Mit mond neked a vers?

  • Nyomtatás
  • irodalomter3721Az irodalomterápia volt az első téma az „Előadások az egészségünkért” rendezvénysorozatban, amelyet a Szentlászlói Szlovén Református Keresztyén Egyház szervez az ősz és a tél folyamán.

    Péntek délután Szentlászlón egy igazán remek programban lehetett része annak, aki részt vett az első találkozón. Gueth Péter magyarországi teológus és író, a Tilos rádió egyik műsorvezetője olyan vizekre evezett a résztvevőkkel, ami egy picit kimozdított mindenkit a komfortzónából. Hiszen a falvak kis közösségei – ahol „mindenki ismer mindenkit” – valójában mindig zártabbak, mint a nagyvárosok idegenjei egymás között. Az előadónak mégis sikerült a résztvevőket a kezdeti zárkózottságból aktív közreműködővé változtatni. Ennél persze sokkal összetettebb a dolog. De mi is valójában az irodalomterápia, mit takar, mire jó, hogyan és kiknél alkalmazzák?

    – A módszer Amerikából indult a 20. század elején. Arról szól, hogyan lehet az irodalmi szövegeket önsegítő, segítő módon használni. Ugyanis amikor olvasunk egy történetet, saját magunkat is bevonjuk a történetbe. Ezt nagyon korán felismerték a szakemberek, és elkezdtek irodalmi szövegeket használni mindenféle kórházi eseteknél, például rákbetegeknél, vagy éppen az addiktológia területen dolgozó szakemberek a kábítószerfüggők, alkoholbetegek terápiás kezelésénél. Azt tapasztalták, hogy ha ezeket a szövegeket nem csak magányosan olvassák ezek az emberek, hanem közösségi feldolgozása is van az olvasottaknak, akkor annak nagyon jó terápiás hatása van. Így indult el az irodalomterápia – mondta Gueth Péter előadó, majd Norman Holland irodalomkritikus tranzaktív befogadáselméletét hozva példának magyarázta el a terápia működését.

     

     

    – Az olvasói válaszra épülő irányzat olyan szemléletet tükröz, hogy az olvasó és a mű kölcsönösen hatnak egymásra. Önmagában az irodalmi műalkotás, ha a polcon áll, akkor nem létezik. A műalkotás akkor jön létre, amikor kinyitom a könyvet, és ahogy olvasom, az én belső lelki tartalmaim rezonálni kezdenek az olvasottakkal. Ez a köztes tér az, ahol az irodalmi műalkotás létrejön. Az irodalomterápia ebből a köztes térből merít. Nem azt nézzük meg, mint az iskolai oktatásban, hogy miről szól a szöveg, hogyan kell egy verset elemezni, hanem azt, hogy nekünk mit mond. Az irodalomterápia csoportos műfaj, 10–12 fős csoportokban zajlik. Két ága van, klinikai, és fejlesztő terápia. Ez utóbbi egészen tág, amely a kifejezőkészség javítását is szolgálja, például kiváló segítség azoknak, akik irodalmi pályára készülnek, illetve remek önismereti eszköz, és talán ez a legfontosabb – mondta az előadó.

    Ebbe az önfejlesztő módszerbe kóstolhattak bele a jelenlévők a szentlászlói előadáson. Egy rövid elméleti áttekintést követően a résztvevők a gyakorlatban is kipróbálták az irodalomterápia önfejlesztő működését. Persze nem terápia zajlott, sokkal inkább egy workshop, ahol azt vizsgálták meg az előadás vezetőjével, hogy az adott kortárs versekhez, szövegekhez hogyan tudtak másként nyúlni és ezáltal mennyire más tartalmat nyer mindenki számára, egyénenként különbözően. Mindenki a kapott szövegekre és legfőképpen önmagára koncentrált. Innen már csak egy lépés volt, hogy az előadó vezetésével, a kérdésein keresztül sorban el is mondják a résztvevők, hogy mit gondolnak, mit éreznek, mit jelent nekik egy-egy versszak vagy éppen melyik verssor fogta meg őket leginkább. Egy igazi, mai, minden tekintetben modern önismereti program valósult meg Szentlászlón, ami minden korosztálynak élvezhető volt. A szervezők pedig a családos résztvevőkre is gondoltak. Amíg a szülők az előadást hallgatták, addig a gyerekek egy kézműves foglalkozáson vehettek részt és felügyelet mellett alkothattak.