kele
perec1
garas1
62. évfolyam
25. szám
Lendva 
2018. 06. 21.
kiscim2518
 

„A legjobb tudásom szerint folytatom...”

lelkesz24182Egy éve, hogy a Hodosi Evangélikus Egyházközség új lelkészt kapott. Andrejčak Peter szlovák nemzetiségű fiatalember, a nyugalmazott evangélikus lelkészházaspárt, Kerčmar Viljemet és Janát váltotta a poszton. A lelkésszel a hodosi egyházhoz vezető útjáról, az egyházközség jelenéről, a beilleszkedésről beszélgettünk.

Andrejčak Peter Szlovákiában, Kassán született, Pozsonyban, illetve Németországban, Erlangenben tanult teológiát. Miután megszerezte a magiszteri fokozatot, feleségével Szlovéniába költözött. Ma három gyermekük van.

 

– Nem titok, hogy Ön a leköszönő Kerčmar lelkészházaspár veje. Kényelmes volna azt gondolni, hogy így egyenes volt az út a hodosi parókiába, de ha jól tudom, ez mégsem így van.  

– 2006-ban költöztünk Szlovéniába, de a szlovén nyelvtudás hiánya miatt nem kaphattam szolgálatot az egyháznál. Belevetettem hát magam a tanulásba. Igazából nem jelentett gondot a szlovént megtanulni, hiszen a szlovákkal egy nyelvcsaládba tartozik, így sok a hasonlóság. Azért a kettes szám okozott némi fejtörést – ismeri el mosolyogva. – De megbirkóztam vele.

Legelőször az EHO podpornicán, az Evangélikus Humanitárius Segélyszervezetnél kaptam beosztást, majd segédlelkészként szolgáltam, többek között Hodoson is helyettesítettem. Aztán eltelt több mint tíz év, amikor az apósomék nyugdíjba vonultak, és ezzel megüresedett az egyházközség lelkészi posztja. Mivel a lelkészek nem választhatják meg, hogy hol kívánnak szolgálni, ez rám is érvényes volt természetesen, függetlenül a családi kapcsolattól. De mivel a kiírásra rajtam kívül senki más nem jelentkezett, így pozitív elbírálással én kerültem ide. A parókia vezetését hivatalosan 2017. május elseje óta töltöm be, az ünnepélyes beiktatásom pedig októberben volt.

– A helyi hitközösség kétnyelvű. Szándékozik a magyar nyelvet is elsajátítani?

lelkesz24181– A magyar nyelv már egy kicsit nagyobb kihívás, mint a szlovén volt, hiszen jóval nehezebb. De igen, igyekszem, és már tanulgatom. Szerencsére azért nem teljesen idegen számomra a magyar sem, hiszen az egyetemi éveim alatt volt egy nagyon jó barátom a Felvidékről, tőle több kifejezés is megmaradt bennem.  

– Negyven év hosszú idő, az egyházközség korábbi lelkészei ez idő alatt bizonyos mértékig saját képükre formálva építették fel a gyülekezetet. Hogy sikerült beilleszkedni, átvenni, folytatni ezt a bejáratott rendet ebben az első esztendőben?

–  Úgy gondolom, hogy szinte azonnal befogadott az egyházközösség. Nem éreztem nehézséget ezen a téren. Isten igéjét követve és szem előtt tartva vettem át a posztot. Hiszem, hogy jót csak akkor várhatunk másoktól, ha magunk is jót cselekszünk, és a jó példa viszonzásra lel. Amit az elődeimtől átvehettem, azt a legjobb tudásom szerint folytatom.

Elégedett vagyok a hívőkkel is. Sokan eljárnak az istentiszteletekre, és büszkén mondhatom, hogy az evangélikus gyülekezetek között a hívők számát százalékban tekintve a hodosi istentiszteleteket látogatják a legtöbben. Minden szertartás után feljegyzem magamnak a létszámot, és eddig még minden alkalommal több mint harmincan voltak jelen. Nagyobb templomi eseményekkor, mint a konfirmálás, keresztelő, egyházi ünnepek alkalmából, amit fent a templomban tartunk, szinte teljesen megtelik a terem. Bízom benne, hogy ez így marad a jövőben is.

– Miben látja a fiatalság, illetve a gyerekek hitbéli nevelésének az ösztönzését, hiszen mint minden téren, a legfiatalabbak és a fiatal felnőttek megszólítása talán a legnehezebb.

– Valóban így van a vallásnál is. A fiatalokat motiválni kell, hogy rendszeres templomba járók legyenek, de ehhez a hitükben kell megerősíteni őket. A hittanórákon, a konfirmálásra való felkészítéskor erre próbálok hangsúlyt fektetni. Az istentiszteletek viszont szabályozott rendben zajlanak. Ezeken lehet frissíteni, újítani, de csak bizonyos kereteken belül. Tudom, hogy minden generációnak megvan a sajátossága, a nyelvezete, amivel meg lehet szólítani, de az idősek ragaszkodnak a hagyományos szertartásokhoz, így az ő igényeikre is tekintettel kell lenni. Próbálok törekedni arra, hogy megtaláljam idővel azt az arany középutat, ami előreviszi a vallási nevelést, hogy és a vallást valóban magáénak érezhesse minden generáció ebben a közösségben.

– A templom, a temetők, a lelkészház részben az egyház gondozásába tartozik. Vannak–e esetleg elvégzendő feladatok, munkák, renoválás, javítás, amit a következő időszakban, a közeli jövőben meg szeretnének valósítani?

– Tennivaló mindig akad. Ahogy az ember a saját otthonát, környezetét rendben tartja, úgy kell itt is mindig valamit tenni, szépíteni, gondozni. De az újításokért, javításokért az egyházi felügyelőség felel. A lelkészházban van jelenleg egy nagyobb feladat, a teljes vízvezetéket kellene kicserélni. A tatarozásra Németországból kínálkozik segítség, a Gustav-Adolf-Werk Német Evangélikus Egyházak Diaszpórája ígért 10.000 eurós támogatást számunkra. Persze erről is még döntenie kell a felelős bizottságnak. A másik pedig egy néhány évvel ezelőtti presbiteri ülésen elfogadott határozat megvalósítása lenne. Fel kívánjuk újítani Heiner Géza egykori hodosi lelkész és orvos sírkövét. A sír az úgynevezett régi temetőben található, közvetlenül Kardos János nyughelye mellett. A napokban személyesen is megnéztem, és valóban renoválásra szorul. Azon leszünk, hogy ez mihamarabb megvalósuljon. 
MCSi Design