kele
perec1
garas1
65. évfolyam
16. szám
Megjelenés:
2021. 04. 22.
kiscim1621
 

A „siflétől” a meghitt családi asztalig

szedahely1321A Muravidéken nagy ünnep a húsvét, faluhelyen pedig még erősebben élnek hagyományok. Szerdahelyen Prelec Ibolya és lánya, Šanca Silvija egy délutáni forró kávé mellett arról mesélt nekünk, hogyan szálltak anyáról leányra a húsvéti készülődés szokásai, a tennivalók, és idővel hogyan alakult át a komázás.

– Amikor még kislány voltam, nagyon vártam a húsvétot. De mindenki így volt ezzel, a felnőttek is. Ahogy a naptárt megkaptuk, már meg is néztük, mire esik az ünnep. Jó előre elkezdtünk készülődni. Nagypénteken Bedenekre (Kančevci) mentünk templomba, ott nagybúcsú volt. Aztán vasárnap Domonkosfára mentünk istentiszteletre, a szlovénok 10 órára, mi, magyarok meg 11-re. Az egész templom tele volt – kezdi mesélni Ibolya néni. – Otthon pirostojást festettünk hagymahéjban, ezt a mai napig ugyanígy csináljuk. Kalácsot, süteményeket sütöttünk, hogy amikor húsvét napján jönnek a komák és a keresztgyerekek, legyen mivel megkínálni őket. A gyerekek nagyon várták a keresztszülők ajándékát, persze, hogy én is – húzza mosolyra a száját. – Nekem öt keresztszülőm volt és mindig vasárnap délután szoktak jönni hozzánk. Olyan izgatott voltam. Ebéd után már az ablakban lógtam, figyeltem, mikor érkeznek. Pedig akkoriban nem kaptak ám a gyerekek nagy ajándékot! Pirostojás, cukorka, sifle (mézeskalács) volt a csomagban, de ennek is örültünk. Arra is emlékszem, hogy az egyik évben mennyire csalódott voltam. A keresztapám a tengeren dolgozott, és a fia az iskolában azt mondta, hogy hozott narancsot. Akkoriban itt déli gyümölcsöt nem lehetett kapni, igazából nem is ismertem sem a narancsot, sem a banánt. Úgy vártam az ajándékot, de nem volt benne narancs. Jaj, milyen szomorú voltam. No, másik évben aztán tényleg kaptam tőlük narancsot. De annak úgy örültem, hogy sajnáltam megenni, feltettem a szekrény tetejére és minden nap gyönyörködtem benne, míg tönkre nem ment. Úgyhogy abból sem ettem – nevet föl Ibolya néni. – Bizony, ilyen idők voltak, más világ volt, de mégis szép!

A vasárnapi ebéd családi körben folyt. Ha nem volt disznóhús, akkor a családban tyúkot vágtak. A komákat süteménnyel, kávéval kínálták, meg persze némi bor is akadt a háznál. Aztán Ibolya néni is édesanya és keresztszülő lett. A húsvéti komázási szokásokat ő is folyatta. – Komának a barátainkat kértük fel. Nálunk, evangélikusoknál többet is szokás volt felkérni. Nekem öt keresztgyerekem volt, és évente felváltva mentünk egymáshoz. Sokat készültem minden húsvétra, mert az már a komázásról szólt, de amikor a lányaimnak lettek gyermekeik és keresztgyerekeik, akkor kezdődtek csak el a nagy kivendégelések és a nagy ajándékozások! – mondja Ibolya néni.

A 80-as, 90-es években már az emberek kezdtek jobban élni, főleg, akik kint dolgoztak külföldön. Az ajándékozásban is látszott a jobb élet, a keresztszülők egyre nagyobb táskákkal érkeztek. Az édesség és a pirostojás mellé már ruhát és játékot is illett tenni.

– Nekünk hat keresztgyerekünk volt, de még hat másik gyereknek is vittem ajándékot a családon belül és a barátainkhoz – veszi át a szót Silvija. – Ausztriában, Grácban szoktam húsvétra bevásárolni, és igyekeztem mindenkinek szép ajándékot választani. Aztán ahogy anyám is tette, én is egész héten készülődtem: a húsvéti nagytakarításnak meg kellett lennie. Ablakot pucoltam, függönyöket mostam, hogy ragyogjon minden. Szégyen lett volna, ha valami piszkos, amikor a vendégek megérkeznek. Aztán kalácsot, pogácsát, süteményeket, kekszeket is sütöttem, amit pár nappal korábban elkezdtem. Mi már nagy kivendégelést adtunk. Egyesek ebédre jöttek, mások délután, de volt, aki csak vacsorára. Bőségesebb ebédet készítettem mindig. Húslevest, két-három féle húst köretekkel, salátákkal. Aztán uzsonnának, vacsorának valót. Igyekeztem mindig kitenni magamért a főzésben, sütésben. Hiszen a háziasszonynak büszkeség a vendégek dicsérete. Sokszor már szombaton is jöttek hozzánk, de még hétfőn is. Közben a konyha, az előszoba is tele volt emberekkel. Az igazat megvallva fárasztó volt, bizony a háziasszonynak sok munkája volt a húsvéti ünnepekkel. De visszagondolva mégis azt mondom, hogy jó volt. Találkoztunk, összejöttünk, elbeszélgettünk, szórakoztunk. Ezek nagyon szép emlékek. Meg amikor mi mentünk vendégségbe, minket is ugyanígy megtiszteltek – mondja Silvija.

Az évek múlásával kirepültek a gyerekek, lekonfirmáltak a keresztgyerekek. A komázásnak vége lett, de maradtak a családi, baráti kötelékek, ezzel pedig az ünnepek is meghittebbé, nyugodtabbá váltak.

– Húsvétkor összejön a család, végre mindenki együtt van. A gyerekeink is a saját párjukkal érkeznek. Idén a húsvét a tavalyihoz hasonlóan a járvány miatt még csendesebben fog zajlani. Sajnos templomba sem mehetünk, így rádión hallgatjuk majd az istentiszteletet. De a vírus nem fogja teljesen rányomni a bélyegét az ünnepre. Közösen fogunk reggelizni, hagyományos húsvéti ételek kerülnek az asztalra, házi főtt sonka, tojás, kalács, perec. Süteményekkel és ünnepi ebéddel készülök, és amikor mindannyian az asztalnál ülünk, egy időre el is tűnik a külvilág gondja. A feltámadást fogjuk ünnepelni és azt, hogy a családunk együtt van. Már csak az unokák hiányoznak, hiszen sok a felnőtt az asztal körül – teszi hozzá huncut mosollyal Silvija, édesanyja, Ibolya néni pedig cinkosan bólogat...

 

 

MCSi Design