Pénteken, a párizsi békekonferencia kezdetének évfordulóján, január 18-án került sor a Šiftar Alapítvány által kiadott kötet, Uroš Lipušček: A Muravidék az 1919-es párizsi békekonferencia forgatagában című monográfia bemutatására a Muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtár zsúfolásig megtelt előterében.

A köszöntők sorában Milan Kučan egykori államelnök ismertette az első világháborút követő békeszerződés szükségességét és a benne megfogalmazott törekvéseket, mely a „soha többet ne legyen háború” jelmondatban testesült meg. A háború veszélye azonban az idők teltével többször is fennállt, sőt egy újabb világégés is bekövetkezett, s ma sincs béke a világban. Ezért fontos, hogy 2019-ben, a Muravidék évében, a „Muravidék a szívben” rendezvénysorozat keretében az anyanemzethez való csatlakozást méltóképpen ünnepeljük – emelte ki Kučan, aki az erősen vegyes nemzetiségű, „multikulturális” hagyományokat mindig kiemelkedő értéknek nevezte. Ez sajnos Szlovéniában nem mindig és mindenhol jellemző.

A kiadvány jellegéhez, céljához történeti és diplomáciatörténeti fogódzókat Marjan Šiftar, a Šiftar Alapítvány alelnöke, Klaudija Sedar, a kiadvány szerkesztője és Dušan Šarotar író, utószóíró adott. Sedar a tanulmányszerzővel folyó gyümölcsöző munkáról beszélt, Šarotar pedig írói szempontból közelítve a témához a Murán inneni rész lakosságát, szellemi fejlettségét már a tárgyalt modernizáció előtti korban is posztmodernnek nevezte.  

A szerző, dr. Uroš Lipušček hosszú tévé- és rádiótudósítói múlttal rendelkező szerző, egykori UNESCO-konzul, a legnagyobb koszovói egyetem, az AAB rektora, korábbi amerikai, jelenlegi pekingi tudósító amerikai éveiben az első világháborúval, s a szlovénség Trianon előtti amerikai megítélésével kezdett el foglalkozni. E témakörben két könyve is napvilágot látott, az Ave Wilson és a Sacra Egoismo. Mindkettőben a szlovén önállósodási mozgalom e korai szakaszának, a „párizsi békében” kulcsszerepet játszó amerikai diplomáciának és a titkos Londoni Egyezménynek, illetve a szlovén érdekszférával és a határmeghúzással kapcsolatos kaotikus helyzetnek az elemzésére vállalkozik.

Eredményeit, történelmi kutakodásait igen élvezhető újságírói stílusban, anekdotákkal fűszerezve a hallgatósághoz is könnyen el tudja juttatni. A muraszombati közönség talán első ízben s kézből értesült arról, a szlovén történelemtudomány, valamint a kormányok által elhallgatott tényről, hogy az 1915-ös Londoni Egyezmény révén dőlt el – a szövetségesek által már akkor felosztásra szánt Monarchiában – a Tengermellék és Koroškó sorsa. A tanulmányban éppen ennek következményeként szerepel, hogy a Muravidék volt már csak „szabad préda”. S a szlovénok mellett kardoskodó amerikaiak révén a kivándoroltak (mintegy 300 ezer szlovén és szláv gyökerű nemzetiség) igyekezete, rátermettsége igencsak nagy súllyal esett latba a párizsi egyeztetéseken.

A muraszombati közönség érdeklődésének kielégítésére készült előadás főleg a szlovén viszonyokra fókuszált, a diplomácia „örvényében” kavargó eseményektől a sok változáson átesett végső szövegig és határmeghúzásig. A kiadványban szerepel az a tény is, hogy a közben bolsevista tévútra került Magyarországról, Kun Béláék riasztó színezetet öltő Tanácsköztársaságáról a nyugati államokban abszolút negatív színezetű kép alakult ki, s az eredmény: az ország elvesztette lakosságának 1/3, területének 2/3 részét.   

fShare

Tweet