirtokosok, illetve azok megbízottjai befolyása miatt, akik szerinte nem vették figyelembe az állami rendelkezéseket. Lipovšek az elhanyagolt erdőbirtokokra külön figyelmeztetett, mivel már több éve nem folyt az erdőkben megfelelő szakmai tevékenység. A kormánybiztos úgy vélte, hogy amíg a nagybirtokosoknak a földreformra vonatkozó törvény szerint befolyása lesz a muravidéki helyzetre, addig nem lehet javulást várni, ezért javasolta az összes nagybirtokkomplexum feloszthatóvá tételét. Ez azonban – annak ellenére, hogy a tartományi elnökség szorgalmazta a javaslat mérlegelését – irreális elképzelés volt.

    A kormánybiztos másik, március 15-ei levelében megfogalmazott javaslata megvalósulásának, hogy a muravidéki lakosság többsége számára kedvezőtlen hatást kiváltó vámrendeleten enyhítsenek, nagyobb volt az esélye. Az volt a gond, hogy a muravidéki állattenyésztőknek az Alsólendva–Csáktornya vasútvonalon kellett (volna) az állataik Ausztriába szállításához, ami komoly anyagi és szervezési gondot jelentett számukra. Továbbra is kézenfekvő lett volna a Radgonát érintő szállítás, amit a város osztrák elfoglalása nehezített, ezért Lipovšek kormánybiztos az említett adminisztratív probléma szempontjából javasolta a rendelet módosítását. Radgona (Regede, Radkersburg) hovatartozásának a kérdése, amint majd utalunk rá, a muravidéki polgármesterek márciusi találkozóinak is fontos témája volt. Lipovšek kormánybiztos egy másik alkalommal azt is szorgalmazta, hogy a kormánybiztosi intézmény szűnjön meg („mert az a katonai megszállás hangulatát kelti”) és helyette jöjjön létre a főszolgabíróság. Mivel a Muravidéken több helyen foglalkoztak szőlőműveléssel, fontos döntés volt, hogy a tájegység szakmai ellenőrzését a tartományi mezőgazdasági főhatóság 1921 márciusában az állami pincészeti felügyelőség maribori egységének a hatáskörébe sorolta.

     

     

    Összefogás Radgona megszerzéséért

     

    Sever Božidar alsólendvai polgármester, a polgármesterek és falubírák szövetségének „atyja” és mozgatója egész március folyamán rendkívül aktív volt Muravidék-szerte. Az alsólendvai polgármesterek és falubírák szövetségének folyamatos teendői mellett március 11-én Tótkeresztúron (Križevci) a felső-goricskói szervezet ülésezett, 12-én Muraszombatban, 13-án Mezőváron (Tešanovci), majd Bagonyán és Ivancin tartottak nagygyűlést, melyeken – Lipovšek kormánybiztos jelenlétében – Sever volt a vezérszónok, valamint a konkrét javaslatok ösztönzője. Az említett gyűléseken a polgármesterek és a falubírák több oldalas, a jugoszláv–osztrák határmegállapító bizottságnak szánt nyilatkozatot fogadtak el, valamint szentesítették aláírásaikkal, amelyben illusztrálták a Mura mente összefüggését és természetes kötődését Radgonával mint az említett város fontos mezőgazdasági háttérterülete. Kérték, hogy az említett bizottság a határ konkrét megállapítása keretében döntsön az akkor már osztrák fennhatóság alatt lévő városnak a szlovén érdekszférához, azaz Jugoszláviához tartozásáról, amit – állítólag – a radgonai értelmiségiek és iparosok közül sokan támogattak.