kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

Könyv-elő: A Takarékpénztártól a Főkonzulátusig 1884–2018.

konyvelo1918Magyarország Főkonzulátusa, Lendva, 2018. (Szerk. Pisnjak Atilla).

A lendvai magyar főkonzulátus új épületének átadása kapcsán megjelent alkalmi kiadvány a 19. századi pénzintézet megalapításától máig kíséri végig az építészetileg is kiemelkedő jelentőségű, művelődéstörténeti szempontból is értékes épület változásait a „hely és a kor szellemének” tükrében.

A bevezetőben Szíjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere a főkonzulátus céljainak megfelelően a muravidéki magyarság érdekében tett „lépést” a legfontosabbak között említeti. A képviselet alapvető célkitűzésével összhangban a fő feladata a helyi magyar közösség kapcsolattartásának megkönnyítése az anyaországgal. Ebből kifolyólag a magyarság képviseletével meghatalmazott intézmény szimbolikus jelzéssel is bír: „a muravidéki magyarság otthon van”.

Pisnjak Atilla, a kötet szerkesztője a „festői kisváros” szellemi értékeit, annak történeti-művelődéstörténeti vonatkozásait górcső alá véve olyan következtetésre jut, hogy a „látkép változatlanságával ellentétben a várost és vidékét intenzív politikai, államigazgatási, társadalmi változások érték, napjaink Lendvája az elmúlt mozgalmas évszázadban kapta meg mai formáját”.

A kötetből a századfordulós Lendva építészeti emlékeiről, illetve a városmag ma is jól észlelhető kialakulásáról (járásbíróság, zsinagóga, takarékpénztár, ernyőgyár, Laubhaimer-villa, Korona stb.) kapunk képet elsőként. A város „nem csak az építészeti stílusok tekintetében, hanem az építészeket tekintve is a történelmi Magyarország szerves része, annak legnyugatibb vége volt” – a muraszombati születésű Takács Lászlóval és másokkal.

A folytatásban az Alsólendvai Takarékpénztár megalapításáról, az első székház felépítéséről, majd múlt század eleji átépítéséről, a földszinti helyiségek bővítéséről esik szó. Az első világháborút követő időszakban a takarékpénztár ingó- és ingatlanvagyonát „állami felügyelet” alá helyezték, s Dolnja lendavska hranilnica néven működött tovább.

Az 1945 utáni államosítással a patinás épület külső és belső átalakítása is megtörtént, a legtöbb ponton káros hatásként. Az épület külsőjét az akkori szocreál dísztelenség jegyében alakították át, „a homlokzatról leverték a vakolatdíszeket és lebontották a középrizalit fölötti attikafalat”. A házban előbb a Mercator Univerzal kereskedelmi vállalat lendvai székhelye működött, majd a rendszerváltástól a 2016-os magyarországi megvásárlásig jobbára üresen állt.

Az esztétikus és sok vázlatrajzzal, korabeli archív fotóanyaggal és mai fotókkal is dokumentált könyvecske befejező részében Nagy Márton, Buczkó Mária és Baranyai Zoltán írásaiból laikusok és szakmabéliek is betekintést kaphatnak a modern felújító építészet „búvártevékenységébe”, a rekonstrukciós munkálatok előtt az eredetiséget kutató tevékenységbe, az örökségőrzés jegyében kifejtett erőfeszítésekbe. A Meszelics László tervezte kiadvány a DigiFot nyomdában készült 500 példányban.

MCSi Design